2019. november 3., vasárnap

Etikai alapvetés 4. rész

Teszteljük az 1. szabály (Tiszteljük az emberi életet, kivéve az életet visszaesően nem tisztelők életét.) működőképességét.
Elöljáróban szögezzük le, hogy egy tökéletes világban egyetlen ember sem kerülhetne el nem követett gyilkosságért börtönbe, pláne nem kivégzésre. Egy tökéletes világban a nyomozó hatóság nem emelne súlyos vádat ártatlanok ellen, de ha mégis, a bíróság nem adna helyt a vád fabrikációinak... Ám ha belegondolunk, egy tökéletes világban gyilkosság sem létezne. Mivel időről időre történnek gyilkosságok, kénytelenek vagyunk tudatosítani, hogy a világunk nem tökéletes, és mi nem egy megálmodott idillhez képest, hanem a tényleges állapotra keresünk optimális rendezőelvet.
Szintén szögezzük le, hogy gyilkosság alatt a megfontolt, higgadtan mérlegelt életelvételt célszerű érteni, amikor az elkövető fejében megfordult annak a lehetősége, hogy az áldozatot életben is hagyhatná, de tudatosan elvetette ezt a lehetőséget. Nem tartozik ebbe a kategóriába a halálos közlekedési balesetet okozó, akkor sem, ha több ilyen balesete volt, mert az elzárás nála eredményes lehet. És nem tartozik ide a részegen többször is halálos kimenetelű verekedésbe keveredő ember, mivel esetében a kontrollvesztést kiváltó helyzet megelőzhető a fogvatartással. Szintén nem tartozik ide az abortuszt ismétlődően megrendelő/végrehajtó ember, mert a magzati élet elméletben emberi, a gyakorlatban mégis enyhébb érzelmi reakciót vált ki, így nem kezelhető a megszületettek életével azonos módon. Az alábbi okfejtés kizárólag olyan visszaeső gyilkosokra vonatkozik, akik józan mérlegelést követően képesek elvenni az emberi életet, mert számukra az nem képvisel felbecsülhetetlen értéket.
A jogvédőkkel szemben én azt hangsúlyozom, hogy az első súlyos jogsértés a gyilkosság áldozatát érte, és nem az elkövetéssel gyanúsítottat. A rendészet feladata az lenne, hogy garantálja mindenki életét, szemben azzal, hogy a már elvett élet után keresni kezdi a tettest. Az áldozatnak joga volt az élethez, ám ezt nem tudtuk számára biztosítani, azaz minden nyomozás egy kudarcos, deficites helyzetből indul.
A jogvédőkkel szemben én azzal érvelek, hogy a jövőbeni áldozatok életének védelmére kell helyezni a hangsúlyt, és nem arra, hogy a megholtat úgysem lehet visszahozni... Ez ugyanis nem indokolja az elkövető mielőbbi szabadlábra helyezését. A társadalom védelme nyilvánvalóan magasabb szintű lesz, ha az életet semmibe vevő elkövető soha nem szabadul. Viszont erős ellenérv, hogy az ember változik, a gyilkosok egy része is teljesen átalakul, magába száll, életreformot hajt végre. Csak pontosan melyik része az? Azt lehet(ne) néhány év elteltével szabadlábra helyezni, és nem a másik részt. Hogy melyik elkövető melyik csoportba tartozik, elvben a börtönpszichológus tudná megállapítani - ám ha ez sikerülne, definíció szerint nem lehetnének visszaeső gyilkosok. Mivel vannak ilyenek, tudatosítanunk kell, hogy a börtönpszichológus nem tudja eredményesen megállapítani, ki változott meg, és ki nem. Ebben a képességdeficites helyzetben elfogadható kompromisszum, hogy aki az első gyilkossága után néhány évvel, alapos vizsgálat alapján megváltozottnak tűnik, azt kiengedjük, és majd kiderül, ami kiderül. Ezt indokolja a humánus szemlélet.
Ha azután az egyszeres gyilkosból kétszeres gyilkos lesz, az teljesen más helyzetet eredményez, mint a fentebb vázolt: kétszer senkit sem vádolnak meg alaptalanul, kizárhatjuk tehát a justizmordot. Kétszeres gyilkosnál már nem a megváltozás lehetősége, hanem a megváltozásra képtelenség az alapértelmezett vélelem. Ilyen helyzetben még mindig mondhatnánk, hogy maradjon börtönben élete végéig, de e mellett érvelve 1. elhanyagolnánk a szökésveszélyt - előfordulnak szökések; 2. elhanyagolnánk, hogy a visszaeső gyilkos világképében az életnek nincs kiemelt értéke, így a saját életének sincs - és ezt szívesen el is mondja nekünk, ha megkérdezzük.
A kemény gyilkosok nem félnek a kivégzéstől, azt tetteik logikus következményének tartják, a humánumot pedig a gyengeség jelének.
A rajtuk gyakorolt emberiesség ezért diszfunkcionális vagy egyenesen kontraproduktív: veszélyezteti a jövőbeni áldozatok életét, miközben az elkövető felé nem gyakorol általa méltányolt gesztust.
Három megfontolás akadályozhatja meg a kivégzést: 1. a hóhérhiány; nem népszerű szakmáról van szó; 2. az ideológiai kiállás, miszerint világunkban ártatlanok meghalhatnak ugyan, mert ezt nem tudjuk megakadályozni, de emberségükből kivetkőzött bűnösök nem, mert ezt már meg tudjuk akadályozni. Érdemes ezt a paradoxba hajló gondolatmenetet Philippa Foot erkölcsi dilemmái fényében megfontolni, amit meg is teszünk a következő részben. 3. Annak megfontolása, hogy a cinikus hatóságok esetleg legyárthatják a kivégzést eredményező súlyos indokokat, miközben azok valójában nem állnak fenn; ezt a lehetőséget a 6. szabály kapcsán elemezzük.
Mivel az 1. szabály jár a legkeményebb következményekkel, így vele kapcsolatban a legapróbb kockázat is vétótényező lehet, csak minden eshetőséget alaposan végigelemezve nyilváníthatjuk működőképesnek.
Folyt. köv.

1 megjegyzés:

  1. Fast Approval, Simple & Easy to Apply
    DR JAMES ERIC LENDER with Installment Loan
    Personal Loan
    Business Loan
    Loan Consolidation
    Approved loan in few hours
    Online Fund transfer services

    Please contact our financial advisor.
    Call us : 8929509036
    Whatsapp : 918929509036
    https://wa.me/918929509036
    Email financialserviceoffer876@gmail.com

    VálaszTörlés