A szekularizmus a világ legveszélyesebb bumerángja.
A fogalmak meghatározásával kezdem:
világiság (szekuláris szemlélet) – egy-két lépés távolság a kereszténységtől, elismerve a keresztény alapokat,
szekularizmus – három vagy több lépés távolság a kereszténységtől, a keresztény alapok tagadásán át egészen a kereszténység kiszorításáig és megsemmisítéséig.
A világiság (szekuláris szemlélet) mélyen keresztény. A kereszténység lényegéből adódik, hogy békén hagyja az embertársakat, nem zaklatja őket folyamatosan hitéleti ügyekkel, megtérési paranccsal (mint pl. az iszlám, a kommunizmus vagy a bal-liberalizmus). A többi kultúra nem ilyen élni hagyós beállítottságú, ezért nincs szekuláris szemlélet egyetlen más kultúrkörben sem, illetve ahol létezik a világiság szó, ott teljesen mást jelent. Törökországban a hadsereg „világi”, azaz szétveri a muszlim harcosokat, mielőtt átvennék a hatalmat, hogy totalitárius kalifátust alapítsanak. Egyiptomban is ez a helyzet, a Muszlim Testvériségtől a katonák mentik meg erővel a társadalmat (amely nem akar igazán megmenekülni a Muszlim Testvériségtől, hiszen többségileg megválasztja). Egy szó mint száz, nyugati értelemben vett világiság csak a keresztény többségű társadalmakban létezik.
A szekularizmus ellenben mélyen keresztényellenes. Zsigeri problémája van a kereszténységgel, utálja, gyűlöli, harcol ellene. Nincs olyan visszafogott egyházi működés, amelyet ne támadna folyamatosan. Egy szekularista számára csak a halott keresztény jó keresztény, csak a nem létező kereszténység megfelelő.
Nem meglepő, hogy a zsigeri ellenségesség problémákhoz vezet, az viszont meglepő, hogy a támadás bumerángként működik, a támadót veri kupán.
A szekularizmus mellékhatása a hitetlen, barbár tömeg, amely aztán épp a szekularisták ellen fordul. Miért kell ilyen tömeget létrehozni, „generálni”? Azért, mert egy ilyen tömeg eleinte hasznosnak tűnik a kereszténység elleni harcban. Később aztán irányíthatatlanná válik, és a létrehozóit fenyegeti.
A hitetlen, barbár tömeg már nem emlékszik az értékrendje lényegére, de arra igen, hogy indulatos, és az indulatait valakin ki kell töltenie. Bűnbakot keres. A hitetlen, barbár tömeg nem emlékszik arra, hogy a kereszténység internacionalista és multikulturális, csak azt tudja, hogy a nacionalizmus jó érzés, és nem fékezi keresztényi önmérséklet. A hitetlen, barbár tömeg elfelejtette, hogy a kereszténység szemita hátterű irányzat, csak azt látja, hogy az antiszemitizmus egyszerű megoldást ígér a világi problémáira, és már nem hisz a keresztény polgári tisztességben. A hitetlen, barbár tömeg azokból lesz, akik több, mint két lépésre távolodnak a kereszténységtől.
Ha a szekularisták belátják ezt az összefüggést, sok bajtól, szenvedéstől kímélhetik meg magukat. Ideje lenne, hogy ne fűrészeljék az ágat, amin ülnek, hanem korrekt partnerként együttműködjenek a kereszténységgel, a keresztényekkel. A keresztény értékrend az, amely élteti és jólétben tartja az egész társadalmat, így a szekularistákat is.
Példa: amikor Nitzsche leírta, hogy ő a gátlásoktól megszabadult, erőszaktól nem riadó, a keresztény erkölcs / irgalom fölé emelkedett antikrisztus (vagy antikrisztiánus, a német szó kétértelmű), a szekularisták ujjongtak. Úgy látták, hogy megvalósult a kereszténység nélküli „szép új világ”. Néhány évtizeddel később pedig pedig mi történt? A szekularizált tömeg hirtelen ellenük fordult, megállíthatatlanul, máig tartó traumát okozva.
Nem akarsz erőszakos nacionalizmust? Ne húzd ki a társadalom alól a keresztény értékrendet. Nem akarsz antiszemitizmust? Ne üldözd a szemita hátterű kereszténységet. Nem akarsz barbarizmust? Ne foszd meg a társadalmat a keresztény kultúrától.
Nem akarod, hogy tégla essen a fejedre? Hagyd abba a téglák feldobálását. Nem akarsz traumát? Ne traumatizáld a kereszténységet. Tudd, hogy hol a határ: két lépés távolságra a kereszténységtől. Szeretnél számítani az emberek polgári tisztességére? Erősítsd a polgári tisztesség keresztény alapját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése