Európa jövője múlhat azon, hogy milyen válaszokat adunk az alábbi kérdésekre.
- Muszlim bevándorlókat fogadva nyugati helyzetet exportálunk
Közel-Keletre, vagy közel-keleti helyzetet importálunk nyugatra?
-
Jézust, szorgalmat és toleranciát adunk a Mohamed miatt
nyomorgóknak, vagy Mohamedet és analfabéta lelki fasizmust
szabadítunk rá a Jézus miatt jólétben élőkre?
-
Tanulunk-e a kopt (egyiptomi) és a szír monofizita keresztények esetéből, akik
Kr.u. 650 körül jó ötletnek látták Mohamed híveivel szövetkezni
Róma és Bizánc ellen, most meg az életükért rettegnek, és Rómától várnak segítséget? (Bizánctól már nem várhatnak, időközben elfoglalták Mohamed követői.)
- Jó ötlet befogadni olyanokat, akik nem fogadnak el minket?
-
21. századi haladásról szeretnénk vitázni a megszokott
konzervatív-progresszív körben, vagy az életünkért alkudozni a 7.
században ragadtakkal?
- Tanult, önérvényesítő nyugati nőket
győzködnénk, hogy lehetőleg vállaljanak 2,1 gyereket, vagy inkább 5-6
gyermeket vállaló keleti nőket győzködnénk, hogy a kultúrájuk tilalma ellenére tanuljanak és érvényesüljenek?
- Női kvótákról és modern erkölcsökről akarunk beszélgetni olyan férfiakkal, akik szerint a lány ne járjon iskolába, a nőnek meg zsákban a helye?
- Szabadságot, kritikai gondolkodást és szorgalmas jólétet szeretnénk némi lelki-erkölcsi tartalommal, vagy totalitárius lelki-erkölcsi elvárásokat szeretnénk szabadság, kritikai gondolkodás, szorgalom és jólét nélkül?
- A rászorulóknak a bankszámlánk egyenlegét adjuk át, vagy azt a módszert, amellyel a bankszánk egyenlegét megkerestük?
- Ha ismerjük a jólétünk receptjét, miért nem mondjuk el a Közel-Keleten nyomorgóknak?
- Ha nem ismerjük a receptjét, hogyan reméljük megőrizni a jólétünket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése