Tetszik vagy sem, az egyetlen karizmatikus baloldali ma Gyurcsány Ferenc. Karizma alatt azt értem, hogy megdobogtatja a szíveket, és ha azt mondja, hogy ugorjunk a kútba, kétmillió ember hirtelen szépnek látja a kút mélyét. Ezt hívják angolul leadership-nek, ami nélkül nincs sikeres közösség.
Akinek nincs karizmája, az szétdumálhatja magát, akkor sem lesz sikeres politikus, legalábbis nem országos szinten.
Amíg GyF az egyetlen, addig GyF-ből kell főzni. Közben persze bárki más is gyúrhat karizmára szabadon, és ha sikerül neki, azonnal fel fog tűnni – a megemelkedő szívritmusunkból.
GyF-fel az a gond, hogy üvegplafon: nélküle a küszöböt sem lehet átlépni, vele viszont az üvegplafont nem lehet áttörni. (A győzelemhez át kellene.)
Tegyük félre a sódert: ha GyF belátja, hogy a határon túliak szavazati jogát célszerű pragmatikusan elfogadni, és udvarolni nekik a szavazatokért, akkor levetette az ideológiai szemellenzőt, akár győzhet is. (Áttörheti az üvegplafont.)
Hogy erkölcsi fenntartások merülnek fel vele kapcsolatban? Mai mércével immár nem túl gazdag, nem is túl következetlen: politikus alkat. És képes lelkesíteni. Könnyebb egy karizmatikus vezetőnek okos beszédeket írni, mint egy okosan beszélőnek karizmát adni.
Ahogy a szocializmus végén felismerte magában a pártvagyont hasznosító kapitalistát, a kapitalizmus elején meg a rózsadombi villából szociálisan érzékeny baloldalit, úgy a pragmatizmus kezdetén is felismerheti magában a 'zemberek szavazatáért megdolgozó modern politikust.
A mai karizmatérkép szerint ő az egyetlen a baloldalon, akinek ez sikerülhet...
ha az ellenzék egésze is felismeri a feladat nagyságát, és végre túrabakancsot húz a hegymászáshoz. Erről lesz szó a következő, egyben utolsó részben.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése