Rendezési terv

Nyugtalan ősz előtt állunk, pedig ez nem szükségszerű. A világ az alábbi egyszerű lépésekkel nyugodttá, békéssé, igazságossá és jólétivé tehető.

1. Kivonulás Irakból és minden háborús övezetből

Minden népnek joga van az önrendelkezésre. Filozófiai értelemben ez butuska fikció. Senkinek semmire nincs joga, pontosabb így fogalmazni: ha egy népnek nem biztosítjuk a lehetőséget az önrendelkezésre, abból csak baj lesz, amit úgy tudunk elkerülni, hogy minden népnek biztosítjuk az önrendelkezés lehetőségét. Így az irakiaknak és az összes konfliktusövezeti népnek is. A kurdoknak is, a ma még több darabra szabdalt Kurdisztánban. Ezt egy ponton el kell majd fogadtatni a kurd területeket megszállva tartó Törökországgal, Iránnal, Szíriával és Irakkal.

A kivonulás célja, hogy az érintettek végre önrendelkezhessenek. Ha nekik kalifátus kell, kalifátusuk lesz. A kivonulásnak nem célja, hogy a hatalmi vákuumba betörjön egy másik nagyhatalom (pl. Kína vagy Oroszország), tehát olyan szintű jelenlétet kell biztosítani, ami ezt megakadályozza. Amerika úgyis a világ csendőre szerepkörben dolgozik, ezúttal pont erre van szükség: a csendőr klasszikus funkciója, hogy ne legyen mellette hatalmi vákuum, ám közben ne éljen vissza a hatalmával.

Viszont hogyan lesz így Irakban liberális demokrácia? Rövid távon sehogy. Ez van, ezzel kell együtt élni, mivel az önrendelkezés lényegéből adódik. Hosszú távon úgy lesz bárhol liberális demokrácia, hogy az érintettek felismerik, hogy nekik előnyös lenne, és önként megvalósítják, alulról felépítik. Ehhez nyugati keresztény szemlélet is kell, mert e nélkül szegényeknek fogalmuk sincs, miről beszélünk. Át kell adnunk nekik a nyugati keresztény látásmódot, amelyből a liberális demokrácia iránti igény fakad. De nem fegyverrel, hanem célra vezető külső kommunikációval.

2. A demokráciaexport leállítása

Francis Fukuyama híres jóslata szerint hamarosan mindenhol a liberális demokrácia kerül uralomra a világban, és így „véget ér a történelem". Ez ebben a formában nem pontos. Az emberiség egyre nagyobb része fogadja el önként Názáreti Jézus, a judaista Messiás értékrendjét, ebből a szemléletből adódóan a liberális demokráciát, és amilyen mértékben előrehalad ez a folyamat, olyan mértékben közeledünk a Fukuyama által elképzelt „történelem végéhez". A folyamat azonban nem erőltethető, és előfeltételezi Názáreti Jézus értékrendjének önkéntes elfogadását. A mai erőltetett, fegyveres demokráciaexport káoszt, vérengzést és emberiesség elleni bűnöket hoz, azonnal le kell vele állni, a fő szervezőit pedig bíróság elé kell állítani. Ezt ma már maga Fukuyama is hasonlóan látja.

3. Minden nép felelős a sorsáért

Abba kell hagyni a visszafelé mutogatást, a „nekem nehéz gyermekkorom volt" típusú önfelmentést. Már elég régen nem gyarmat egyetlen volt gyarmat sem ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a saját állapotaiért. Mi, magyarok ezt könnyen megérthetjük Trianon alapján: igaz, hogy a békediktátum alaposan szétzilálta az országot, de egy-két nemzedék alatt azért már bőven összeszedhettük volna magunkat. Ez a mérce minden országra érvényes, a türelmi idő minden volt gyarmat esetében letelt. Mostantól minden ország csak magát hibáztathatja a helyzetéért.

Tehát érvénytelen az olyan típusú érvelés, hogy a társadalmi igazságtalanságokról, a rossz kormányzásról nem az érintett társadalom, hanem valaki más tehet.

4. Kivéve az eddigi globális környezetkárosodást

A sorsfelelősség elve nem terjed ki a környezet mai állapotára, mert azt főleg a nyugati jóléttel járó ipari szennyezés okozta. A helyreállítás költsége hatalmas, ezt a nyugati jóléti társadalmaknak kell állniuk, hiszen ők voltak a haszonélvezők. Afrikai vezetők például évi 700 milliárd dolláros hozzájárulásról beszélnek, amely csak a szinten tartáshoz lenne elég. Szorozzuk be az összeget a kontinensek számával, és készüljünk fel rá, hogy ezt a pénzt a nyugati adófizetők fogják előteremteni. Ha igazságosan gondolkodunk, nincs más választásunk.

5. A nyugati társadalmak belső rendbe tétele

A környezet helyreállításának kolosszális költségét nyögve lesz idő és kedv is a nyugatiság átgondolására, és ennek keretében többek között a kereszténység és a felvilágosodás közötti erősorrend tisztázására. Először volt a kereszténység, ezen nincs vita. Utána jött a felvilágosodás, és hogy a kereszténységre épült-e rá, vagy a kereszténységtől orozta-e el az irányítást - na, ezen sokáig folyik majd a vita. Ebben a vitában én egyetlen szavazatra tartok igényt, álláspontom szerint minden nyugati társadalom alapja a keresztény értékrend stabil többsége, erre épülhet rá bármi más, így a felvilágosodás is. Aki ennél többet képzel, és a felvilágosodást tenné alappá, az a nyugati társadalmak szétesését kockáztatja.

A nyugati belső énkép összerakásának azért nagy a tétje, mert a kétféle álláspont ma 50-50%-os erőegyensúlyban van, és ez polgárháborúval vagy külső háborúval fenyegető állapot. Kézenfekvő megoldás egy széttartó társadalmat külső ellenség keresésével összehúzni, ez magyarázza például Amerika viselkedését, de Oroszországét is, és hamarosan már Kínáét és Indiáét is. Ha ezek a nagyhatalmak folyamatosan külső ellenséget keresnek a társadalmaik egyben tartásáért, abból beláthatóan komoly baj lesz. A belső viták végére úgy lehet ideiglenes pontot tenni, ahogy Amerikában látjuk: az USA alkotmánya nem szabályozza tételesen, hogy házasság egy darab felnőtt férfi és egy darab felnőtt nő között jöhet létre, mert az alkotmányozó atyák legrosszabb rémálmában sem merült fel, hogy a távoli jövőben ezt bárki másként gondolhatja. Ha akár halovány sejtelmük lett volna erről a kockázatról, egyértelműen előírták volna, hogy házasság férfi és nő között köttetik. A hiányos szövegezéssel visszaélve az amerikai bal-liberálisok kierőltették a melegházasságot. Az alkotmány kétharmados többséggel módosítható, és az 50-50%-os erőegyensúlyból adódóan ez eddig nem sikerült, de a távlat világos.

A külső ellenségkeresés pontosan akkor ér véget, amikor a konzervatívok kétharmados többségbe kerülve alkotmányt módosítanak, és megszüntetik a melegházasságot, vagy a liberálisok kétharmados többségbe kerülve alkotmányba iktatják a melegházasság intézményét. Én jobban örülnék a konzervatív álláspont tartós kétharmadának, erkölcsileg ezt fogom támogatni, és politikailag is ezt látom fenntarthatónak, de filozófiai értelemben, elvi síkon mindegy, melyik fél dominál, a lényeg a kétharmados tartós többség elérése - hogy meglegyen a belső kohézió, és ne kelljen külső ellenséget keresni. Ugyanez az erőpróba játszódik majd le minden liberális demokrata társadalomban.

6. Háttérbe a felvilágosult értelmiségi abszolutizmussal

A felvilágosult abszolutizmus eredetileg cárral, császárral vagy királlyal valósult meg, az abszolút uralkodó erőnek erejével felzárkóztatta az alattvalóit. Legalábbis ez volt az elmélet, a gyakorlatban meg kitört a forradalom, és elsöpörte az uralkodót, aki ha eggyel felvilágosultabb és előrelátóbb, maga vezethette volna be a demokráciát.

Ma a bal-liberális értelmiség keverte hasonló csapdába magát: erőnek erejével igyekszik felzárkóztatni az alattvalónak tartott többi embert a maga értékrendjéhez, és egyre frusztráltabban tapasztalja, hogy zsugorodik a támogatottsága, de ettől nem száll magába, nem gondolja át a helyzetet. Rendszeresen egyeztetek bal-liberálisokkal, ők úgy képzelik, hogy ha Magyarországon nyolcmillió ember szavazhat, akkor egy bal-liberális szavazata nyolcmillió-egynek számít. Nem baj, ha a bal-liberális egy szál magában áll, attól szerinte még ő van fölényben. Ez a felvilágosult értelmiségi abszolutizmus a nyugati társadalmak válságának fő oka.

Egyes bal-liberális értelmiségiek arroganciája odáig terjed, hogy szerintük ha a britek többsége ki akar lépni az EU-ból, akkor ne hagyják őket, a hülyéket, népszavazni. No comment. Ha a felvilágosult értelmiségi eggyel felvilágosultabb lenne, belátná, hogy maga mögé kell állítania a többséget, mivel a demokráciát többségre játsszák.

Hogyan lehet elérni, hogy folyamatosan a bal-liberális álláspont legyen hatalmon, mégpedig a többség egyetértésével? Csakis úgy, hogy meggyőzzük a többséget, hogy neki (és mindenkinek) ez a jó. Ha nem sikerül a többséget meggyőzni, akkor pedig nem a bal-liberális értelmiségi álláspont lesz hatalmon, és ezt nem „el kell innen menni" típusú fasizálódásnak, hanem liberális demokráciának hívják. A nyugati demokráciák egészséges működéséhez törpe kisebbségbe kell kerülnie a demokrácia lényegét tagadó felvilágosult értelmiségi abszolutizmusnak.

7. Az alapszükségletek betöltése polgári vállalkozások segítségével

Statisztikailag igaz, hogy akinek nem teljesülnek az alapszükségletei, az átmenetileg nem tart igényt másra, többre, szebbre, jobbra. Ha az egzisztenciális alapok megrendülnek, a demokrácia válságba kerül, és a jólét helyreállásáig nincs esély a kilábalásra. Mivel a gazdaságot irányító szűk elit csoportok nem akarnak, vagy nem tudnak stabil jólétet biztosítani, a demokráciában élő polgárok kénytelenek vállalkozóként is szerepet vállalni. A kapitalizmust vállalkozásra játsszák, a polgári szerepvállalásnak nincs alternatívája.

Amint és amilyen mértékben megtörténnek ezek a lépések, akkor és olyan mértékben világszerte élvezhetjük a békés, igazságos liberális-demokratikus jólét előnyeit.