2015. november 14., szombat

Természet és erkölcs? 1. rész

Az eddigi írásaimtól eltérően nem kész gondolatok következnek, inkább gondolatkezdemények - amelyekből néhány további rész keretében talán kiérlelődik valami határozott, megfogható, elmagyarázható és megérthető koncepció.

A természetben nincs erkölcs, csak evolúciós célszerűség és attól eltérő mutációk. A mutációkról néha kiderül, hogy sikeresebbek a nem mutációnál, vagyis célszerűek. Tehát a természetben még célszerűségről sem tudunk egyértelműen beszélni. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy maga a mutáció mint megoldás célszerű, az eredményéről viszont nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy célszerű-e. Egyszerűen csak van, létezik mint jelenség. Ahogy a természet is egyszerűen csak van, ennél többet nehéz róla magabiztosan kijelenteni. Talán ennyit: a természetben véletlenszerű az erkölcs, az erkölcsben pedig véletlenszerű a természetesség.

Az ember azért beszél magabiztosan „természetes erkölcsről", mert cselekedni szeretne, és ehhez szilárdnak látszó hivatkozási alapot keres. Úgy teszünk, mint ha a természetben lenne valami antropomorf koncepció. Ha nincs benne, azzal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, mivel bennünk VAN antropomorf koncepció. Ha a természetben még nincs, akkor hogy került belénk? Ha bennünk van, mi pedig a természetben vagyunk, akkor a természetben (általunk) mégis csak van antropomorf koncepció? Ez játék a szavakkal? Ha igen, akkor szerintem szükséges játék, amennyiben meg szeretnénk érteni a természet és az erkölcsi felfogásunk közötti összefüggést.

Az erkölcs a helyes és helytelen cselekvés szabályrendszere, ami feltételezi a (valamilyen közösség számára) nagybetűs Jó és Rossz létezését és az erre hivatkozó szabályalkotást. Amikor azt mondom, hogy a természetben nincs erkölcs, arra gondolok, hogy nincsenek a Jóra és a Rosszra hivatkozó szabályok, nincs döntési lehetőség. Biológiai determináltság van, és spontán mutációk. Egy farkas nem teheti meg, hogy elharapja a neki behódolt farkas nyakát. Pedig a másik felkínálja a lehetőséget, épp ez a megadási póz lényege: megadom magam, megölhetsz, ha akarsz. Ám a farkas nem akarja, pontosabban az agyi felépítése miatt biológiailag képtelen lenne ezt megtenni. Nem dönthet szabadon. Az ember hasonló helyzetben szabadon dönthet, nem biológiai gátlás, hanem a lelkiismeret irányítja. Nem tudjuk megmondani, hogy egy ilyen helyzetben mi lenne a természetes viselkedés. Egyáltalán, nevezhető-e természetesnek egy megadási póz? Természetes-e, hogy ezt egy másik farkas „érti"? Ha a megadási póz bemutatása és elfogadása növeli az érintett farkasok utódainak számát, akkor egy idő múlva domináns magatartássá válik anélkül, hogy erkölcsi álláspont kapcsolódna hozzá.

Most jönnek az izgalmas kérdések: mi van akkor, ha egy spontán mutálódott farkasból hiányzik a megadási pózhoz kódolt viselkedés, és átharapja a magát megadó ellenfele torkát? Mi történik vele ezután? Ha sikeresen szaporodik, akkor a mutációja tömegessé, akár dominánssá válhat, és már ő határozza meg a biológiai szabályzatot. Van-e erről véleményük a „hagyományos" módon viselkedő farkasoknak? Helytelenítik-e, egyáltalán, érzékelik-e az eltérést, hogy itt valaki másképp, nem hagyományosan viselkedik? Ha igen, összefognak-e a spontán mutáció ellen, hogy megakadályozzák a dominánssá válását? Érdemes egy kicsit belegondolni a helyzetbe, mert ezen a határfelületen kereshetjük az állat és az ember közötti különbségeket. Hasonló helyzetben mit csinálna másképp az ember, és miért?

Folyt. köv.

16 megjegyzés:

  1. Jesszusom... Olvasni kéne, Laci, mielőtt írni kezdesz. Nincs olyan, hogy mutáció/nem mutáció. Gyakorlatilag minden egyes egyed mutáció eredménye, sőt, a DNS-ed a szervezetedben is változik életed folyamán.

    Az evolúció trial and error és nem ésszerű célszerűség. A férfi mellbimbója nem tűnik túl ésszerű képletnek. Nem jelent hátrányt, ezért még nem tűnt el... Hhhhh... Nimcs remény. Terjeszted a tudományos félműveltséget.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Jesszusom..."

      - Ezek szerint a posztjaim hatására megtértél, Attila? :)

      A mutáció megváltozást jelent, tehát hogyan érted, hogy nincs olyan, hogy megváltozás? Valójában azt szeretnéd írni, hogy a mutáció fogalmát is célszerű átfogóbban értelmezni, azaz ne nevezzünk mutációnak azt, ami pontosabban szólva: ... ?

      Ha számodra világos, mire gondolsz, kifejthetnéd érzelmi sallangok nélkül. Különösen ezúttal, amikor a poszt deklaráltan gondolatkezdemény. Ha segítesz folytatni, ketten talán többre megyünk a természet és az erkölcs összefüggéseinek feltérképezésében.

      Törlés
  2. "... Csak evolúciós célszerűség és attól eltérő mutációk". -- Minden egyed, gyakorlatilag kivétel nélkül, kedvező, semleges és hátrányos mutációk összessége. Minthogy azonban a környezet változik, ami ma semleges vagy akár hátrányos, az egy nemzedék múlva már előnyös lehet. Mutációmentes, evolúciósan célszerű egyed mint olyan nem létezik.

    De az evolúció "célja" kapcsán se jutottunk dűlőre évek alatt, úgyhogy ne is menjünk bele. Az evolúció egy spontán változási mechanizmus, amelynek a sikeres és sikertelen irányait a környezet szűri meg. Előre ismert cél nincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tértem meg, bár ma a piacon elébem tárta az Igazságot egy volt osztálytársam, aki most gyerekestől jehovista térítő.

      Törlés
    2. Nem mutáció nincs, hanem mutációtól mentes "célszerű" fenotipus.

      Törlés
    3. Oké, mindenki mutáns bizonyos értelemben, a többi mutánshoz képest. Valóban ilyen az evolúció működése, köszönöm az észrevételt.

      A „célszerű" jelzővel én is óvatosan bánok, de egy dominánssá vált mutáns csoport esetében talán mondhatjuk, hogy az a mutáció hasznosnak bizonyult, amíg domináns marad. A hasznosság bizonyítéka - és mindenkori kritériuma - ez esetben a dominancia. Ha elvész a domináns jelleg, megszűnik a hasznos minősítés, és az új domináns mutáció számít hasznosnak. Egy nem domináns mutációról legfeljebb egy adott időszakra nézve mondhatjuk, hogy kevésbé tűnik hasznosnak az épp domináns mutációnál.

      Érdemes ezt egy kicsit forgatni a fejünkben, hiszen a mi emberi eszünk célban, értelemben, célszerűségben gondolkodik, és ezért nagyon nehezen tudunk e fogalmak nélkül beszélni az evolúcióról, amelyben egyes változatok láthatóan sikeresebbek más változatoknál.

      Ugyanakkor a posztjaim is efféle modell keretében íródnak: nem igyekszem bebizonyítani, hogy a koncepcióim az egyetlen lehetséges koncepciók, hanem azzal érvelek, hogy a többi koncepciónál sikeresebb, mert a valóságnak több jelenségét hatékonyabban értelmező koncepciók.

      Ne feledjük persze, hogy a poszt az állatság és emberség határán igyekszik rábukkanni az emberi erkölcs differencia specifikumára, és annak a „természet"-tel való kapcsolatára.

      Törlés
    4. Csak tovább gondolkodom hangosan: az evolúciós jelenség lényegének nevezhetjük a túlélést? Ha igen, akkor a túlélésre átmenetileg legalkalmasabb (azaz: domináns) mutációról azt mondhatjuk, hogy összhangban áll az evolúció lényegével, a nem domináns mutáció pedig abban az időszakban kevésbé áll összhangban az evolúció lényegével.

      Evolúciós szempontból túlélni: Jó, kihalni Rossz. Dominánssá válni relatíve jó, nem válni dominánssá relatíve rossz. Mivel nincs evolúción kívüli élőlény, ez az evolúciós értékrend minden élőlény szempontjából érvényesnek tűnik, vagyis majdnem objektív nagybetűs Jó és Rossz. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy minden élőlény túlélési irányba elfogult. Aki nem, az nem él túl, azaz rövid történet lesz sok hosszú történet hátterében.

      Továbbá: elvben nem kötelező pozitívnak tekinteni a túlélést, de ez az elv csak az evolúcióból kilépve lenne érvényes, és mivel senki sem tudja magát kívül helyezni az evolúciós kereten, az elvnek nincs gyakorlati alkalmazási területe.

      Egy állat valószínűleg nem hozhat tudatos döntést, hogy holnaptól ő is igyekszik olyan lenni, mint a domináns csoport, de az ember hozhat ilyen döntést, és néha végrehajtani is képes azt. Ez esetben akár azt is mondhatjuk, hogy az illető felzárkózott a hasznos / célszerű / domináns csoporthoz.

      Törlés
    5. Értékeket definiálsz egy természeti folyamat kapcsán. Túlélni jó. A jégcsapnak rossz elolvadni? A jó/rossz emberi értékítélet, semmi értelme a természeti jelenségek kapcsán túl nagy jelentőséget tulajdonítani ilyesminek. A gólyának jó, hogy hosszú a csőre, de ez megváltozhat, és a norma a változás, nem valamiféle állandó, abszolút "jó".

      Törlés
    6. Az ember öntudatra ébredt, ezért a filozófiában jogos a felvetés, hogy mi a jó. Magától értetődik, hogy az emberi gondolkodás a természetből veszi az előképeit, de a saját emberi gondolatait is visszavetíti a természetbe. A homofób gondolkodók "természetesnek" tekintik a kizárólagos heteroszexualitást, jóllehet a természetben hay de todo, minden van: ivartalan szaporodás, nemváltás, promiszkuitás, felláció, anális szex, maszturbáció, MINDEN. Ergo ha valaki "természetes" dolgokra hivatkozik, az eleve csapdában van: neglévő értékrendjét vetíti a szelektíven megismert természetbe, majd a Nagy Aha!-élmény keretében "felismeri", higyvaz eleve meglévő értékrendje nem emberi eredetű, hanem ősibb, természeti eredetű, vagy tovább menve isteni parancs

      Törlés
  3. Hadd segítsek. Az ösztönöket nem az agy feléoítésében keresném, hanem a működésében, de ugorjunk. A "fejlettebb", differenciáltabb fajok esetében egyre több ösztönmechanizmus válik tudatosan kontrollálhatóvá, de ettől még az ösztönök működnek (az embernél is van "megadási póz", van erre adott ösztönválasz, és van ezt felülírni képes tudatos döntés, de nem CSAK az utóbbi van).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha az alfa hím minden alárendeltet kinyír, valóban csak a saját génjei öröklődnek tovább, de a falka éhenhal, mert nincs elég nagy létszám a vadászathoz és a területvédelemhez. Másfelől a konfliktusrendezésnek csak egy fejletlenebb módja az erőszak; a bonobók az örömszerző szexuális csereakciók révén szabályozzák a csoporton belüli feszültségeket, és a hierarchiájuk is más, mint a farkasoké vagy a csimpánzoké vagy az emberé. Gyökeresen eltérő modellek léteznek és mind természetes.

      Törlés
  4. Az erkölcs természeti eredetű, csak nem úgy, ahogy te gondolod. Az altruizmus a természetben ismert mechanizmus; az emberben tudatosult, hogy létezik ilyen, és tanmesékbe foglalta. Az agresszív bosszú is előfordul a természetben; az emberben ez is tudatosult és ezt is tanmesébe foglaltuk. A Biblia pl. ilyen tanmesegyűjtemény; van benne mese az altruizmusról és van az agresszív bosszúról. A Te helyzeted azért szerencsés, mert az eleve meglévő értékeidet vissza tudod vetíteni a természetbe is meg (kicsit válogatva) az Általad legfontosabbnak tartott tanmesegyűjteménybe, a Bibliába is. De ha ezzel a folyamattal nem vagy tisztában, akkor nem vagy kritikai, koherens gondolkodó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A domináns csoporthoz csatlakozásnál rettentő durva és veszélyes szociáldarvinista csúsztatást produkálsz. A zsiráf nem dönthet úgy, hogy kegyen hosszabb nyaka. Az ember dönthet úgy, hogy mostantól keresztény lesz, ez viszont nem evolúció, hanem társadalmi dinamika, amire csak akkor vonatkozna az evolúció elmélete, ha a keresztények zömében keresztényekkel párosodnának, genetikusan vagy memetikusan öröklődne a kereszténység, azaz minden keresztény szülő minden gyereke keresztény lenne, és elindulna a speciáció, azaz önálló alfajjá, majd fajjá válna a Homo sapiens religiosus Chr. Vértesii, amely végül nem vagy alig lenne szaporodóképes a Homo sapiens sapiensszel. Ez érdekes gondolatkísérlet, én inkább maradnék sap. sap., mint sap. rel., de millió oka van, hogy ez miért NEM reáális forgatókönyv: a peremfeltételei még az Általad istenveréseként tisztelt iszlám esetében sem állnak fenn, pedig itt ott elvben halálos ítélet lóg az aposztaták feje fölött.

      Törlés
    2. „rettentő durva és veszélyes szociáldarvinista csúsztatást produkálsz"

      - Hoppá! A darwinizmus veszélyes - mondja az evolúciós modell elfogadója? Mióta veszélyes, miért, milyen alapon? Nem következetlenség ez? (Még akkor is annak tűnik, ha korábban már beláttuk, hogy állításokból sosem lesz felszólítás. Remélem, mindketten beláttuk.)

      Törlés
    3. Nem értem, miért veszlek még komolyan. A szociáldarwinizmus nem darwinizmus. A szociáldarwinizmus nem természettudományos elmélet. A szociáldarwinizmus azért veszélyes, mert ideológiai célból visszaél a darwini biológiai-természettudományi modellel. Pedig a szociáldarwinizmus még csak nem is tudomány. Ha ez ennyire nem világos előtted, le kéne érettségizni. Hoppá!

      Törlés
    4. Csak jelzem, szokás szerint az utolsó kommentre reagáltál, arra is butaságot.

      Törlés