A hergelésen alapuló politikai kommunikációnak két egyszerű ellenszere is lenne, sajnos azonban mindkettő bevezetése nyilvánvaló nehézségekbe ütközik.
1. A census (a választójog feltételhez kötése) lehiggasztaná a politizáló kedélyeket, amennyiben közéleti vizsgához kötnénk a szavazás jogát. Ahogy autót sem vezethetünk vizsga nélkül, úgy szavaznunk sem szabadna alapvető közismeretek bizonyítása nélkül - ez a határozott álláspontom. Ha minden választó tudná, mi a dolga egy kormánynak, sokkal tárgyilagosabban gondolkodna a közéletről, és nem hagyná magát hergelni. Igaz, nagyon nehéz lenne konszenzust teremteni arról az alapkérdésről, hogy tényleg, mi a dolga egy kormánynak, mivel ez maga is vita tárgya. A mindenkori kormány feladata a közjó előmozdítása lenne (a liberálisok szerint "közjó" nem létezik, illetve senki nem mondhatja meg, mi a közjó)? A kormánynak a nemzetet kellene képviselnie (a baloldal szerint abszolúte nem)? Vagy a haladást (a konzervatívok ezt megvétóznák)? Szóval, a közéleti ismeretek tankönyvét és vizsgakérdéseit konszenzus híján rendkívül nehéz lenne megírni. Ám ha sikerülne, akkor ütköznénk a bevezetés igazi akadályába: az egyszer kibővített választójogot nem lehet szűkíteni, mert az érintetteknek is meg kellene szavazniuk, ők meg bolondok lennének megszavazni. A 20. század elejének vívmánya az általános választójog, a 21. század elejének vívmánya a határon túli magyarok választójoga. Valószínűtlen, hogy önként lemondjon bárki is a szerzett jogáról. Amiből sajnos a hergelés folytatása következik. Igaz, van arra modell, hogy ha mindenki szavaz, az arányok nagyjából úgy alakulnak, mint ha csak egy szűkebb "elit" választana - de ennek ára a hergelő politikai kultúra.
2. Ugyancsak higgasztó hatással járna, ha a szavazólapokra rákerülne egy "Egyikre sem szavazok" sor. Feleslegessé tenné a tüntetések nagy részét: nem kellene utcára vonulni, hogy tiltakozzunk a politikai osztály egészének csapnivaló tevékenysége ellen, véleményünket egyértelműen elmondhatnánk a szavazófülkében, egyik pártra sem szavazva. Nem kellene a köztereket feldúló és a közéletet cirkuszi bohóckodássá változtató protestpártokat sem alapítani, a protest kifejezhetővé és számlálhatóvá válna. Az "Egyikre sem" rovat visszatérő javaslat, de sehol sem vezették még be. A franciáknál pl. rendszeres téma, hogy számlálni és közölni kellene a "vote blanc" (üresen hagyott szavazócédula) kategóriát, ám ez még nem gyakorlat, és nem is látszik valószínűnek a bevezetése. Az ötlet egyszerűen a politikai osztály ellenállásán bukik meg: a főorvosoknál sem lehetne elérni, hogy intézményesen tiltsuk be a hálapénzt, ha rájuk van bízva, ez nem történik meg. Amíg az "Egyikre sem" bevezetése a politikai osztály feladata, az sem fog megtörténni.
Ha a közélethiggasztásra felvetett két egyszerű megoldás közül egyik sem valósulhat meg, hogyan higgadjon a közélet? A harmadik megoldás: a választók önkéntes elhatározása alapján.
3. Higgadjunk le önként: attól, hogy vizsga nélkül lehet autót vezetni, önként még tanulhatunk KRESz-t. Attól, hogy a hálapénz nincs betiltva, önként igyekezhetünk elkerülni az adását/elfogadását. Ezzel javíthatjuk a közhangulatot. Cseppek lennénk a tengerben? Ha ez döntő érv lenne, a városi kerékpározás vagy a környezetvédelem el sem kezdődhetett volna. Mindkét mozgalom csepp a tengerben alapon kezdődött, és lám, mivé nőtte ki magát. A politikai kultúra fejlesztése tehát önkéntes alapon, egyénileg is elkezdhető, és előbb-utóbb eléri a kritikus tömeget.
Ezen dolgozom jó ideje, az áttörés még nem történt meg, de a lehetőség továbbra is fennáll. Az egyén kezében annyi hatalom van, amennyi egyén hasonlóan gondolkodik - lehet csatlakozni az észszerű politizálás higgadt erőt képviselő mozgalmához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése