A Tisza-kormány politikai ámokfutásával kapcsolatban érdemes összefoglalni néhány alapvető ismeretet:
1. A jog az erkölcs minimuma, a bűncselekmények ellen és a vagyoni viták rendezésére dolgozták ki. Tehát ha a szomszédod ferdén néz rád, az nem jogi kérdés, noha emberileg felháboríthat. Ha a kormány nem annak a társadalmi csoportnak oszt vissza adópénzt, amelyiknek te adnál, az sem jogi kérdés. Ha a kultúrpolitika szerinted kriminálisan rossz, ne dőlj be a saját szóhasználatodnak, mert ez sem jogi kérdés. Ha úgy érzed, hogy a társadalmat abúzálta az előző vezetés, akkor ezzel is hiába fordulsz a rendőrséghez/bírósághoz, mert az ügy nem rájuk tartozik, miközben persze, fontosnak érezheted a sérelmet.
2. A politika a társadalmak vezetését meghatározó terület: de még ezen belül is csak a kampányban adhatod elő, mi mindent szeretnél, mert utána beszélhetsz, amennyit akarsz, érdemben nem hallgatnak meg. Nem nálunk konkrétan, hanem sehol a világon. Tüntethetsz is, ám ne várj instant hatást. Majd jön a következő kampány, ott újra előadhatod a kívánságaidat, és talán minimális fogadókészségre találsz. Tehát az, hogy az általad megválasztott kormány nem pontosan a te akaratodat teljesíti, elég nyilvánvaló, nem egyedül te szavaztál rá. Az ellentábor által megválasztott kormány meg pláne más úton jár, hiszen eleve nem is szimpatizáltál a programjával, azért nem szavaztál rá. Ilyen az élet, illetve a demokrácia.
3. A közélet ezzel szemben pontosan arra való, hogy elmondhasd az összes ötletedet, kívánságodat, kampányok alatt és között is. Ha komoly tömegeket mozgatsz meg a gondolataiddal, akkor komoly esélyed van egy neked tetsző kormány hivatalba juttatására. Kivéve, ha az ellenkező előjelű gondolatoknak még nagyobb a tábora. Akkor több évig azon tépheted a hajad, hogy – már megint – kriminális a kormány. De ne dőlj be a saját szóhasználatodnak, ez nem alap egy jogi eljárásra.
Nota bene: ha a szüleid nem azokra a filmekre vittek el, amikre te mentél volna, és jogosnak ÉRZED, hogy ezért felnőttként összeverd őket, szerinted melyikőtök érdemel majd börtönt? Óvatosan beszélj tehát „társadalmi abúzusról”, „abúzált társadalomról”. Alaposan gondold meg, mit jelentenek ezek a szavak, és mire jogosítanak.
A demokrácia úgy működik, hogy a közéletben előadod magad, azután megválasztod a politikusokat, akik önjáró módon kormányoznak, te meg véleményezed őket, a következő körben levonod a következtetéseket, ismét megválasztasz politikusokat, stb. Tehát nem úgy működik, hogy a számodra nem szimpatikus kormányt börtönbe küldöd, a jogot nem erre dolgozták ki (lásd: fentebb).
Az ügyek rendes menetében néha neked tetsző kormány jön, meghozza a neked tetsző intézkedéseket és jogszabályokat (nem visszaható hatállyal!) - ilyenkor a másik tábor hörög és háborog. Azután helyet cseréltek. Ez bevált formula a történelemben, legalábbis még nem találtak fel ennél jobbat, ezért érdemes tiszteletben tartani.
Milyen elégtételre számíthat az előző kormányt kriminálisan rossznak tartó egyén a „sérelmeiért”, miszerint az ország néhány évig nem a szája íze szerint működött? Pont olyanra tarthat igényt, amilyet kész adni a jelen kormányt sérelmesnek tartók számára egy következő kormányváltás esetén: kb. semmilyet, ergo semmilyenre. Kivéve a kormányváltás felett érzett nettó örömöt, ami épp megfelelő elégtétel.
Ez a közélet és a demokrácia szimmetriája: ne tedd másnak, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek; az inga hol erre, hol arra leng, alapesetben csillapodó kitéréssel - ha indulatból rálendítesz egy nagyot, a visszalengéssel magadat találod el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése