Az előző részből kiderült, hogy az emberek döntő többsége nem megbízható ideológiailag. Miért is lenne, ha nem érdemes?
Az ideológia az a fájdalmas szakasz, amikor még hisszük, hogy a minket boldogító elméletből egyszer majd, „közelesen”, gyakorlati jólét származik, miközben szemlátomást nem. Ideológusaink folyamatosan mantrázzák, hogy de, de, csak hinni kell, tűrni kell, várni kell, és majd olyan jó lesz nekünk, hogy pfú... nagyon.
Aztán sosem lesz jó, az ideológia elbukik. Elég sokszor elbukott már, szkeptikusak vagyunk. Gyakorlati jólétet szeretnénk, nem elméleti malasztot. Legyen szó kerítésbontó vagy kereszténydemokráciát építő ideológiáról: elméletben Európa akkora nyertese lesz a tömeges migrációnak, hogy pfú... Magyarország olyan szép lesz a kereszténydemokrácia építésétől, hogy pfú...
A választók egy része jó emberként hisz a neki szimpatikus elméletben, tűr, vár, kb. 4-5 évig. Ha addigra nincs gyakorlati eredmény (általános jólét), másra szavaz, elveti az ideológiát. Ez épp annyira igaz a bal-, mint a jobboldalra.
2022-re eltelik a kereszténydemokrácia elméletének említésétől számított első 4 év. Lesz-e gyakorlati jólét? Ha nem, automatikusan helyzetbe kerül az ellenzék.
Igaz, 2022-re Európában is letelik a migránsbefogadás első 8 éve. Lesz-e gyakorlati jólét? Ha nem, automatikusan az alternatíva kerül helyzetbe.
A következő választásra izgalmas helyzetbe állnak a nagy erővonalak. Tegyük fel, az ellenzék felé kezd lejteni a pálya: tud-e élni a lehetőséggel?
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése