2019. május 21., kedd

Politizáljunk higgadtan 3. rész

Nincsenek izgalmasan védhető közéleti frontvonalak, a lövészárkok fele egyszerűen téves pozícióban van. Aki oda beásta magát, félreértésben leledzik, és ezt észszerű gondolkodással maga is belátja.
Úgy tűnhet, hogy ádáz vita zajlik keresztények és "ateisták" között. Valójában az ateisták nem ismerik önmagukat (a hitetlenség megváltó erejében hisznek vakon), illetve hézagosan gondolkodnak a közéletről. A nyugati kultúra azok fejében is a kereszténységen alapul, akik azt hiszik, hogy nem hisznek. Minden nyugati ember kulturálisan keresztény hátterű, a vadul bal-liberális "ateista", sőt még a hithű nyugati zsidó ember is az (úgy gondolkodik nyugaton, ahogy pl. Izraelben nem tenné). A két vitázó csoport között húzódó frontvonal képzeletbeli, a vita a keresztény kultúrkörön belül, kulturálisan keresztény hátterű emberek között zajlik.
A szabadság szeretete, az egyenlőség, igazságosság és a szolidaritás utáni vágy ugyanúgy keresztény érték (azaz más kultúrában e formában nem létező), mint az iparkodás erénye. Az igazi vita a szolidaritás párti keresztény hátterűek és az iparkodás párti keresztény hátterűek között zajlik, arról, hogy a szorgos munka mint elvárás vagy a munka eredményének elkobzása mint elvárás legyen-e társadalmunk alapelve. A vita eldőlt, a szorgos munka javára - már csak téveszmés utóvédharcok folynak.
Egyenlő legyen-e a férfi és a nő? Aki Jézus tanítását ismeri, annak ez nem kérdés. Aki nem ismeri, az az egyenlőség fogalmát abszurdnak tartja. De követeljük-e a keresztény egyenlőség jegyében, hogy a férfi is szüljön (operáljunk bele anyaméhet), és a takarítónő annyit keressen, mint a vezérigazgató ("egyenlő" munkáért)? Ilyet értelmesen senki nem követelhet, így ez a vita is eldőlt: maradunk a keresztény egyenlőségnél, és általában az ép észnél.
A nemzetköziség ugyanúgy a keresztény háttérből vezetődik le, mint a nemzet pártiság. (A világ más kultúrái törzsekben vagy kasztokban gondolkodnak, és nem jutnak el a nemzetig sem, nemhogy a nemzetköziségig.) A nemzetköziség kontra nemzetközpontúság vita tehát szintén keresztény hátterűek között zajlik. Ez a vita is eldőlt, a nemzet bázisára épülő nemzetköziség javára, csak a vitázó felek agya még nem szokott hozzá ehhez a hárombites koncepcióhoz.
A határon túli magyarokról folytatott téveszmés vita arról szól, hogy kérjük-e magunknak azt a pozitív bánásmódot, amit más nemzeteknek megadunk. Persze, hogy kérjük, ez a keresztény igazságosság (és a nyugati keresztény-"ateista" gondolkodás) meghatározó alapelve. A vita itt is eldőlt, hiszen a magunknak rosszat, másoknak jót elv védhetetlen.
Mivel a hangos viták frontvonalai látszólagosak, felesleges a politikán felzaklatnunk magunkat: észszerű álláspontunk érvényre juttatásához elég, ha a józan ész pártján állunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése