Török harci gépek ma lelőttek egy orosz harci gépet török – vagy szíriai – légtérben. Újra itt a lehetőség átgondolni a nyugati stratégiát, és haladéktalanul leállítani az Iszlám Állam elleni támadásokat, mielőtt a konfliktus kezelhetetlenné válik.
Ha egy kicsi közelebbről megnézzük a térség helyzetét, világossá válik, hogy a török lépés várható volt. Törökország szunnita többségű, Szíriában pedig Asszad révén a siíták vannak hatalmon. Bár a siíták mindössze a muszlimok 10%-át teszik ki, harcosan elnyomják a többségben lévő szunnitákat ott, ahol tehetik, azaz Szíriában és Dél-Irakban. Iránban pedig a siíták a többség. Azzal, hogy az oroszok Asszad mellett avatkoztak be Szíriában, magukra haragították a szunnitákat. Ebből adódik a mai incidens. A török szunniták így tiltakoznak az övéik megtámadása ellen. Törökország régóta kettős játékot játszik: elvben harcol az Iszlám Állam ellen, a gyakorlatban viszont csak a kurdokat lövi, nehogy megerősödve új függetlenségi háborút indítsanak a területeik jelentős részét megszállva tartó törökök ellen. Ezzel a nyugatiak is tisztában vannak, csak úgy döntöttek, hogy a jelen helyzetben hasznosabb egy kétarcú szövetséges, mint egy nyílt ellenség. Oroszország most belerombolt a „tudom, hogy tudod, hogy tudom, de úgy teszünk, mint ha egyikünk sem tudná" játszmába – várhatóan súlyos következményekkel. A konfliktus kiszélesedhet, ha Törökország nyíltan kiszáll az ingatag koalícióból, és leplezetlenül szunnitaként kezd viselkedni.
Ne feledjük ugyanis, hogy a muszlimok 90%-át kitevő szunniták számára halálos sértés minden, az Iszlám Államra kilőtt rakéta. És elég sok nyugati rakétát lőttek már ki, elég sok polgári áldozattal, többek között gyerekekkel. A szunniták ezt nem felejtik el. 1,6-1,8 milliárd szunnita dühös és bosszúszomjas a nyugati beavatkozás miatt. Közülük több, mint 10 millió Európában él. Ennyi potenciális terroristát sikerült felhergelni a rövidlátó nyugati stratégiával. Ezt felmérve beláthatjuk, hogy a lehető legjobb lehetőség azonnali hatállyal leállítani az Iszlám Állam elleni légitámadásokat, és ebből a kényszerhelyzetből kihozni a legkevésbé rossz forgatókönyvet.
A nyugati rövidlátás lényege az a dogma, hogy az Iszlám Állam definíció szerint egy szűk szélsőséges csoport magánügye, és hogy ez a szűk szélsőséges csoport szétverhető és elpusztítható. Honnan tudjuk, hogy így van? Sehonnan, ez egy dogma. Ahogy az is, hogy az európai muszlimok nagy többsége definíció szerint nem támogatja az Iszlám Államot. Ezt honnan tudjuk? Sehonnan, ez is dogma. Ha megfigyeljük, a muszlimok jó papagájként, de minden meggyőződés nélkül hajtogatják, hogy az Iszlám Állam szélsőségeseinek semmi közük az iszlámhoz, viszont egy árva szót sem szólnak ellenük belső csatornákon. Az Iszlám Állam sikeresen toboroz az elvben békés muszlim családokban, és a magukat békésnek mondó iszlám közösségek a kisujjukat sem mozdítják, meg sem próbálják meggyőzni a szélsőségeseket a békés „igazi" iszlámról. Pedig ha van a Koránnak békés értelmezése, akkor az állítólag békés muszlimok lennének a legjobb helyzetben, hogy rálelkesítsék a szélsőségeseket. Meg sem kísérlik. Ami arra utal, hogy a törökökhöz hasonlóan kettős játékot játszanak, és erkölcsileg az Iszlám Állam mögött állnak. Nyilván nem minden európai szunnita van ezen az állásponton, csak a nagy többség. Minél több rakéta hullik az Iszlám Államra, annál nagyobb többség. A nekik otthont adó országok úgy okoskodnak, hogy bár sejtik az anomáliát, jobb úgy tenni, mint ha nem sejtenék, mert akkor később tör ki a nyílt konfliktus. Nem szeretnék több millió belső ellenséggel szemben találni magukat. Pedig ha tovább bombázzák az Iszlám Államot, akkor ez elkerülhetetlen, és a legdiplomatikusabb nyilatkozatok ellenére is hamarosan be fog következni. Ehhez a jóslathoz nem kell Nostradamusnak lennünk.
A megoldás kijönni a rövidlátásból: el kell ismerni az Iszlám Államot, és mindent meg kell tenni az élhetővé tételéért, békés határozottsággal bírálva a nyugati szemmel elfogadhatatlan jelenségeket. Az európai muszlimok számára ez világossá tenné, hogy a nyugat nem a kultúrájuk ellen van, hanem az emberi jogok mellett. Az Iszlám Állam a muszlimok szent ügye, bölcsebb lehetővé tenni a kibontakozását, mint hiábavalóan támadni, és ezáltal gerjeszteni 1,6-1,8 milliárd szunni muszlim terrorvágyát. Ésszerű nyugatiként be kellene látnunk, hogy az Iszlám Állam elleni harcban nem lehet győzni, mert nem egy szűk szélsőséges csoportot képvisel, hanem magát a szunni iszlámot. Közel kétmilliárd muszlimmal pedig ne keressük feleslegesen a konfliktust, nem lesz az jó senkinek. Hagyjuk inkább, hogy szembesüljenek a saját korlátaikkal. Törődjünk bele, hogy az emberi jogokat nem a mi ízlésünk, hanem a saját kultúrájuk szerint alakítják. Ha megszavazzuk nekik az önrendelkezést, elvárhatjuk, hogy a velük megfontoltan szimpatizáló európai muszlimok költözzenek oda, a nem költözők pedig ne szimpatizáljanak velük. Ha korrekt lehetőségeket adunk az Iszlám Államnak, növeljük annak esélyét, hogy korrekt válaszokat kapunk az európai muszlimoktól. Egy részük valószínűleg nyugaton szeretne maradni, és nyitott a nyugatosodásra.
Az Iszlám Államot elismerve és élhetővé téve elősegítjük a nyugatos beállítottságú muszlimok beilleszkedését, és véget vetünk az igazságtalanságok által kiváltott terrorizmusnak. Értelmesen gondolkodva nincs igazán más választásunk. A mostani helyzetre is érvényes Jézus, a judaista Messiás tanítása: az erőszakmentesség a békés jólét útja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése