2017. december 18., hétfő

Az emberi léthelyzet 5. rész

Miért eszünk húst?
Ki ne szeretné megkímélni az aranyos ehető állatokat? Ugyanakkor, ki ne gondolna legalább néha egy szelet ínycsiklandóan finom sült húsra? Talán ezen a téren a legnyilvánvalóbb az ideális énünk és a testi igényeink közötti szakadék.
Evolúciós nézetben a húsevés elkerülhetetlen, legalábbis az evolúciónak azon a pontján, amelyen mi vagyunk. A növények szervetlen anyagokból táplálkoznak. Az állatok alapvetően növényeket esznek, mivel közvetlenül nem képesek feldolgozni a szervetlen tápanyagokat. Úgy is mondhatjuk, hogy az állatok a növényekkel dolgoztatják fel a szervetlen anyagokat, hogy azután a növényeket elfogyasztva vegyék őket magukhoz.
Az állatok egy része más állatokat fogyaszt, azaz állati fehérjékkel táplálkozik. Ha csak növényt ehetne, éhen pusztulna.
Az ember vegyes táplálékhoz szokott, mint a majom vagy a sertés. Előbbiek kizárólag növényi eredetű táplálékot is ehetnének, túlélnék. Az ember viszont – minimális mértékben – feltétlenül rászorul állati eredetű fehérjékre. Az állatok fogyasztása tette emberré. A húsevéstől nőtt meg az agytérfogata, fejlődött a gondolkodása, emelkedett ki a állatvilágból. Ha abbahagyja a húsevést, visszasüllyed oda. Elveszíti azokat a képességeket, amelyek miatt embernek nevezzük.
A húsfogyasztás – felnőttkorban – szükséges minimuma azonban jóval alacsonyabb, mint a legtöbbünk húsfogyasztása. Bőven elég lenne hetente egyszer egy-egy féladag hús, semmi bajunk nem lenne, ha a táplálékunk döntő többsége húsmentes lenne, természetesen megfelelő változatosságot feltételezve. Az életkor előrehaladtával a húsigény még tovább csökken.
A vegetáriánusoknak majdnem teljesen igazuk van: életútja során minden ember egészségének használ, ha a vegetarianizmus felé halad.
Példa: a robbanómotornak végső fokon szénhidrogén kell, de a szükséges mennyiség igen jelentősen csökkenthető. Nem mindegy, hogy egy autó 20 liter vagy 2 liter benzint fogyaszt 100 km-en. Hiába szeretné azonban az autótulajdonos benzinmentesnek képzelni magát, ez nem felel meg a valóságnak.
Elkerülhetetlenül lelkiismeret-furdalásunk lesz a húsevés kapcsán. Nincs az állatok megölésének olyan módja, amely végső fokon problémamentes. Nincs a táplálkozásnak olyan rendje, amely végső fokon húsmentes. Következésképp, nincs a létezésünknek olyan lehetséges módja, amely végső fokon neurózismentes – noha ennek nem a húsevés az egyetlen oka.

1 megjegyzés: