Tegyük fel, a baloldal felismeri a karizma jelentőségét, és óvatos bizalmat szavaz az egyetlen karizmatikus vezetőjelöltjének, aki megpróbálja áttörni az ideológiája és a múltja miatt fölé épült üvegplafont. A sikerhez az ellenzék egészének is komolyan kell vennie a feladatot. Eddig ugyanis végzetesen elbízta magát.
Orbán Viktor az ellenzék szerint kisstílű világbotrány, olyan nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy az univerzum is kiveti magából. Beteg hatalommániás, garázdálkodása ellentmond mindennek, amiben egy rendes ember hihet. A körülötte lévők alávaló zsoldosok és/vagy velejükig romlott ördögfattyak. Logikus, hogy ilyen felvezetés alapján OVi kihívói könnyűnek vélték a leváltást: kiállsz a porondra, az univerzum erőivel (Demokrácia, Jogállamiság, Sajtószabadság) a hátad mögött, előrántod a humánum kardját, a felvilágosodás fénye megcsillan a penge élén, és huss, máris vége a gonosz lidércek uralmának.
Csakhogy többedszeri nekifutásra sem sikerült, sőt: Brüsszel nem adott kokit, sem sallert, még a jogállamiság és a demokrácia konkrét sérelmét sem sikerült kimutatnia. A sajtószabadság – az időközben összeomlott médiapiacon – egyre kevesebb választót lelkesít. Ebből az következik, hogy az előző bekezdésben írt vélelem valószínűleg nem megalapozott.
Ismét tegyük félre a sódert: OVi kb. Mátyás király, a világhódító Nagy Sándor és a felvilágosult abszolutista Napoléon képességeit egyesíti 21. századi formában. Aki lebecsüli, magát ítéli kudarcra. (A „21. századi formában” azt jelenti, hogy nem hordozza az említettek nyilvánvaló gyengeségeit: tripla Akhilleusz, sebezhető sarok nélkül, szükség esetén pragmatikusan alkalmazkodik.)
Ha Muhammad Ali ellen olyan tudatban szállsz ringbe, hogy egy piti kocsmai verekedőt kell lepöckölnöd, nagyon hamar kikapsz, mert esélyt sem adtál magadnak. Nem végezted el a házi feladatot. Ha győzni akarsz, vedd nagyon komolyan az ellenfelet. Éld bele magad a helyzetébe, értsd meg belülről a működését, tanulmányozd a legendás képességeit, igyekezz őket meghaladni, és csak azután állj ki ellene.
OVi győzelmei mögött hosszú évek kitartó tanulása/munkája, egy 300-as IQ-jú agytröszt, és minimum kétmillió konstruktív honpolgár lelkesedése is áll. (Lásd: a haza nem lehet ellenzékben, polgári körök, békemenet, stb.) OVi olyan eredményeket ért el, amelyekről évszázadok múlva is dicsérő szavakkal szólnak majd a krónikák. Magyarország a nemzetközi közösség egyenrangú tagja, felzárkózóban van, iparosodik, összetartó közösséggé vált, az önmagukkal határos magyarok emelt fővel járnak a határ mindkét oldalán, a velünk élő kisebbségek helyzete példaértékű a régióban. Ma merünk akkorák lenni, amekkorák valóban vagyunk. Ennyi idő alatt ekkora fejlődést jó, ha 500 évben egyszer sikerül egy vezetőnek felmutatni. Az eredmények 21. századiak: nincs olyan nyilvánvaló hátrányuk, amelyekre hivatkozva érvénytelenné válnának.
Ugyanakkor, minden demokráciában előbb-utóbb jön a kormányváltás: leng az inga, és senki, még egy Triplakhilleusz sem állíthatja meg. Hogy a bal-lib ellenzék mikor kerül kormányra, az mostantól főleg a saját fejlődési, felzárkózási képességén múlik. Mer-e nagyobb lenni, mint kicsi? Mer-e összetartani az ország egészével és a teljes magyar közösséggel? Mer-e túrabakancsot húzni és összeszedni a legjobb képességeit, hogy feljusson a csúcsra? Pozitív kampánnyal: nem azért, hogy bárkit letaszítson róla, hanem hogy onnan növelje a politikai közösségünk jólétét.
A sorozatomban bemutattam a baloldal győzelmét elősegítő ismereteket, a közjóra hivatkozást, a pragmatikus karizmát, a 'zemberek tiszteletét határon innen és túl. Így lehet győzni, hajrá közjó, hajrá jólét, hajrá Magyarország!
– vége –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése