Arról, hogy a gyermekek védelméről szóló (ú.n. „pedofil-”) törvény ellenzékhergelő-e, nagyjából minden oldalon egyetértés van (igen). Arról sincs vita, hogy főként kampánycélú-e (igen). Arról folyik az érzelmektől fűtött diskurzus, hogy melyik a tényszerűbb narratíva: 1. a hátrányos helyzetben lévő melegek kerülnek általa további hátrányba (így az ellenzék bal fele); vagy 2. az előnybe került melegek túltolt biciklije fékeződik indokolt és toleráns mértékben (így a kormány).
Egy azonnali.hu-n hivatkozott brit felmérés adatai mintha a 2. narratívát támasztanák alá. E szerint a 16-24 éves britek körében 5 év alatt (2014-2019) több, mint 3-szorosára nőtt a magukat biszexuálisnak vallók aránya (férfiak: 0,8 –> 2,6%; nők: 1,8 –> 5,5%). 2019-re tehát bő háromszor annyian tekintették magukat bi-nek 2014-hez képest. Időközben (a felpuhult heteró identitásuk mellett) vagy kipróbálták már a melegszexet, vagy tervezik kipróbálni. Megjött hozzá a 2014-ben még nem létező kedvük.
Ami azt jelenti, hogy nem az elnyomott identitásúak merik immár magukat felvállalni, hanem a szexuális kísérletezés-kalandozás jött divatba. À la eddig úgy tudtam, hogy csakis heteró vagyok, de lehet, hogy nem? Kíváncsivá tettek, próbáljuk ki.
Ami pedig azt jelenti, hogy – ha hiszünk a számoknak, akkor – pl. a brit melegbicikli túl lett tolva. Az angolszász kultúra trendteremtő ereje alapján a túltolás földrajzi terjedése várható, tehát toleráns mértékben lefékezni bár nem kötelező, a fékezés jogosan nem is vitatható. A magát túlnyerő mozgalmat előbb-utóbb, így vagy úgy lefékezik, c'est la vie, c'est la démocratie. Homofóbiáról addig jogos beszélni, amíg a melegbicikli nincs túltolva - amíg valóban felvállalástámogatás, és nem kedvcsinálás történik.
Sajnos nem könnyű önszabályozóan belőni a biciklitolás mértékét, ezért érdemes komolyan venni az ellenérdekeltek jelzéseit. Például a Candida-fertőzést sokáig aluldiagnosztizálták az orvosok, majd amikor előtérbe került, hirtelen elkezdték vadul túldiagnosztizálni. Ráadásul önszuggesztív tömegek érezték magukat érintettnek, miközben más bajuk (vagy semmi bajuk sem) volt. Néhány év alatt aztán lecsengett a trend, ma már nem minden betegről ugrik be elsőként a háziorvosnak, hogy „na, egy újabb candidás eset”. Mindez túlfűtött érzelmek nélkül, szinte észrevétlenül zajlott le – mert a „Candida igen vagy nem” kérdés tétje nem volt túl nagy. Nem voltak rejtőzködő candidások, és a túldiagnosztizálás sem tett jelentős kárt a betegekben.
A „heteró igen vagy nem” kérdés azonban sorsdöntő, ez magyarázza a körülötte felkorbácsolódó érzelmeket. Miközben arról sincs vita, hogy rejtőzködjenek-e a határozottan melegek (ne), sem arról, hogy erkölcsileg elítéljük-e őket (ne), a polémia várhatóan folytatódik arról, hogy 1. túltolás-e a kedvcsinálás, illetve a heteró identitás felpuhítása? 2. mi legyen a szexuális norma, illetve legyen-e? 3. a biszex identitás növekedésének hátterében tényleg meleg kedvcsinálás/elbizonyalanítás áll-e? Észrevételeket főleg a 3. kérdéssel kapcsolatban érdemes tenni, mert egyrész erről szól a poszt, másrészt az 1. és 2. kérdésről külön posztokban lesz szó, hamarosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése