Mit feltételezzünk a muszlimokról?

A Charlie Hebdo újságíróinak legéppuskázása Allah nevében hatalmasnak tűnhet a média torzító lencséjén keresztül, de az összképet tekintve jelentéktelen mikroepizód ahhoz képest, hogy a Közel-Keleten és Afrika országainak többségében tömegesen irtják a muszlimok a keresztényeket a hitük miatt.

Az Iszlám Állam harcosai a nyugati híradások szerint régóta egyfolytában veszítenek, miközben az általuk ellenőrzött terület folyamatosan nő. A Hitler óta nem tapasztalt „objektivitású" beszámolókból az is kimarad, hogy a harcosok szaudi pénzzel, török fegyverekkel és munícióval, bőséges ellátásnak örvendve nyomulnak előre, kurdokat, jezideket és keresztényeket mészárolva, miközben Szaúd-Arábia és Törökország hivatalosan nyugati szövetséges. Így talán kevéssé meglepő, hogy az Iszlám Állam terjeszkedik.

Az európai vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy ez nem az iszlám, hanem a terrorizmus, a szélsőség, a vallási fanatizmus. Az iszlám vezetők is ugyanezt hangsúlyozzák. Akár egyet is érthetnénk ebben, csakhogy...

Fordítsuk meg képzeletben a helyzetet: tegyük fel, hogy a keresztény istenkép nevében irtanak valakik nem keresztényeket világszerte. Tegyük fel, hogy meg szeretnénk mutatni, mennyire nem keresztény dolog ez, mennyire másról szól a kereszténység, és a rémtettek elkövetői valójában nem is keresztények, csupán köztörvényes bűnözők. Ez gyönyörű, rózsaszín, politikailag teljesen korrekt gondolat. Ám mit jelent a gyakorlatban?

Valamit tennünk is kellene egy ilyen helyzetben, nem? Ha meg akarnánk mutatni, mi az igazi kereszténység, nem kellene odaállnunk a köztörvényes pszichopaták elé, és a szemükbe mondani, hogy „nem vagytok keresztények, kitagadunk benneteket, átok rátok a tetteitek miatt"? Ha ti bejuttok a paradicsomba, ahogy remélitek, mi nem akarunk oda kerülni, mert az miattatok a pokol lesz. Vagy ti kárhoztok el, vagy mi, nincs középút. Bizony, ezt kellene tennünk. Nem a külvilágnak kellene magyarázkodnunk, hogy nincs is kockafejünk, hanem a kockafejűeknek kellene elmagyaráznunk, hogy bűnözők. Visszaélnek a mi valódi kereszténységünkkel, rontják a hírnevünket, tévelyegnek, embertelen aljasságokat művelnek, bűnük az égre kiált! Kategorikusan megtiltjuk, hogy a keresztény Istenre vagy a kereszténységre hivatkozzanak. További gaztetteket csak a holttestünkön át tudnak elkövetni, mert a puskáik elé állunk, elvesszük a kardjukat, sőt a kedvüket is a jövőbeni gaztettektől.

Ha a kereszténység nevében embertelen gaztetteket követnének el világszerte, akkor kötelességünk lenne ezeket - akár az életünk árán is - megakadályozni. Eddig világos a gondolatmenet?

Mik lennénk akkor, ha a külvilágnak bizonygatnánk, hogy ne legyen előítéletes velünk szemben, mert a mi kereszténységünk egyáltalán nem a vérengzésről szól, hanem az ájtatos lelkiségről, a békés toleranciáról - de közben semmit sem tennénk a vallásunk nevében vért ontó gazemberek leállítására? Hazugok, bűnrészesek, cinkosok, ugye?

Aki egységes mércével gondolkodik, fordítsa ezt vissza az iszlámra, és vonja le a következtetéseket. Aki nem egységes mércével gondolkodik, az pedig szégyellje magát, hogy embertelen gonosztevők cinkosává vált, és ne merjen többé békés toleranciáról, meg a vallások egyenlőségéről hazudozni.