Az alábbi kérdések gyakran elhangzanak, a válaszaim azonban nem gyakoriak, nem is egyeznek feltétlenül a hivatalos keresztény válaszokkal. Előfordulhat, hogy látszólag szembemegyek a dogmatikával. Vitassuk ezt meg. A poszt folyamatosan bővül, érdemes rendszeresen visszalátogatni, kérdéseket feltenni.
1. Van-e Isten? Ha van, honnan tudjuk?
Legfeljebb sejtjük, sehonnan sem tudjuk. A történelemben mindig mindenki egyéni istenbizonyítékokat kapott, kollektív bizonyítékot sosem, vagy legalábbis nem hihető módon. Mai szemmel minden kollektív „csoda" magyarázható természeti jelenségként is. Mózes Hóreb hegyén állítólag úgy kapta a tíz parancsolatot tartalmazó kőtáblákat, hogy közben minden zsidó hallotta a hegyről Isten hangján a törvényeket. A nép valószínűleg vihart és mennydörgést hallott. Egyiptomot a kivonulás előtt állítólag isteni csapások érték. Valószínűleg ökológiai katasztrófa történt. Jézust állítólag az összes apostol látta a feltámadása után. Csak Jézus nem úgy nézett ki, mint a halála előtt, így ezt nem fogadhatjuk el kollektív bizonyítéknak. Ugyanakkor mindenki kaphat egyéni istenbizonyítékot, ami senki másra nem hat, csak rá. Így a hit mindig egyéni döntés, lelki jellempróba marad. A nem hívő számára: Isten a tökéletes közösségi magatartás szabályzata a lélekben, mindannyiunk lelkében. A hívő számára: ugyanez, csak még létezik is.
2. Mit akar tőlünk Isten?
Isten saját kinyilatkoztatása szerint jó, szerető, megbocsátó. Ebből következően a lehető legjobbat akarja nekünk és az egész emberiségnek. Nem Neki van szüksége ránk, hanem fordítva, nekünk van szükségünk Istenre a saját jólétünk és boldogságunk érdekében. Ha szeretjük magunkat, szeretteinket és embertársainkat, akkor Isten még eredményesebbé tesz minket ezen a téren.
3. Mi a bűn?
Logikus módon, ha Isten a tökéletes közösségi magatartás szabályzata a lélekben, akkor a bűn a tökéletes közösségi magatartástól való eltérés. Ez jóval bonyolultabb fogalom, mint a tíz parancsolat valamelyikének megszegése.
4. Van-e Sátán? Ha van, honnan tudjuk?
Mint Isten létéről, erről is csak sejtéseink vannak. Ha a bűn a tökéletes közösségi magatartástól való eltérés, akkor Sátán az, aki definíció szerint erre csábít. Csakhogy a tökéletes közösségi magatartástól való eltéréshez nincs szükségünk Sátánra, megy az nekünk magunktól is. Ezért Sátán vagy nincs, csak egy elvont fogalom, vagy ha személyes létező, akkor munkanélküli - mi dolgozunk helyette. Saját magunkat kísértjük a tökéletes közösségi magatartástól való eltérésre.
5. Tényleg minden ember bűnös?
Ha a bűnt a tökéletes közösségi magatartástól való eltérésként értelmezzük, akkor világos, hogy minden ember bűnös. Egyikünk sem tökéletes közösségi lény az élete minden pillanatában. Ha igyekszünk önként betartani Isten szabályait, akkor jobb közösségi lények leszünk, mint Isten nélkül.
6. Az ősbűnt Ádám és Éva követte el?
Judaista felfogás szerint a rossz oka vagy az, hogy Isten próbára tesz, hogy a próbát kiállva elnyerd a nagyobb jót; vagy hogy a saját bűneidért büntet; vagy hogy nincs különösebb ok, a megmagyarázatlan rossz Ádám és Éva engedetlensége miatt van. Ez valószínűleg csak allegória, tanmese. A tanulsága viszont igaz és pontos: aki nem igyekszik önként betartani Isten szabályait, az árt a közösségének, áttételesen saját magának.
7. Mi a megváltás?
Judaista értelemben az ősbűn rituális jóvátétele. Hétköznapi értelemben pedig azt jelenti, hogy a Messiás megváltásán keresztül egy nagyságrenddel jobban tudjuk önként betartani Isten szabályait, mint nélküle.
8. Honnan tudjuk, hogy működik-e a megváltás? Nem logikátlan ez az egész?
A judaizmus belső logikáját követi. Csak akkor tudjuk elfogadni, ha elfogadjuk a judaizmus belső logikájának érvényét.
9. Mennyi földi boldogtalanságot kell bevállalni az örök boldogságért?
Ha a tökéletes közösségi magatartást nem tekintjük boldogtalansági oknak, akkor semennyit. Sok ember úgy véli, hogy ha nem teljesül rövid távon minden egyéni érdeke, akkor ez ok a boldogtalanságra. Jobban megfontolva: az egyéni érdekek hosszú távon, közvetetten, a közösségi jóléten keresztül tudnak igazán érvényesülni. Aki Isten szabályait követve tökéletes közösségi magatartásra törekszik, az nagyobb földi boldogságot él meg, mint aki az egyéni szempontjaira összpontosít.
10. A keresztények földi jólétben élnek?
Ha jól váltják életre Jézus, a judaista Messiás tanítását, akkor igen. Jólét alatt természetesen nem a mások rovására elért gazdagságot kell érteni, hanem a mások javának elősegítése által elért kiegyensúlyozott, derűs bőséget. Az embertársak önmagunkhoz hasonlókénti szeretete automatikusan jóléthez vezet. Egy keresztény sosem élhet egyéni jólétben ott, ahol mások önhibájukon kívül szűkölködnek, viszont ha az önmagukért cselekvők jól élnek, egy kereszténynek nincs oka náluk rosszabbul élni.
11. A keresztényeket üldözi a világ?
Kezdetben igen, ma már nem. Jézus üldözésveszélyre figyelmezteti az apostolokat, akik egy kereszténység előtti világba indultak az embertársak szeretetét hirdetni. Ez valóban veszélyes volt. Ma azonban a kereszténység nem új hír, valamilyen formában már mindenki értesült róla, és a rossz szándékú, farizeuslelkű emberek a keresztény elvekre hivatkozva akarják kizsákmányolni, tönkretenni Jézus követőit. Ez teljesen más helyzet, mint amiben az apostolok voltak, Jézus erre is adott tanítást: a bűnbánó, életreformot vállaló bűnösökkel befogadóan bánt, a szavait kiforgató farizeusokkal azonban egy pillanatra sem volt elnéző. A mai keresztények már nem a „világgal", hanem csak a körmönfont farizeusokkal állnak szemben.
12. Egy keresztény mindig mindenből a maximumot köteles nyújtani?
A saját belső mércéje szerint igen, de külső mérce szerint nem. Mindenki annyit várhat el a keresztényektől, amennyit bárki mástól elvár. A keresztény ember általában felülmúlja a világi mércét, de ez ajándék, és nem alapszint. Egy zsidó sosem veszti el a zsidóságát, bármit is tesz. Egy liberális bármilyen képmutató lehet, amíg „liberális"-nak állítja magát, annak is számít. A legtöbb ember a minimumot várja el magától, csak a keresztényektől követeli a maximumot. Ez farizeus magatartás, ekként kezelendő.
13. Érvényesülhet egy keresztény?
Mások kárára nem, mindenki javára igen, nagyon is.
14. A keresztény ember köteles mindig mindenkinek mindent megbocsátani?
A saját érdekében látszólag igen, hiszen az Úr imájában azt imádkozza, hogy „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". A valóságban a Biblia részletesen szabályozza a megbocsátás judaista feltételeit, amelyek nélkül nincs bocsánat: a bűn megvallása, megbánása, életreform fogadása, jóvátétel. A judaizmusból kinőtt kereszténység nem szüntette meg ezeket az előfeltételeket. Aki teljesíti őket, annak meg kell bocsátani. Aki nem teljesíti őket, annak nem jár bocsánat, az Úr imája szerint sem. Érdekes kérdés, hogy egy ember hányszor fogadhat őszintén életreformot. Hétszer hetvenhétszer? Nem valószínű. A gyakorlatban elég egyértelmű, hogy mi az őszinte bűnbánat és a tisztességes jóvátétel. Ezek nélkül is meg szabad bocsátani, de nem alapszolgáltatásként, hanem ajándékként, vagy nevelő céllal. Minden esetre, senki ne gondolja, hogy a keresztények nem hús-vér emberek, hanem utasításra működő, ingyenes bocsánatosztó automaták. Ez nem következik a Messiás tanításából.
15. Miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek a világban?
A kérdés helyesen így hangzik: miért engedi Isten, hogy az ember ártson magának, szeretteinek és embertársainak? A válasz részben megtalálható az 5. kérdésnél, bővebben: Isten nem csap rá Ádám és Éva almát tartó kezére, nem ad nekik szájzárat almaevés ellen, nem köpeti ki velük a tiltott falatot. Az ember valóban szabad, korlátlan lehetősége van rá, hogy ártson magának, szeretteinek, embertársainak. Isten szabályai segítségével törekedhet a jó közösségi magatartásra, de ez nem kikényszerített kötelesség, hanem önkéntes belátáson alapuló lehetőség. Éljünk vele, és máris szebb lesz a világ számunkra, szeretteink számára, embertársaink számára.
16. Mindenki csak önmagáért, a saját tetteiért felel?
A judaizmus szabályai szerint nem: ha figyelmezteted embertársadat, hogy rosszat tesz, és ő nem hallgat rád, többé nem felelsz érte. Ha nem figyelmezteted, akkor a rossz tettéért te is felelsz. A judaizmusból kinőtt kereszténység nem érvénytelenítette ezt a szabályt.
17. Ha nem neveled kereszténységre a gyerekedet, akkor felnőttként majd szabadon dönt?
Ha te nem adsz útmutatást, akkor a kortársak, a reklámok, a filmek, a hírek, a média, a műalkotások, a véleményvezérek, a közhangulat nevel majd helyetted. Ez kisebb döntési szabadságot jelent, mint ha te is leteszed az asztalra a magad alternatíváját. A judaizmusban soha, egyetlen pillanatra sem merül fel, hogy egy gyerek majd felnőttként dönt a judaizmusa felől - ez a lehetőség katasztrófaként, közösségi tragédiaként, családi árulásként jelenik meg. A judaizmusból kinőtt kereszténység rugalmasabb ennél, de nem az ésszerűtlenségig.
18. Jézus tényleg a judaizmus szerinti Messiás volt?
A korabeli judaisták egy része szerint igen, belőlük lettek az első zsidó-keresztények, akik nélkül kereszténység nem létezne. A judaisták másik része szerint Jézus nem volt a Messiás, ők a ma „zsidó"-nak nevezettek. A valóságban azonban minden keresztény zsidó is egyben, a zsidó Messiáson és a zsidó apostolain keresztül Ábrahám lelki leszármazottja. A gyakorlatban tapasztalható zsidó-keresztény ellentét nem etno-kulturális, hanem egyszerű messiásvita két zsidó irányzat között.
19. Nem lenne helyesebb azt mondani, hogy Jézus egyetemes, etnikum nélküli Megváltó, Üdvözítő, Krisztus?
Nem, mert a Megváltó ugyanúgy zsidó fogalom, mint a Messiás. Megváltás (az ősbűntől) csak a judaizmusban van. Üdvösséget (örök boldogságot) sok nép remélt, de egyik sem a zsidó Messiás istenkirály által. A krisztosz görög szó pedig felkent-et, héberül Messiást jelent. Judaista alapok nélkül NINCS kereszténység. Számítógépes példa: a korábbi szövegszerkesztővel készített dokumentumok megnyithatók az új szövegszerkesztővel is, de fordítva nem. Képzeljük el, hogy egy régi dokumentumhoz új programmal új fejezeteket adunk, és elmentjük az új formátumban. Az így létrejött dokumentum a régi programmal már nem nyitható meg. Úgy tűnhet, hogy minden fejezet az új programmal készült, pedig nem: a dokumentum keletkezésének története van, amely nem hagyható figyelmen kívül. Új fejezetek nélkül a dokumentum nem lenne teljes, régi fejezetek nélkül viszont a dokumentum nem is létezne, mert az új részt senki nem írta volna meg. Jézust a dokumentumunk új változatában nevezhetjük Megváltónak, Üdvözítőnek, Felkentnek, Krisztusnak, de tény, hogy a dokumentumunk kiinduló változatában Jézus egyszerűen a judaista Messiás.
20. Miért lett épp Ábrahám utódaiból a Választott Nép?
Mert Ábrahám idejében, ahogy ma is, a legtöbb ember a saját szándéka alá rendelte volna Istent, Ábrahám azonban fordítva gondolkodott, magát rendelte Isten szándéka alá. Ettől lettek az utódai kiválasztottak: Isten tökéletes közösségi magatartásra irányuló szándékát hordozták, terjesztették a világban, a Tóra (Mózes törvénykönyvei) formájában. Ószövetségi megközelítésben a zsidók a világ világossága, a világ papsága, a föld sója. Egyetlen problémával: az évszázadok során egyre inkább elzárkóztak az emberiségtől, a gójoktól, ami csaknem ellehetetlenítette a küldetést. A Messiás Jézus tanításától a zsidók egy része nyitottá vált a gójok, vagyis az egész emberiség felé, ezt a mozgalmat nevezzük kereszténységnek. A Messiás óta az a Választott Nép része, aki Ábrahám lelkisége szerint alárendeli magát Isten szándékának. Figyeljük meg, hogy az iszlám is hasonlóan érvel a muszlimok választottsága mellett, az „iszlám" arab szó Istennek való önkéntes alávetést jelent. A különbség az erőszak kezelésében rejlik: Jézus károsnak és önmegsemmisítőnek tartotta az erőszakot, Mohamed pedig természetesnek és szükségesnek. Így alakult ki a mai helyzet, amelyben három nagy vallás is Ábrahám jogos örökösének tartja magát, három jelentősen különböző küldetéstudattal.
21. Milyen érvek szólnak Jézus, a judaista Messiás küldetésfelfogása mellett?
A judaizmus szerint a Tóra és a belőle származó előnyök a zsidóság tulajdona, gójok csak a zsidókon keresztül, a zsidók kegyeként részesülhetnek belőle. Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi történeteket, Jézus földi működésében vannak erre utaló epizódok. Ám ezeket ellensúlyozzák a választottságot megszüntető epizódok, amelyekben Jézus Ábrahám vérsége (DNS-e) helyett Ábrahám lelkületét teszi feltétellé. A messiási tanítás úgy foglalható össze, hogy Isten népe mostantól az, aki Ábrahámhoz és Jézushoz hasonlóan aláveti magát Isten szándékának, és igyekszik önmagához hasonlóan szeretni embertársait. Az öntudatos judaisták egy részének gondot okozott az alávetés, szerintük a jólét a zsidóké, a gójoknak némi maradék jut, ez Isten szándéka. A muszlimoknak kiválóan megy az alávetés, de gondot okoz az embertársak, és különösen a gyaúrok önmagukhoz hasonló szeretete. A jólét a muszlimoké, a gyaúroknak fájdalom és szenvedés jut, Mohamed szerint ez Isten szándéka. A Messiás Jézust követők nagyjából félúton vannak a judaizmus és az iszlám között: nyitottak, befogadók mindenkivel, aki önként aláveti magát Isten szándékának, ÉS eközben érzékenyek az embertársak jóléte iránt. Logikus: ha Isten szándéka, hogy minél több ember törekedjen önként, a
saját jóléte és szerettei jóléte érdekében a tökéletes közösségi
magatartásra, akkor ezt a lehetőséget 1. meg kell osztani minden
emberrel, így a gójokkal is; 2. aki nem kér belőle önként, jóléti belátás alapján, azt nem
szabad Isten nevében önbíráskodva büntetni, azaz a gyaúrokkal is egyenlő embertársként kell bánni. A Messiás tökéletes tanításának köszönhető, hogy a nem-keresztények sokkal jobban élnek a keresztény világban, mint a keresztények a nem-keresztény civilizációkban. Ez a jóléti előny teszi Jézus követését egyetemes mintává az emberiség számára.
22. Hogyan lett akkor temérdek rossz dolog a történelem során a kereszténységből?
Sehogy,
pont. A kereszténység soha semmiféle szenvedést nem okozott az
emberiségnek, jólétet annál inkább. Nem elméletben, hanem a
gyakorlatban. A kereszténységről szóló negatív történetekből mindig
kimarad néhány lényeges részlet, amely alapvetően megváltoztatja a
helyzet értékelését. Ki-ki nézzen utána, gyűjtsön adatokat, alkalmazzon
egységes mércét, készítsen összképet, és ennek alapján alakítsa ki a tájékozott álláspontját.
23. Miért legyen bárki keresztény, szemben az alternatívákkal?
A
saját jólétünk, a szeretteink jóléte és az emberiség jóléte érdekében
érdemes kereszténynek lenni. Az alternatívák ebből a szempontból
kevesebbet nyújtanak. Aki zsidó, az jólétet biztosít a saját közössége
számára, de a gójok jólétének rovására, ami nem igazságos, és hosszú
távon a saját közösségnek is árt. Aki muszlim, az befogadja a magához
hasonlóan gondolkodókat, de harcosan elnyom mindenki mást, ami
gengszterdemokráciához vezet, mindenkor a legerőszakosabbnak lesz igaza.
Aki „ateista", az kénytelen véleménydiktatúrával elnyomni a másként
gondolkodást, mert a lelke mélyén senki sem ateista, még ő maga sem az.
Aki hinduista, az millió éves távlatokban gondolkodik, ami szép, de
ilyen szemlélettel is cselekszik, ami nem hasznos, árt a földi jólétnek.
Aki buddhista, az a szenvedést akarja elkerülni ahelyett, hogy
boldogságra törekedne, és a szenvedés hiánya nem olyan jó, mint a
boldogság megléte. Aki törődik a saját jólétével, a szerettei jólétével
és az emberiség jólétével, annak érdemes önkéntes belátás alapján a
kereszténységet választania.
24. Hogyan érhető el, hogy mindenki önként belássa a saját és szerettei jóléti érdekét?
Sehogy, ez csalás, fogalmi ellentmondás lenne. Isten közölte az emberiség jóléti szabályzatát, majd a szabad akaratú egyénre bízta a belátást és a döntést, mi is ennyit tehetünk.