2015. november 20., péntek

Húsz liberális humanista téveszme 3. rész

3. téveszme: a nyugati civilizációt fejlesztő meritokrata szemlélet független a kereszténységtől
Ezzel szemben a valóság az, hogy a meritokráciára Jézus tanította meg a követőit. A meritokrácia (az érdemesek uralma) arról szól, hogy a megfelelő készségekkel rendelkezők vezetik a társadalmat, de nem zsarnokoskodnak felette, hanem szerényen szolgálják. A meritokrácia nem helyzetleírás, hanem egy közéleti ideál. Aspirációs, azaz törekvés jellegű érték, amelynek haszna nem a célba érésben, hanem a cél felé haladásban van.

Ez a meritokrata törekvés húzza-hajtja-fejleszti folyamatosan a keresztény társadalmakat, e nélkül nem beszélhetnénk társadalmi haladásról, ahogy a többi kultúrában nem is beszélnek. Az iszlám társadalmak attól változnak, hogy új zsarnok jön új rögeszmékkel. A kínai társadalom császári (pártfőtitkári) utasításra változik. A hindu társadalom meg gyakorlatilag nem változik: meglehetősen mindegy, ki a vezető, milyen rendeleteket hoz, a nép éli a maga évezredes hinduista életét. A nyugati keresztény társadalmak ezzel szemben állandó pezsgésben vannak, alulról jövő (grassroots) egyéni kezdeményezések tömege fejleszti, reformálja őket. Ezt annyira természetesnek veszik, hogy elfelejtették értékként látni.

Az utóbbi évszázadok során „haladásra" általában a nyugati nem keresztények hivatkoztak, így a szó megkopott, elcsépelt lett, lassan „a szakadék felé haladás" értelmet vett fel. A keresztények eddigi felelőssége, hogy ha tettben nem is, érzelmileg eltávolodtak a haladás fogalmától, és jövőbeni feladatuk, hogy Jézus tanítása szerint újra a haladás élére álljanak, visszaadva a szónak az eredeti értelmét. Haladás = közeledés a judaista Messiás szerinti meritokrácia felé.

A messiáskövetők maguk is elhitték az idők folyamán, hogy haladás = eltávolodás a kereszténységtől. Ennek eredménye, hogy a nyugati országokat egy szűk nem keresztény elit irányítja, és hiába vannak szám szerint többségben a keresztények, minimális befolyásuk van a döntésekre. Sok jó szándékú keresztény úgy hiszi, minél inkább támadja a saját világbajnok alapkultúráját, annál jobbat tesz az emberiségnek. Ez a szerzett vakság sokat árt a világnak, ám mivel nem liberális humanista, hanem keresztény téveszme, szigorúan véve nem tárgya a sorozatomnak.

A haladásra való nyitottság keresztény érték volt és maradt: akárki elkiálthatja magát nyugaton, hogy igazságtalanságot lát, és máris tömegek lelkesednek keresztény indíttatásból az igazságtalanság megszüntetéséért. Más társadalmakban az igazságtalanság a mindennapok része, a fásult gyakorlat szerves kelléke, és akinek hangosan nem tetszik, azt előbb-utóbb agyonverik. Nem így nyugaton! Nálunk gyors a fejlődés, nyitottak a tömegek a változásra, legalábbis a többi kultúrához képest. Jézus, a judaista Messiás tanítása épp az általa kiváltott meritokrata sürgölődésnek köszönhetően alkalmas a világ vezetésére. A nyugati kereszténységben rekord sebességű és intenzitású a Kutatás + Fejlesztés + Innováció. Meritokrata érdemei alapján a kereszténység már rég globális értékrend lehetne.

A meritokráciának azonban fontos kelléke a belátóképesség. Hiába a vezetésre alkalmas ember, ha a tömeg nem olyat akar. Mit sem ér a karizmatikus jólétnövelő vezető, ha a választók másra szavaznak. A nem keresztény kultúrák egészen másképp látják a vezetésre alkalmas ember képességeit: legyen erős kezű, erőszakos tekintélyfigura, tartson rendet a lázongók között. Ne hallgassa meg a kisembert, hanem verje fejbe, hogy fogja be a száját. Legyen a legkegyetlenebb keresztapa sok-sok kegyetlen keresztapa között, különben kitör a káosz. (Épp ez történt Közel-Keleten, az arab tavasz nyomán.) A nem keresztény társadalmak ezzel eltorlaszolják a haladásuk és a jólétük útját. Míg a nyugati keresztény civilizációban az az elvárás, hogy az alkalmas vezető hallgassa meg a kisembert, juttassa rács mögé a nagy és kis keresztapákat, és legyen nyitott minden igazságtalanság felszámolására, szolgálja szerényen a Messiás által tanított meritokrácia felé haladást, majd ha erre alkalmasabb vezetőjelölt érkezik, sértődés nélkül adja át neki a stafétát.

Tudatosítsuk a kereszténység egyedülálló érdemeit a társadalmi igazságosságra törekvés terén, lássuk be, hogy a világméretű haladás hajtóerejeként tiszteletet érdemel.

14 megjegyzés:

  1. "A nyugati keresztény társadalmak állandó pezsgésben vannak, alulról jövő (grassroots) egyéni kezdeményezések tömege fejleszti, reformálja őket. Ezt annyira természetesnek veszik, hogy elfelejtették értékként látni"

    Vagyis olyan fokra jutottak a keresztyénségükben, hogy már nem is tudják hogy ők a keresztyén többség. Te pedig feleszméltél közülük, és most szeretnéd velük megláttatni, hogy ők valójában keresztyének, csak rosszul hiszik, hogy nem azok. Az önzés, a törtetés, a hedonista erőforrás-felzabálás az, amire "a-ha" élményként kellene ráeszmélniük, hogy hiszen ez keresztyéni. László, még ők sem gondolják minderről, hogy keresztyéni. Egyszerűen nem hülyék, tudják magukat pozicionálni. Nem felejtették el, hogy keresztyének. Eszük ágában sincs Jézussal és a keresztyénséggel foglalkozni.

    “A meritokráciának azonban fontos kelléke a belátóképesség. Hiába a vezetésre alkalmas ember, ha a tömeg nem olyat akar. Mit sem ér a karizmatikus jólétnövelő vezető, ha a választók másra szavaznak.”

    Akkor mitől lett ekkora jólétje a keresztyénségében saját keresztyénségét elfelejtő nyugati többségnek, ha nem a vezetésre alkalmas emberek kiválasztásától?
    Amikor a régi blogodon szembesültem azzal, hogy miben utazol, őszinte, zsigeri késztetést éreztem arra, hogy megvédjem a munkálkodásodtól a hitükben bizonytalankodókat . Már nem érzem ezt. Már nem tartalak veszélyesnek a keresztyén kisebbségre nézve, mert a nem keresztyén többség is legfeljebb csak hülyeséget látja abban, amit írsz (de még azt sem, mert eszük ágában sincs keresztyén címke alatt elolvasni bármit is). Amit írsz, és próbálsz letolni az olvasói torkán, azzal valójában az intelligenciájukat vonod kérdőre, gyakorlatilag megsérted őket. De a gondolkodásod, az attitűdöd és a cselekvésed csak kétféleképpen értelmezhető: vagy nem vagy beszámítható, vagy elvetemült vagy. Egy biztos nem: keresztyén. Az előbbi téveszme-cikked alatt leírtam, mitől tartanálak a magam részéről épeszűnek és/vagy hitelesnek, becsületesnek. A nárcisztikus gőg nem keresztyéni tudatállapot, László. Érted, hogy ezt nem érted?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. „Érted, hogy ezt nem érted?"

      - Biztos vagy benne, hogy elolvastad és megértetted a posztot?

      Törlés
    2. Elolvastam, megértettem, László. Megpróbálkoztál a keresztyén hittel, de nem tetszik neked a krisztusi Örömhír. A katolikus külsőségei imponálóak, tekintélyparancsolóak, és ezeket megtartva faragtál magadnak egy saját örömhírt. Ez napnál világosabb. Azonban ezzel nem győzöd meg vele sem a hívő keresztyén kisebbséget, sem a nem keresztyén többséget. Ha ezt nem érted, vagy nem veszed tudomásul, az gyanút keltő. Önmagában ártalmatlan, de kérdéseket vet fel. Óhatatlanul felmerül, hogy ez az egész rólad szól, a figyelemfelkeltésről - "mindegy, hogy hülyeség, amit írok, csak reagáljanak". Miért kéne elhinnem, hogy az agyalmányod segítő célt szolgál, amikor lépten-nyomon önmagába omlik, és ez téged nem érdekel? Miért kellene megerőszakolnia a józan eszét bárkinek, aki elé odateszed a téveszmés premisszákra épített érvelésed?

      Törlés
    3. „Miért kellene megerőszakolnia a józan eszét bárkinek, aki elé odateszed a téveszmés premisszákra épített érvelésed?"

      - Az érvelésben rejlő földi jóléti potenciál miatt érdemes végiggondolni, miről mit írok. Az evolúció hosszú távon a földi jólétet hozó gondolatrendszereket juttatja előnybe. Én elismerem, hogy a Maslow-féle szükségethierarchia érvényes rám, miközben igyekszem Jézus, a judaista Messiás tanítását legjobb tudásom szerint követni.

      Míg te mintha azt mondanád, hogy a hit kiemelt téged a szükségletek hierarchiájából. Szerinted egy igazi keresztény nem a szükségletek hierarchiájának keretei között tölti az egész életét? Akire érvényesek a tudományosan megalapozottaknak tűnő szükségletek, az definíció szerint nem keresztény? Jézus célja az lett volna, hogy Maslow-nak ne legyen igaza? Vagy Maslow célja lett volna az, hogy Jézusnak ne legyen igaza? Vagy valójában nincs is ellentmondás a két rendszer között?

      Törlés
    4. Jó, hogy említed Maslowot. Maslow zsidó volt, humanista (és liberális) pszichológus, vélhetően nem volt célja Jézussal. Arról is beszélt, hogy a szükségletek kielégítésének módja és mértéke is számít. Továbbá nem választotta el a szükségleteket az igényektől, vagyis a kitalált szükségletektől. Ez komoly hiányossága, amellett, hogy nem érvényes a hierarchiája. Amúgy az istenhitet jelölte meg a legfelső szintként, szigorúan tudományosan. De a valóság nem igazolja: a jólétben fulladozó nyugati nem keresztyén többség nem igényli Jézust, ezt Maslow tudománya nélkül is láthatod. Ráadásul a nyugati nem keresztyén többségi társaid Maslowot sem igénylik, nélküle is tudják, mi a jó nekik. Ha neked Maslow irányadó, legyen, és akkor ez egy tiszta, becsületes, méltányolható, logikus álláspont. Jézus nem sugallta a maslowi hierarchiát, Maslownak mindegy volt, mit sugall Jézus, te meg Maslowon keresztül magadra ismertél. Ezzel minden a helyére került. Maslowista vagy. De ha kilincselni akarsz Maslowval, vele ugyanaz a gond, mind Jézussal: egyik sem érdekli a nyugati többségi társaidat. A keresztyéneknél Jézussal nyitott kapukat döngetsz, és Maslow nélkül is tudják, mi jó nekik, a nyugati többségi társaid meg mindkettő nélkül élvezik az életet, úgyszintén pontosan tudják, mi jó nekik.

      Törlés
    5. Mintha nem válaszoltál volna érdemben a felvetésemre: Jézus és Maslow két ellentétes rendszer, vagy jobban megfontolva nincs közöttük ellentét? A soraidból mintha Maslow elutasítása derülne ki, de megfontoltan vállalod, hogy Maslow téved, vagy hogy rád nem érvényes?

      Törlés
    6. Hát, ha érdemi válaszokat firtatunk, jó néhánnyal te is adós vagy. Nem utasítom el Maslowot, csak nem igazítom hozzá a világnézetemet és az életszemléletemet. Maslow irreleváns számomra. Jézushoz igazítom a világnézetemet. Rád Maslow volt reveláció erejű hatással, rám Jézus. Jézus a benne való hitet tette alapszükségletté, épp fordítva, mint Maslow. Döntsd el, hogy a két "rendszer" ellentétes-e.

      Törlés
    7. Nem szűnök megdöbbenni azon, hogy Laci milyen gátlástalanul dobálózik az evolúcióval ("Az evolúció hosszú távon a földi jólétet hozó gondolatrendszereket juttatja előnybe.") Ugyanakkor tökéletesen ignorálja az ezzel kapcsolatos kritikákat.

      (1) Az evolúció életformák fejlődési mechanizmusa. Gondolatrendszere mostani tudásunk szerint kizárólag a Homo sapiens sapiensnek van, amely más fajjal nem tud szaporodni. Ugyanakkor a napnál is világosabb, hogy az emberek nem feltétlenül közös gondolatrendszer alapján választanak partnert a szaporodáshoz, ráadásul a gondolatrendszer nem öröklődik, szemben a szem színével.

      (2) Az evolúció nem jólétre törekszik. Hogyan beszélhetnénk a kabócák jólétéről, ha 17 évig hibernálnak, majd pár nap szex után éhenhalnak?

      A sok vértesi téveszme közül az egyik az, hogy az evolúció kiterjeszthető az eszmetörténetre, a politikatörténetre, a civilizációk közti versengésre.

      Természetesen ez Laci szempontjából érdektelen komment lesz; Laci hatni akar, és ha az általa elképzelt tipikus olvasó szerinte a tudományosnak hangzó elméletekkel szólítható meg, akkor Laci ezt teszi, és valójában leszarja, ha valaki számonkéri rajta a tudományos szabatosságot, hiszen nem tudományt művel, annak fogalomrendszerét csak átmetaforizálja.

      Törlés
    8. „Nem szűnök megdöbbenni"
      - Én sem.

      Törlés
  2. Olvasó legyen a józan eszénél, akinek a végén nem lesz téveszméje a téveszmés téveszme-sorozatod után. Jöjjön csak ki, aminek ki kell jönnie, László.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lelkesen egyetértek, az olvasó legyen folyamatosan a józan eszénél, az csak jót tehet.

      Fontold meg, milyen kockázatot vállalsz Maslow figyelmen kívül hagyásával. A szükségletek hierarchiája nem determinációs, hanem statisztikailag prediktív modell. Nagy számú emberre hosszabb távon érvényes. Az a kereszténység-értelmezés, amely Maslow modelljén kívül helyezi a keresztényeket hosszú távon és statisztikailag ki fog halni. Ha neked ilyen értelmezésed van, nézz vele szembe, hogy az ideák evolúciójában kihalásra van ítélve.

      Én a földi szükségletek hierarchiájával harmonizáló kereszténységértelmezést kínálok a posztjaimban, amely nem követeli meg a földi jóléti intuíció hatályon kívül helyezését. Éppen ellenkezőleg, ez az értelmezés nagyobb földi jóléthez vezet, miközben maximális összhangban marad Jézus, a judaista Messiás tanításával. Ez a kereszténységértelmezés az ideák evolúciójában sikerre van ítélve.

      Gyakorlati példával: ha György kidolgoz egy olyan pedagógiai programot, amely az iskolában nem ad örömöt, de a nagybetűs Életben sikerhez vezet, akkor György szép munkát végzett, igazán elégedett lehet. Ám ha László előáll egy olyan pedagógiai programmal, amely már az iskolában is örömöt ad, majd a nagybetűs Életben szintén sikerhez vezet, akkor György jobban teszi, ha felzárkózik, különben nem lesz versenyképes az ideák szabad piacán.

      Törlés
    2. György nem versenyzik az ideák piacán, ezt kihagyod a számításból, László. A keresztyénség sem versenyzik sehol, nincs ilyen igénye, és szüksége sincs rá. Nem versenyvallás. Isten nem teremtett versenyt, amikor a keresztyénséggel megajándékozta az embert. Félreértettél valamit. Vagy úgy fogadja el valaki az Örömhírt, ahogy van, vagy keres helyette másikat, ahogy te is tetted. Maslowhoz igazítottad az életedet, és megtanultad tőle a földi élet örömét. Szép, kerek a történeted.

      Törlés
    3. Ez a történet tényleg kerek, csak a fantáziád terméke. A posztban egy egészen más történet szerepel, ezért is kérdeztem korábban, hogy vajon elolvastad és megértetted-e. Kommentálás közben lehetőleg ne függetlenedj a kommentált szövegtől, és ne tulajdoníts neki ellenkező értelmet, mint ami világosan kiolvasható belőle. Ezt követeli a szellemi korrektség, és ettől tud értelmes maradni a kommentváltás.

      Törlés
    4. Egy kicsit segítek neked lélektanilag. A jézusi jólét lélektana a hálaadáson alapul. A jézusi, keresztyén hálaadás azt jelenti, hogy hálát adsz, és hálából adsz. Ez a kettő elválaszthatatlan. Hálát adni és hálából adni akkor leszel képes - te konkrétan, és "te" mint általános alany -, ha elfogadod az Örömhírt. A nyugati jólét hedonista jólét, az elvételen, a megszerzésen alapuló jólét, nincs köze a keresztyén jóléthez, mert nem hálaadás alapú. Ehhez illeszkedik a maslowi modell, ebbe szerelmesedtél bele, érthető módon, hiszen nem vagy keresztyén, csak a külsőségekben.

      Apokaliptikus folyamatok zajlanak. A hedonista, érdem alapú (vagy érdemtelen) nyugati jólétet féltők, köztük te is, elkezdtek reszketni, de csak annyit fognak fel, hogy a szerzési joguk sérül, ami ugyebár felháborító. Ők az Antikrisztus időszakában fogják megérteni, mit jelent a hálaadás alapú jólét - azaz hitre térnek -, és ha túlélik, beköszönt a Földön Isten országa. Minden igyekezeted ellenére te ebbe az irányba haladsz. Éld túl, ha tudod. Ha nem vagy benne biztos, hogy túléled, a Bárka még vár. Jézus vagy Maslow - középút nincs.

      Törlés