Ki foglalhat köztévét, játékelméleti megközelítésben?

Az ellenzék úgy véli, hogy bárki, bármikor. És ott főműsoridőben beolvashatja az üzeneteit.

A kormány úgy véli, hogy senki, semmikor - és nem olvashat be ott semmit.

Érdekes lenne megfigyelni, mi történik fordított helyzetben. Apropó, volt már fordított helyzet, amikor a mai ellenzék egy része volt kormányon, és úgy gondolta, hogy köztévét senki soha nem foglalhat. Az akkori tévéfoglalók egy része pedig most van kormányon...

Nem ártana kitalálni néhány alapelvet, amihez azután hosszú távon tartjuk magunkat. A jelen opportunista felállás szabálya, úgy tűnik, hogy az foglalhat köztévét, akinek sikerül. Azt olvashat be ott, amit sikerül.

Játékelméletileg az iteráló osztozkodásra hasonlít a helyzet: A játékos mond egy összeget, B játékos pedig megmondja, hogy milyen százalékban osztoznak rajta. Pl.: A játékos egymillió forintot mond, B játékos pedig, hogy 1%-ot ad belőle, és 99%-ot megtart magának. Ezután szerepet cserélnek. B játékos, tudván, hogy bosszúra számíthat, kis összeget mond, amiből A játékos már akármennyit megtarthat. Ha elég hosszan cserélgetik a szerepeket, sok-sok kör után kialakul, hogy nagy összeget érdemes mondani, és 50-50%-ban érdemes osztozkodni. Kísérletek bizonyítják, hogy magától beáll ez a stratégia. A köztévéfoglaló játszma ennek egy szabályvitató változata: mintha B játékos minden körben megkontrázná az A játékos által mondott összeget, azzal érvelve, hogy annyit (ezért meg azért) nem szabad mondani; A játékos pedig minden körben vitatná a százalékot, mondván, hogy (ezért meg azért) nem szabad akkora százalékértéket mondani. Az így keltett zaj elfedi a játszma mechanikáját, eltereli a figyelmet arról, hogy közben szerepcserék történnek, és osztozkodás is történik. A néző jobban teszi, ha a zaj helyett a szabályok betartására és a játszmázás során elosztott összegekre figyel. Az összeg ugyanis részben az ő zsebéből származik, adóforintokról van szó.

Hogyan állandósíthatjuk a köztévéfoglaló iteratív játszma szabályait? Következetes szabály lehet például, hogy az foglalhasson köztévét, aki képes egymillió embert, a társadalom 10%-át kivinni az utcára a követeléseivel. Aki ennyi embert mozgósított, az hadd olvassa be a követeléseit is. Ne kelljen közben biztonsági emberekkel dulakodnia. Ha ezt elfogadja a kormány és az ellenzék is, megvan a tartósan, azaz szerepcsere után is irányadó szabályzat.

Aztán persze lehet vitatkozni, hogy megvolt-e az egymillió, vagy pár ezer hiányzott. Ez máris sokkal észszerűbb vita lenne, hogy mint hogy ki kinek csavargatta a karját, ki miért színészkedett, olyan helyzetbe rakva magát, amiben csavargathatják a karját, és így tovább.

Apropó: áll az ellenzék mögött egymillió utcára vonuló támogató?