2019. május 13., hétfő

Politizáljunk higgadtan 1. rész

Vége a hidegháborúnak
Alulértékelt tény, hogy a fasizmus-kommunizmus melegháborúnak vége. Immár 85 éve. Szintén alultudatosított fejlemény, hogy a kommunizmus-kapitalizmus hideg szembenállásnak is vége, 30 éve. Mi következik ebből?
Hogy 85 éve nincsenek fasiszták a szó valódi értelmében, azaz téveszmés gondolat mumusnak használni őket a köznép riogatására. Továbbá, hogy a 30 évvel ezelőtti paradigma, miszerint a jó ideológiájú országok több síkon küzdenek a rossz ideológiájú országok ellen, érvényét vesztette - eldőlt, hogy a kapitalista országoké a győzelem. Hatalmas jóléti fölénnyel lenyomták a szocialista rosszléti országokat. Felmosták velük a padlót. És ebből mi következik?
Hogy a szocialista nosztalgiák a történelem szemétdombjára valók, ideértve a "nyomor/mélyszegénység", a "kizsákmányolás" elleni harcot és a "minden hagyományt felülírunk", "kiszorítjuk az egyházakat" mozgalmat is. Ezekkel foglalkozni idejétmúlt, avíttas tevékenység (és nem haladó, legfeljebb hátrafelé, idegen szóval: retrográd törekvés).
Ha a fentiek következményeit tudatosítjuk, világossá válik a mai politikai viták feleslegessége: kapitalizmus van, teljesítmény szerint különböző jövedelmekkel és jóléttel, lassú, szerves társadalmi fejlődéssel, amelyben a hitnek, hagyománynak, nemzetnek, hazának, családnak is fontos közösségképző, jólétnövelő és közérzetjavító szerepe van.
Eldőlt az egyén-társadalom konfliktus is, az egyén javára: az utcán alszol, kilóg a hátsód a gatyából? Rajtad, a tanulási hajlandóságodon és a munkavégző szorgalmadon múlik, hogy ne aludj ott, és jobbnál jobb cuccokba öltözz. (Ezen kívül ingyen kapsz még használt, tavalyi modellű okostelefont, két plazmatévét és három laptopot.) Jó, arról még folyik némi utóvédharc jellegű vita, hogy az említett problémák fennállásáról vajon a társadalom vagy az egyén tehet-e inkább. Arról viszont már gyakorlatilag nincs vita, hogy a probléma egyéni megszűnéséért főleg az egyén tehet, mert hiába öntjük az adófizetők kemény munkával keresett pénzét az életviteli problémákkal küszködő ember nyakába egészen addig, amíg ő el nem köteleződik a saját problémái megoldása mellett, és el nem végzi a házi feladatát.
Röviden: az összes bevett baloldali koncepció megbukott. Ami maradt, az a kevéssé fékezett és a kevésnél kicsit jobban fékezett kapitalizmus hívei közötti vita, nagyjából technikai kérdés, nincs rajta mit érzelmeskedni.
Felesleges a feldúlt érzelmi állapothoz vezető pártprospektusos kommunikáció, le lehet higgadni. Mi értelme kiakadni azon, illetve ördögök és angyalok harcát látni abban, hogy a következő években 5%-kal alacsonyabb vagy magasabb lesz-e az adó, és ennek megfelelően 1%-kal magasabb vagy alacsonyabb a GDP-növekedés? (Az alacsonyabb adó magasabb növekedéshez vezet, persze nagyobb jövedelemkülönbségekkel, és vica versa.) Ki melyiket preferálja? Ez a 21. században már nem mumustani, hanem részben attitűdbeli, részben pedig szakpolitikai ügy.

2019. május 2., csütörtök

Mekkora legyen a költségvetési hiány?

A miénk 2-3%. Amivel sereghajtók vagyunk az index.hu cikke szerint. Ez rossz hír? Annak van feltüntetve. Pedig jó hír, a lehető legjobb.
A gazdaság egészséges hiánya 1,5 - 3%: ekkora infláció kell ahhoz, hogy legyen befektetési kedv, hogy forogjon a pénz. Az ember érzi, hogy egészen lassan, de kiszámítható bizonyossággal emelkednek az árak, tehát amit meg akarsz venni, vedd meg idén, mert jövőre - marginálisan - drágább lesz. Ez a jól működő gazdaság lélektani háttere.
Ha magasabb a hiány/infláció, az idegességhez, kapkodáshoz vezet. Amit meg akarsz venni, vedd meg ebben a hónapban, ezen a héten, de legjobb, ha még ma... A pénz forog ugyan, de a közhangulat ideges, és ez nem tesz jót. A gazdaság ilyenkor pánikszerűen viselkedik. Ha viszont 1% vagy alacsonyabb a hiány, nem forog a pénz, lassulni kezd a gazdaság.
Ha az infláció negatív, az katasztrófa: az emberek halasztják a vásárlást, hiszen amit most megvennél, jövőre olcsóbb lesz! Két év múlva még olcsóbb. Tehát ne vedd meg, tartogasd a pénzt. A kivárás spájzoláshoz és stagnáláshoz vezet. Válságok idején van negatív hiány/infláció.
Az index.hu által negatív fényben tálalt hír valójában pozitív, Magyarország költségvetési hiánya épp az ideális sáv közepén van, ennél jobb nem is lehetne. Mi mozgatja az index újságíróit? Talán politikai/hatalmi vágy, ami manipulatív gazdasági fejtegetésekbe csomagolódik? Jó lehetőség ez az olvasók számára, hogy kikupálják magukat országműködési alapismeretekből.

2019. április 24., szerda

Külföldre a magyar tőkével? Naná!

Rossz, sőt vesztes ötletnek tartja az index.hu mai cikkének szerzője, hogy a magyar vállalkozások termeljenek külföldön annyi hasznot, amennyit külföldi vállalkozások termelnek nálunk / kivisznek Magyarországról.
Nézzük az érveit. 1. A helyzet kiegyenlítése eleve fair cél, amelynek jogosságát nehéz tagadni - szögezi le a szerző.
Ellenérvem: akkor ne tagadjuk; ne írjunk megtévesztő cikkeket a témáról. Nyugodjunk bele, hogy ami eleve fair és jogos, az el lesz érve (észszerű időben / tempóban), és örüljünk ennek. Nem egyszerűbb, logikusabb, igazságosabb és tisztességesebb így gondolkodni?

2019. március 31., vasárnap

Ferenc pápa - már megint...

A katolikus egyházfő nem nyugszik, folyton nyilatkozgat. Kötelességteljesítés helyett.
Miután nem fogadta el a pedofil ügyeket eltitkoló Lyon-i érsek lemondását (szerintem el kellett volna fogadnia), Marokkóban azt találta tanácsolni a keresztényeknek, hogy nekik nem a hittérítés a feladatuk, hanem a más vallásúakkal való békés együttélés.
Hogy világos legyen: a muszlimok gyilkolják őket, Ferenc meg cserben hagyja őket, megtagadja velük a szolidaritást. Annyit tud ajánlani, hogy húzzák meg magukat, és akkor talán kevésbé gyilkolják majd őket. Korántsem biztos, de így talán még élhetnek egy darabig - a Vatikánnak momentán nincs ennél jobb ötlete az érdekeik képviseletére.
Ha ez nem árulás, akkor nem tudom, mi lenne az. Továbbá a humánum megtagadása is: Ferenc lassan a tengeri élővilágért is karakánabbul áll ki, mint az üldözött keresztényekért. Muszlim gazdasági migránsok lábát mossa ájtatosan, üldözött hittársait meg odadobja a lábmosottak rokonaiknak martalékul. Ez gyáva és aljas képmutatás.
Pedig a megoldás egyszerű: a keresztény modell minden más világnézetnél alkalmasabb a világ békés, toleráns, jóléti állapotban tartására. Nem az elméletben elképzelhető legalkalmasabb, hanem a gyakorlati tapasztalataink szerint legalkalmasabb. A muszlimok az írástudatlanokra hangolt, erőszakos iszlám miatt vannak bajban: nem a lábmosás, hanem a kereszténység hiányzik nekik, azt kell hozzájuk elvinni, többek között Marokkóba, és nem a lavór vizet, kedves Ferenc!

2019. március 9., szombat

Tégy az antiszemitizmus ellen: ne fogadj be zsidógyűlölő bevándorlókat!

Ferenc pápa - akinek a hitbéli útmutatását elfogadom, aktuálpolitikai naivitását viszont bosszantónak sőt károsnak tartom - azt találta nyilatkozni, hogy "az antiszemitizmus az elfajult gyűlölethullám része".
Ezen egyszerű logika alapján bevándorlásellenesség = gyűlölködés = antiszemitizmus. A témával foglalkozó agymosó cikkek rendre meg is említik Magyarországot és Lengyelországot, ahol bevándorlásellenesség tényleg van, ám az antiszemitizmus, a statisztikák tükrében, nem erősödik tőle. Az agymosó cikkek az utóbbi részletre persze már nem térnek ki.
Az antiszemitizmus ezzel szemben statisztikailag erősödik Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban, ahol nem jellemző a bevándorlásellenesség, sőt Willkommenskultur, multikulti és szekuláris egyenrangúság uralkodik. A domináns diskurzus arról szól, hogy minden vallás teljesen egyforma, az állam mindenki biztonságát egyformán védi (legfeljebb nem egyforma sikerrel). Ennek alapján a növekvő antiszemitizmus mintha nem a bevándorlásellenességgel, hanem ellenkezőleg, a bevándorláspártisággal függene össze.
Hogyan lesz a bevándorláspártiságból növekvő zsidógyűlölet? Az anticionizmuson keresztül: a muszlim bevándorlók magukkal hozzák Izrael létének elutasítását, ami furcsa, írástudatlan logikával oda vezet, hogy szokásuk a zsidókra rákiabálni, hogy "m.csk.s zs'dó, eredj haza". Miért, ha a kiabáló szerint az a "haza" nem is létezhetne? Hát azért, hogy az egy helyen összegyűlteket könnyebb legyen, a "hazájukkal" együtt, megsemmisíteni. Aki figyelmesen olvassa a híranyagot, elszórt utalásokból összerakhatja a képet, miszerint a növekvő antiszemitizmus valójában ezt a jelenséget takarja, ez van erősödőben, és ez kelt a zsidó emberekben növekvő félelmet. (Belgiumban kisumákolják a holokausztot a tananyagból, mert a muszlim tanulók annyira elutasítják. A hollandiai muszlim tanulók is.)
Muszlim bevándorlók Európában = erősödő muszlim mentalitás Európában (pl. analfabétizmus, nőelnyomás, zsidógyűlölet, kereszténylenézés).
Mármost, a muszlimok zsidógyűlöletére és - nyugati szempontból - egyéb agyi anomáliáira (az iszlám világ egészében), rövid távon nincs megoldás, csak annyit tehetünk értelmesen, hogy nem hagyjuk, hogy Európát is elárasszák többek között zsidógyűlölettel. Ferenc pápa aktuálpolitikai naivitására sincs rövid távú megoldás, csak türelmesen elmagyarázhatjuk újra és újra az általános iskolás IQ-val átlátható összefüggéseket.
Szögezzük le, hogy nyilvánvalóan vannak másként gondolkodó muszlimok - csak nem ők a hangadók sem a származási társadalmaikban, sem a bevándorló közösségeikben. Ha bátrabban kiállnának a sajátjaikkal szemben, és hangadóvá válnának, mindjárt nem lenne növekvőben az európai anticionizmus, és nem lenne probléma a befogadásukból sem. Ez ma valószínűtlennek látszik, de nem elképzelhetetlen: végül is, ha sínen gördülnék csilingelve, én lennék a villamos.
Vasárnap tüntetés lesz a világ 60 városában az "antiszemitizmus ellen". Nem megfelelő helyen (húsevés ellen a vegán étteremben?!), hiszen valójában a mecsetek és a bevándorláspárti pártirodák előtt, valamint Ferenc ablaka alatt kellene tartani.

2019. február 3., vasárnap

Mi lesz a #MeToo-val?

Elültek a nagy kitálalások hullámai, lendületet vesztett a MeToo kampány. Folynak a perek, felemás kimenetellel. Mi a MeToo eredménye?
Az NBC televízió például új szabályt vezetett be, miszerint ha két kolléga között romantikus kapcsolat alakul ki, mindenki, aki tudomást szerez róla, köteles azt bejelenteni.
Jordan Peterson pedig azt mondja, hogy a szexuális jelzéseknek (rúzs, arcfestés) is szerepük van a munkahely szexualizálásában, továbbá a nők és férfiak közötti kommunikáció kellemes izgalmát részben a biológiai okból elkerülhetetlen szexuális feszültség okozza, amit betiltani még zsarnoksággal sem lehet - és hogy többek között ezért nem tudunk felnőtt, tárgyilagos beszélgetést folytatni a témáról.
Személyes véleményem, hogy a beat korszak elejére emlékeztet a MeToo: ha az énekesnő azt énekelte százezer rajongó férfi előtt a színpadon, hogy "szeretlek, imádlak, ma éjjel tiéd leszek", akkor a százezerből legalább egy tucat megjelent éjjel az ablaka alatt, hogy bevasalja rajta a színpadi ígéretet. Aztán a sztárok testőrsége és a rendőrség pár évtized alatt elérte, hogy a közönség megtanulja megkülönböztetni a színpadi vonzerőt a való életbeli felkínálkozástól. A sztárok is megtanulták, hol a tömegvonzás észszerű határa (lehetsz szuper-, hiper-, mega- sőt gigaszexi, de az észszerűségi ponton túl elmegy a gázsid magántestőrségre). Ez is a nyugati civilizáció fejlettségének jelévé vált pl. a törzsi kultúrákhoz képest, amelyekben nem lehet ilyen izgalmas és jövedelmező kettősséget fenntartani. A munkahelyen is ki fog alakulni valami efféle kettősségkezelő kultúra, ám ehhez még kell néhány évtized.
Két, hasonló szellemi képességekkel rendelkező dolgozó közül a szexuálisan vonzóbb fog jobban érvényesülni. Nem kicsit, hanem akár nagyságrendekkel jobban. Ám ha túlfokozza a vonzerőt, előbb-utóbb bajba kerül. Honnan tudja, mi a túlfokozás? Ahonnan egy autóvezetőnek kell tudnia, mekkora "az útviszonyoknak megfelelő sebesség", amit túllépni veszélyes. Erre való a józan esze, és a többi ember esetleges baleset utáni reakcióit előrejelző képessége.

2019. január 25., péntek

A társadalmi egyensúly két pólusa - és a média

Amilyen fontos a "jin" és "jang" szavakkal jelölt erők egyensúlya a testi egészséghez, olyan fontos az igazságosság és fenntarthatóság egyensúlya a társadalmihoz. A széles körű jólét és jó közérzet záloga, hogy az igazságosságot sürgetők és a fenntarthatóságot segítők hosszú távon nagyjából azonos súllyal szerepeljenek a közéletben.
Rövid távon ez inkább ide-oda lengő súlyt jelent, válság idején a fenntarthatóság pártiak törnek előre, konjunktúra idején pedig az igazságosság pártiak. Ez nagyjából egybevág a demokratikus "váltógazdálkodással", vagyis hogy válság idején a (konzervatív) jobboldal kerül kormányra, konjunktúra idején pedig a (szociális) baloldal. (A liberális "harmadik" pólus valójában módszertani: a liberálisok egyik fele "szabadon" a konzervatív oldal része, a másik fele pedig "szabadon" a szociális oldalhoz tartozik. Lényegében csak két pólus van, és mindenki az egyikhez vagy a másikhoz húz.)
Ha a fenti váltógazdálkodás nem működik, illetve az ide-oda hullámzás nem mutat hosszú távú egyensúlyt, az érintett társadalom bajba kerül. Kitör a rosszlét, (jobb- és baloldali) szélsőséges erők masíroznak az utcákon, a demokrácia az összeomlás szélére kerül. Konkrétan: ha tartósan a konzervatívok kerülnek fölénybe, nő a gazdaság - és ezen belül a viszonylag szegények aránya is. Csökken az igazságosság, romlik a közérzet. Ha a szociálisan érzékenyek kerülnek hosszú távú túlsúlyba, csökken a gazdaság teljesítménye (demotiválódnak az agyonadóztatott dolgozók), de a növekvő szegénységen belül nagyobb lesz az igazságosság is. A közérzet nem emiatt, hanem az általános szegényedés miatt lesz rossz.
Belátható, hogy a kétféle mechanizmus egy pillanatig sem békíthető össze egy párton belül: aki a javak egyenlőbb elosztását kéri, az szükségképpen elveszi a szorgalmasak kedvét a munkától; aki a szorgalmasakat motiválja a társadalmi stabilitást fenntartó gazdasági növekedés érdekében, az szükségképpen kevesebbet juttat a viszonylag szegényeknek. (Egy egypárti társadalom szükségképpen hiányos közéletű lesz, és konzervatív vagy szociális rosszlét felé sodródik.) Minimum két pártra van szükség, egy fenntarthatóság és egy igazságosság párti formációra.
Elterjedt félreértés, hogy a gazdasági növekedéssel alapvető baj van, mivel nem fenntartható - tehát nem is lehetne a fenntarthatóság párt célja. Valójában a természeti erőforrások kimerítésével elért növekedéssel van baj, a jó növekedés a társadalom tagjai közötti egyre bonyolultabb, és egyre magasabb jólétet eredményező tranzakciók fejlődését jelenti. Rossz az olajat elfogyasztó, erdőket kivágó, feldolgozatlan hulladékot termelő növekedés, ami valóban nem fenntartható, ütközik a fenntarthatósággal. Jó növekedés pedig (többek között) a szellemi termékek, többlet nyersanyag nélkül komfortot növelő szolgáltatások, újrahasznosító és "zöld" megoldások fokozott előállítása. Ez a fenntarthatóság alapja.
Földünk szoftverkincse, szellemi tulajdonállománya, értékpapír- és ingatlankészlete sosem fogy ki, sőt egyre növekszik. A háztartások környezetbarát komfortnövelésének lehetősége gyakorlatilag végtelen.
Szintén elterjedt félreértés, hogy az igazságosság végtelenné fokozandó, azaz nem nyughatunk, amíg mákszemnyi igazságtalanság található világméretekben. A gyakorlatban a javak nagy része a szorgalmasan tanuló, dolgozó, alkotó embereknél fog termelődni, és náluk is fog maradni. Az igazságosság csak addig fokozható, amíg előbbiek motiváltak a teljesítményre. Ez szükségképpen viszonylag alacsony adókat és újraelosztást jelent. Elvben persze meg lehet tanítani a szorgalmasakat, hogy örüljenek, ha szétoszthatják az általuk előállított javakat - ám hasonló eséllyel a kevésbé szorgalmasakat is meg lehet tanítani, hogy örüljenek embertársaik sikerének, és a javaik elvétele helyett tanulják el tőlük az iparkodást.
A trendi felfogás ma úgy szól, hogy a növekedésnek megvannak a természetes korlátai, a társadalmi igazságosság viszont a végtelenségig fokozható. A valóság ezzel szemben, hogy a jó növekedés a végtelenségig fokozható, míg az igazságosságnak megvannak a természetes korlátai.
A jó növekedés elérhető és szükséges is a fenntarthatósághoz, de a viszonylagos igazságosságra törekvésnek kell ellensúlyoznia - és fordítva. A médiában ez a fenntarthatósági és szociális szempontok hosszú távon egyenlő szerepeltetését jelenti. Nem feltétlenül ugyanabban a médiumban kell szerepelniük, de a társadalom jóléte és jó közérzete szempontjából elengedhetetlen, hogy a médiafogyasztókhoz hosszú távon nagyjából ugyanannyi konzervatív üzenet jusson el, mint amennyi szociális.
Így van ez ma? Ítélje meg a médiát fogyasztó olvasó.

2019. január 19., szombat

Hogyan érdemes tüntetni

Demokráciában tüntetni alapjog, de tüntetni nem feltétlenül eredményes – mint azt a Budapesten tüntetők hetek óta tapasztalják. Tüntetgetnek, tüntetgetnek, aztán semmi sem változik, ami frusztráló. Másképp kellene csinálni. Jó lenne, ha találtatnék olyan ügy, ami elég sok embert eléggé felháborít. Még jobb lenne, ha a kormány makacsul ragaszkodna a tüntetést kiváltó ötletéhez, lehetőleg akkor is, ha már a választók fele utcára vonul. Ekkor biztos lenne a tüntetők sikere, vagyis a kormány bukása.
A munka új törvénykönyve (a tüntetők szerint: rabszolgatörvény) azonban nem vált ki elég felháborodást, és ha kiváltana, a kormány visszavonná. Következésképp a tüntetőknek esélyük sincs a sikerre. Ha nem kifejezetten mazochisták, nyugodtan otthon maradhatnak pasziánszozni.
Tüntetni dupla vagy semmi játszma: az ellenzék vagy érti a többség szerinti valóságot és kormányt vált, vagy nem érti a többség szerinti valóságot és kormányt sem vált, hiába tünteti rekedtre magát.
Közelebbről megnézve a demokrácia működését, a választó arra a formációra szavaz, amelyik a szerinte érvényes problémákat nevezi problémának, érti azok lényegét, és képes őket kezelni. Eredménytelen az a formáció, amelyik a többség szerinti problémákat tagadja, vagy a többség szerint másodlagos problémákat nevezi kezelendőnek, illetve ha képtelen az általa problémának tartott ügyeket megérteni és/vagy kezelni.
A kormány szerint probléma az illegális migráció, és nem probléma a „rabszolgatörvény”, de ha a többség fordítva gondolja, akkor kész stratégiát váltani. Az ellenzék szerint probléma a „rabszolgatörvény”, nem probléma az illegális migráció, és édesmindegy, mit gondol a „szánalmas” többség. Mivel a kormány egyre népszerűbb, az ellenzék egyre népszerűtlenebb, a többség a jelek szerint a kormány pártján áll, az ellenzék meg nem olvasta a demokrácia működéséről szóló kézikönyvet, vagy ragaszkodik hozzá, hogy csak azért is a felvilágosult értelmiségi abszolutizmus fogja üdvözíteni a világot.
Tudatosítsuk, hogy az ország ügyeit olyan kormányra érdemes bízni, amelyik egyrészt igyekszik a közjót képviselni (tehát nem tagadja e fogalom létjogosultságát), másrészt érti és kezeli a választók szerinti valóság kihívásait. A felvilágosult értelmiségi abszolutizmus számára, úgy tűnik, nem terem babér a 21. században.

2019. január 15., kedd

Mi lesz a Brexittel?

A brit parlament alsóháza tegnap kétharmaddal leszavazta a Brexit-megállapodást, két rövid távú alternatívát hagyva: 1. megállapodás nélkül is megtörténik a Brexit; 2. a Brexit elmarad, és új népszavazást írnak ki.
Theresa May kabinetje ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az ellenzék, ami - ismerve Jeremy (Che Guevara) Corbyn ellenzéki vezető borzalmas megítélését - várhatóan szintén el fog bukni, azaz marad a kormány.
Az új népszavazást szerintem továbbra is Theresa May bonyolítja le, az eredmény pedig az Unióban maradás lesz. Amivel az egyébként EU-tagság párti politikus végrehajtja a 21. évszázad tömegirányítási trükkjét: a nép akaratát hűen képviselve menedzselte ellenkezőjére a nép átgondolatlan akaratát. Ha úgy tetszik, a jéghegytől 1 méterre fordította meg a Titanicot.

2019. január 13., vasárnap

Kell-e félni a szélsőjobbtól?

A mai nyugati ember retteg tőle, éjjel-nappal üti-vágja, nehogy előretörjön. Pedig a szélsőjobb csak figyelmeztető jel, mint a láz: megelőzhető társadalmi problémák tünete.
Külső ok nélkül is szélsőjobboldali gondolkodású egyének minden társadalomban folyamatosan vannak, ahogy hasonló arányban léteznek paranoiások és skizofrének is. A szélsőjobboldali gondolkodás akkor ölt problémás méreteket, amikor a társadalom lába alól kihúzzák a talajt. Egyszerű tehát a megoldás: ne húzd ki a társadalom lába alól a talajt!
A társadalom fenntartója minden kultúrában egy konkrét - és némileg kikezdhető - narratíva, a miénkben a kereszténység. Aki a kereszténységet kikezdi, fúrja-faragja, az a sikere arányában szétzilálja a társadalmat. Ekkor jelenik meg problémás erővel a szélsőjobb. A megoldás: ne kezdd ki, ne fúrd-faragd a kereszténységet - és máris nem kell rettegned a szélsőjobbtól!
Másik megközelítésben: a szélsőjobb ellen a jobbközép a megoldás. Amikor erős a jobbközép, gyenge a szélsőjobb. Ha többségben a Fidesz, a Jobbik tehetetlenül hánykódik, azt sem tudja, fiú-e vagy lány.
Ha a bal-lib oldal őszintén mondja, hogy számára a szélsőjobb a fő probléma, akkor most örülnie kellene, hogy a "fő" probléma rég nem volt ilyen kicsi. Nem látni e felett érzett örömöt... ami gyanút ébreszt, hogy a szélsőjobbra hivatkozás talán csak hatalomszerző ürügy, és a szélsőjobbnak a bal-lib szempontból kívánatos állapota, hogy hihető mumus legyen. Nem előnyös, ha a szélsőjobb már mumusnak sem jó - ez megmagyarázza, miért nem hallatszik most üdvrivalgás.

Furcsa ellentmondás, hogy míg a bal-lib irányba hajló médiából folyik a szex, az erőszak ÉS a szélsőjobbtól rettegés, addig a jobbra hajló médiából a hagyománytisztelő jólét sugárzik, sorvadó szélsőjobbal.
Összefoglalva: a szélsőjobb nem önálló probléma, hanem a társadalom hagyományait, értékeit és egzisztenciáját szétziláló bal-lib sikerek nyomán erősödő tünet, legjobb ellenszere pedig a sikeres jobbközép. Nem a szélsőjobbtól kell félni, hanem a társadalom szétzilálásától.

2019. január 3., csütörtök

Multikulti = PC kommunizmus?

Vitaindító állításom, hogy a multikulturális társadalom ötlete nem más, mint a jól ismert kommunizmus nyugatias, politikailag korrekt (PC) formában.
Nézzük az egyezéseket: 0. a kommunizmus és a multikulturalizmus is szinte ellenállhatatlanul vonzó az értelmiségiek többsége számára, pedig mindkettő csúnya gyakorlati eredményhez vezet, mindenki kárára; 1. a kommunizmus az anyagi/társadalmi igazságosságra hivatkozva rombolta le az általa megfertőzött társadalmakat, a multikulti az anyagi/társadalmi szolidaritásra hivatkozva teszi ugyanezt; 2. a kommunizmus öt éven belül fenomenális jólétet ígért, ami soha sem következett be, a multikulti is rövid távú jólétnövekedést ígér a sokszínű társadalom eredményeként, ám ez nem látszik teljesülni; 3. úgy volt, hogy a kommunizmus megváltja a világot, és úgy lett, hogy megnyomorította, a multikultitól is világi megváltást várnak az önjelölt "haladók", pedig a megnyomorítás jelei már mutatkoznak; 4. a kommunizmus fondorlatot és cenzúrát is alkalmazott az ideológiai siker érdekében, a multikulti hívei is készek a fondorlatra és cenzúrára; 4. a kommunizmus és a multikulti is akadályt/ellenlábast lát a kereszténységben, mindkét irányzat kiszorítani igyekszik a közéletből.
Nézzük a különbségeket: 0. a kommunizmus keleten pusztított barbár módra, a multikulti nyugaton rombol értelmiségi stílusban; 1. a kommunizmus nyílt erőszakot is alkalmazott, a multikulti erre nem kész, legfeljebb az erőszakos kultúridegeneket hozza helyzetbe, velük végezteti el a piszkos munkát; 2. a kommunizmus több, mint 100 millió ember halálát okozta kivégzéssel, éhínségekkel és ideológiai alapon indított háborúkkal, a multikulti ennél nagyságrendekkel kevesebb ember halálához vezetett közvetlenül, jóllehet, a politikai korrektség nevében indított forradalmak és a nyomukban kitörő polgárháborúk tömegpusztítása több tízmilliós is lehet; 3. a kommunizmus a másként gondolkodókat megfélemlítette, bebörtönözte, megsemmisítő táborokba zárta, kivégezte, a multikulti ezzel szemben nyomás alatt tartja, kiszorítja, egzisztenciálisan ellehetetleníti a másként gondolkodókat; 4. a kommunizmusban nem írhattam volna le nyíltan az ellenvéleményemet, a multikultiban ezt megtehetem, ha nem zavar az ellehetetlenedés...
A kommunizmus 60-70 év tömeggyilkolás, elnyomás és elszegényítés után mindenhol megbukott, átadta a helyét a kapitalizmusnak, illetve a "szerves", természetes társadalmi fejlődésnek.
A multikulti esetében talán nem tart ilyen hosszan a folyamat, a bukás 10-20 éves távlatban bekövetkezhet, háromféle formában: 1. az elszegényedő és szétzilálódó nyugati társadalmak lerázzák magukról a téves ideológiát, multikulti-ellenes kormányokat választanak, és integrálják a kultúridegeneket; 2. a kultúridegenek elunják a származási kultúrájukból következő erőszakot, igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, maguktól integrálódnak, és felveszik a kereszténység...től vett két lépés távolságot, mint a többi nyugati, így számolják fel a multikultit; 3. a két folyamat párhuzamosan, egymással karöltve építi le a multikulturális társadalmakat.
Egy adott társadalmat nem működtethet két- vagy többféle közigazgatási logika, ezért a multikulti adminisztratív okból (is) bukásra ítélt ideológia.
Mi van akkor, ha tévedek, és a multikulti a sokszínűségben egyesült, erős, jóléti társadalmakhoz vezet? Ennek jelei az erős jóléti multikulti társadalmak lennének... ha lennének ilyenek. Ha lesznek, örülni fogok, hiszen - számomra, és remélem, a blogom olvasói számára - az erős jóléti társadalom a lényeg. Ha csak széteső, elszegényedő, meghasonlásba és erőszakspirálba sodródó, multikultival bohóckodó társadalmak lesznek, akkor érdemes lesz ezzel szembenézni, és levonni a tanulságokat.
A 21. század áldása, hogy az ideák versenyét nem fegyveres harc, hanem az általuk eredményezett jólét dönti el, többé-kevésbé demokratikusan.

2019. január 1., kedd

Újévi kívánság

Legyen észszerűbb a közélet 2019-ben.
Arra gondolok, hogy az origo.hu-ról szívódjanak fel az "XY bugyiban köszöntötte az újévet" típusú hírek, az index.hu-ról pedig a "Kiderült XY színésznő szörnyű titka (t.i. gyakran száraz a szeme)" típusúak.
Vagy inkább ne tűnjenek el, csak kerüljenek "Gagyi hírekre vágyom, szolgáljatok ki" menüpont alá.
Mi történne, ha egy "hírportál" egyoldalúan megtenné ezt a lépést? Vajon tömegesen pártolnának át a "hírfogyasztók" a konkurens portálra? És ha igen, kár lenne értük?
Egy reklámfilmeket forgató ismerősöm pár éve kioktatott, hogy ne nézzem le a "gagyi" mosóporreklámokat: óriási hatásuk van a fogyasztókra.
Tény, hogy a közélet nem a közügyekről szól, hanem a "kenyeret és cirkuszt" követelő plebs által kedvelt témákról, a plebsre optimalizált stílusban. Igaz ez jobbra és balra egyaránt.
Tény, hogy külön agytröszt butítja le az eredetileg értelmes témákat a plebs szintjére. Tény, hogy ma az nyer a politikában, aki folyékonyabban beszél plebsül, ezért minden ambiciózus politikus plebstanfolyamra jár.
Az is tény, hogy nem szeretjük a helyzetet (kód: "hiányzik a kritikai gondolkodás", "alantas a közbeszéd", "népbutítás folyik"), és hogy használna a közéletnek, ha a közügyekről kezdene szólni, az észszerűség nyelvén. Azt kívánom, hogy 2019 pozitív változást hozzon e téren, jobbra és balra egyaránt.