2019. május 22., szerda

Politizáljunk higgadtan 4. rész

Mitől paprikáz fel minket a politika? Leleplezőnek szánt cikk jelent meg a "jobboldali" módszerekről, érdemes elolvasni. Ugyanis a baloldali módszerekre is ráismerhetünk belőle. Nekem, személy szerint, úgy tűnik, hogy a baloldal kezdte őket alkalmazni, és a jobboldal csak jelentős fáziskéséssel vette őket át, erre tört most ki a felháborodás ("A" oldalnak szabad, ám ha "B" is elkezdi, az mindennek a teteje) - de a sorrend kidolgozását az olvasóra bízom, hiszen a lényeg, hogy ma minden politikai formáció alkalmazza a cikkben írt módszertant.
A "leleplezésből" az derül ki, hogy a politikai elit szándékosan felzaklatja a közvéleményt, ennek érdekében túloz, riogat, gyűlöletet, ellenszenvet kelt, elutasítást igyekszik kiváltani a választókból (a másik oldal iránt). Miért? Mert a politikai kommunikátor guruk szerint ez mozgósít, ez hoz sikert, többé-kevésbé kiszámítható eredményt. Ha nincs zaklatottság, az emberek nem mennek el szavazni, és az eredményesebben mozgósító (negatívabban kampányoló) párt győz.
A blog olvasói számára valószínűleg kiderült az évek során, hogy én pont fordítva gondolom: politizálni kizárólag higgadtan, észszerűen érdemes. A fenti háttérben érthető, miért utálják ezt a megközelítést a politikusok. Ami nem érvényteleníti a társadalom egésze szempontjából - a higgadt észszerűségből származik a közhaszon.
Ellentmondásnak látszik, hogy hatalomszerzésre lényegében a várható magánhaszon ösztönöz, ám a közhaszon eléréséhez is kell hatalom, így nem mondhatunk le róla. A pék nem közhaszonra, hanem magánprofitra süti a kenyeret - oldja meg a feladványt Adam Smith -, mégis ebből lesz a közellátás. Más szóval, bizonyos mértékig célszerű tűrni az eredményes politikai kommunikációt, mint a pék hasznát, ha azután az illető keresztény etikával közhasznúsítja a magánprofitot (Adam Smith erről is ír, mindjárt a következő bekezdésben, érdemes elolvasni a mű vonatkozó, hiányosan idézett részét.)
Hogy mennyire érzelmi mozgósításban gondolkodik a politikai elit, jól mutatja Orbán Viktor EP-választási kampánymondata: "Nem vagyok annyira optimista, mint a mérések, mert szép időben az embereket nehezebb bevonni a politikába, de szeretném meggyőzni őket arról, hogy ez egy nagyon fontos választás lesz." (Forrás itt.)
Ugyanakkor, a tömegek nem azért járnak kocogni, mert úgy tudják rettegve, hogy kocogás nélkül másnap meg fognak halni szívinfarktusban. Hogy mégis ki tudnak mozdulni, jelzi a bevett politikai kommunikációs modell újragondolásának szükségességét, illetve lehetségességét.
Olyan is létezik, hogy az ember higgadt, észszerű megfontolásból fut, hogy hosszú távon egészséges legyen. Ehhez hasonló politizálást javasolok a blog olvasóinak, és a következő részben két lehetséges megoldást is bemutatok rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése