2016. augusztus 29., hétfő

Az eutanázia szelencéje

Ismerek olyan embert, nem is egyet, akit bevallottan csak a pénzhiány képes munkára ösztönözni. Elgondolkodtató álláspont. Ismerek pár tucat bal-liberális újságot, amelyik csak akkor kezd kicsit reálisabban írni, amikor súlyos anyagi és hitelességi problémái ráébresztik, hogy nem célszerű folyamatosan füllenteni (polkorrektül: vágyálmokat tényként árulni) az olvasóknak.

Ilyen anyagilag motivált őszinteségi roham „tört rá" nemrég az amerikai Newsweek-re (Trump esetleges győzelmétől tartva), majd a brit Guardian-re is (az olvasótábor teljes leépülésétől félve): a vadul bal-lib újság tőle szokatlan őszinteséggel ír a holland eutanáziahelyzetről.

Egy húszas éveiben járó nő olyan alapon kapott engedélyt az eutanáziára, hogy a gyermekkorában őt ért szexuális abúzusokkal összefüggésben kialakult mentális problémái - szerinte - értelmetlenné teszik az életét. Ezzel a pszichiáterei is egyetértettek, és hozzájárultak a halálba segítéséhez.

A véleménycikk szerzője viszont alapvető különbséget lát egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, de tisztán gondolkodó idős ember és egy kezelhető betegségben szenvedő, zavart gondolkodású fiatal között. Szerintem - és remélem, hogy még több milliárd ember szerint - is alapvető különbség van a két eset között. Viszont az eutanázia képlékeny jogintézmény, a bevezetése után önálló közigazgatási életet kezd élni, és a jelek szerint nem képes erre a különbségtételre. Akkor sem, ha elvben „szakértő" orvosokra és pszichiáterekre támaszkodik.

Az eutanáziát lehetővé tevő jogszabály a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, tisztán gondolkodó idősek iránti együttérzésből indul ki, és erre alapszik. (Ezzel adják el.) A gyakorlatban ellenben gyógyítható, csak zavarosan gondolkodó fiatalok hivatalos meghalasztásához vezet. Az eutanázia jogintézményét azért nem célszerű bevezetni, mert - együttérzés ide vagy oda - hivatalnokok kezébe kerülve sokkal több problémát okoz, mint amennyit megold. Más szóval, az eutanázia Pandóra szelencéje: jó ötletnek tűnik felnyitni, de végül rossz ötletnek bizonyul.

A jelek szerint ezzel a bal-liberális értelmiségiek/fórumok is tisztában vannak, de csak nyomás alatt, szükséghelyzetben beszélnek róla. Az emberiségnek tehát használ, ha a bal-liberális értelmiségiek/fórumok folyamatosan igazmondásra ösztönző nyomás alatt érzik magukat. (Tudatosítsuk, hogy a nem bal-liberális értelmiségiek/fórumok alapértelmezetten folyamatos igazmondási nyomás alatt érzik magukat: ezt a nyomást lelkiismeretnek nevezzük.)

Logikai tanulságok: 1. ahogy az államigazgatás rossz gazdája a vállalkozásoknak, úgy rossz gazdája a fennkölt erkölcsi ügyeknek is, lehetőség szerint ne bízzunk rá ilyeneket, ha nem akarunk botrányt; 2. a csúszós lejtő érvelés általában kerülendő, kivéve, ha tények bizonyítják, hogy pl. a hollandok és mások valóban nem tudtak megállni az eutanázia csúszós lejtőjén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése