Egy merénylet, sok tanulság

A most indult evolúciós sorozatomból ihletet merítve szeretném bemutatni a párizsi merényletek tanulságait.

Csoda, hogy eddig nem történt több merénylet, és nem halt meg sokkal több ember. Pár hónapja az Amszerdamból Párizsba tartó nagy sebességű vonaton csak a vakszerencse mentett meg több, mint kétszáz embert az erőszakos haláltól. Sajnos várható volt, hogy ami késik, nem múlik. Most is várható, hogy ami megtörtént, újra meg fog történni. Egészen addig, amíg nem váltunk szemléletet.

Ha elhisszük, amit a nyugati média sulykol, akkor nagyjából úgy vélekedünk, hogy minden vallás folklór; a nyugati toleráns jóléti demokrácia titka nem a kereszténység, hanem valami földrajzi vagy véletlen tényező; van egyetemes emberi hozzáállás, amely minden helyi kultúra felett áll, azok közös nevezője; az iszlám nem azonos egyes erőszakos, szélsőséges muszlimok „iszlám"-jával, hanem egyfajta kegyes folklór, bármit ír is a Korán; a felszínen teljesen eltérőnek látszó kultúrák képesek békében együtt élni, ha optimistán a közös emberi tényezőkre összpontosítanak.

Nem bizonyítható, hogy ez a felfogás téves, csak gyanút foghatunk, hogy mintha gyengén magyarázná a gyakorlatban tapasztalható jelenségeket. Egy jobb modellt keresve kidolgozhatjuk az alábbit.

A vallás nem folklór, hanem egy-egy különálló kultúra, erkölcs, világlátás és hozzáállás alapja; a nyugati toleráns jóléti demokrácia titka a kereszténység, amely tolerálja azokat is, akik ezt elvitatnák tőle; nincs egyetemes emberi hozzáállás, a helyi kultúrák felett nem áll közös nevező, stresszhelyzetben minden ember a saját helyi kultúrájába kapaszkodik; az iszlám a Korán alapján erőszakos és szélsőséges, legalábbis a nyugaton releváns kereszténységhez képest; a különböző kultúrák csak külön országok keretei között tudnak nagyjából békében egymás mellett - bár drámai jóléti és emberi jogi különbségekkel - élni, egy országon belül nem, bármit is képzelnek erről egyes idealisták.

Nem bizonyítható, hogy ez a felfogás helyes, csak megfigyelhetjük, hogy mintha jobban magyarázná a gyakorlatban tapasztalható jelenségeket. Nem kötelező a gyakorlatot jobban magyarázó modellt használni, de hosszú távon sikeresebbnek, ezért ésszerűbbnek tűnik.

Nézzük, mi következik ebből: ha arra számítunk, hogy a kultúrák alapértelmezetten békében élnek együtt, akkor logikus módon a korlátlan bevándorlás és a vallásfüggetlen közélet hívei vagyunk, még akkor is, ha ez a gyakorlatban csak a többségi társadalom által vallott kereszténységet szorítja vissza. Nem tartjuk elgondolkodtatónak, hogy ha minden kultúra egyenértékű, miért pont nyugatra jönnének az összes többi kultúrkörből. Úgy véljük, hadd jöjjenek, akármennyi embert be tudunk fogadni akármilyen eltérő kulturális háttérrel, akármilyen intoleráns, antidemokratikus, jólétromboló értékrenddel. Az Iszlám Állam ellen harcolva magunkra haragítjuk ugyan a muszlimok kb. 80%-át, 1,6 milliárd főt, de legalább terjesztjük a kereszténységtől függetlenített liberális demokráciát. Közben nem értjük, miért szavaz egyre több ember a szélsőjobbra.

Ha arra számítunk, hogy a kultúrák alapértelmezetten nem élnek együtt békében, akkor logikus módon nem támogatjuk a bevándorlást, hanem a kibocsátó országokkal igyekszünk megismertetni a kereszténységnek azt a formáját, amelynek a toleráns jóléti demokráciánkat tulajdonítjuk. Akit beengedünk, attól elvárjuk, hogy alkalmazkodjon hozzánk, hálás legyen a befogadásért, előfeltételként elfogadja a toleráns jóléti demokrácia fenntartásához szükséges értékeket, továbbá minden hozzátartozójával elfogadtassa ezeket, sőt a gyakorlatban is ellenőrizzük ennek megtörténtét. Az intoleráns, antidemokratikus, jólétromboló értékrendű bevándorlókat habozás nélkül visszatoloncoljuk a származási országukba, ahol a gyakorlatban bizonyíthatják a kultúrájuk vélt erényeit, de már a saját kárukra. Mivel képesek vagyunk nevükön nevezni és kezelni a problémáinkat, egyre kevesebben szavaznak a szélsőjobbra. Az Iszlám Állam ellen nem harcolunk, hanem elvárjuk, hogy ugyanolyan jogokat és jólétet biztosítson a polgárainak, mint a nyugati országok, és ezt gazdasági intézkedésekkel ösztönözzük. A muszlimok elől menekülő keresztényeket befogadjuk, a muszlimoktól pedig elvárjuk, hogy ha szerintük az erőszak nem az iszlám lényege, akkor tegyék rendbe a saját szélsőségeseiket. Teremtsenek önállóan toleráns jóléti demokráciát - ahonnan a többségi kultúra tagjainak értelemszerűen nincs okuk elmenekülni, a hazájuk számukra definíció szerint biztonságos ország.

Mivel az utóbbi helyzetlátás fellendíti az Iszlám Állam térségének jólétét, okafogyottá teszi a muszlimok által elkövetett terrorcselekményeket, kezelhető nagyságrendre csökkenti a bevándorlást, és még a szélsőjobbot is visszaszorítja, jó esélye van dominánssá válni a szemléletmódok evolúciója során.