A svédországi választásokra

A kormányzati kommunikációval ellentétben, a tegnapi svéd választás nem hozott bevándorláspolitikai fordulatot. A migrációt ellenző Svéd Demokraták párt mindössze harmadik helyet szerzett, 4%-kal erősödve, ám a szociáldemokraták állítólag „történelmi” veresége nem következett be, az eddigi 32% helyett most „csak” 28%-kal NYERTEK. Nem veszítettek: győztek. Nem lesz könnyű kormányt alakítani, de alighanem sikerül, mégpedig a svéd bevándorláspolitika érdemi változása nélkül. A fordulatról szóló jóslatok nem jöttek be. A svédek többsége kétségtelenül másképp látja a világot, mint a régiónkban élők többsége.

Miről szól a bevándorlási vita? Nem a jelenről, hanem a jövőről.

Ha belegondolunk, a bevándorlás megállításával a keresztények elismerik, hogy nem bíznak a világnézetek szabad versenyének eredményességében. Nem hiszik, hogy nyílt versenyben a kereszténység győzne. Hiába jobb, el fog bukni – vélik. Hiába hozna nagyobb jólétet, a rosszlét kerekedik felül.

Nézzük meg – mondják –, milyen eredménnyel járt a koptok vs. muszlim egyiptomiak/szírek meccs: hát, nem a koptok kerültek többségbe.

A bevándorláspártiak ellenben bíznak az ateista „világiság” győzelmében. Szilárdan hiszik, hogy ahogy a keresztényeket sikerült kiszorítaniuk a közéletből, a muszlimokat is sikerül majd. Pedig két jel is arra utal, hogy ezúttal elbízzák magukat, túlértékelik a képességeiket: 1. az európai párhuzamos muszlim közösségekre a világiak hatása nulla, a muszlimok nem vevők a kereszténységből kinőtt világiságra; 2. a világiak az utóbbi időben már a szelíd keresztényeket sem tudják kiszorítani a közéletből, mire mennének akkor a harcias iszlámmal.