2018. május 6., vasárnap

Építsük fel az ellenzéket 4. rész A baloldali értékek újragondolása

Elméletileg baloldal = haladás (progresszió). Érdemes ezt kritikai gondolkodás tárgyává tenni.
A haladáshoz kellene egy jövőkép, és a jövőképből levezetett baloldali tevékenységek célra tartása: A-ból haladunk B-be, a tevékenységeink erről szólnak. Az a gond, hogy ha nincs B, akkor nem tudjuk, hogy miről szólnak a tevékenységeink, nem lehetünk biztosak benne, hogy B felé haladnak, vagyis, hogy a haladást képviselik.
A baloldal felhajtóereje az utóbbi kb. 200 évben a sok-sok társadalmi igazságtalanság volt: az osztálytársadalom merev, ha rossz helyre születtél, jó képességekkel is nehezen jutsz előre. Vagy pl. látványosan igazad van, de a struktúra ellened dolgozik, és az igazadért küzdve elbuksz. Csakhogy ez – többek között a baloldalnak köszönhetően – alapvetően megváltozott.
A mai demokratikus társadalom az osztálynélküliség és a meritokrácia felé tart: nem tudsz olyan rossz helyre születni, ahonnan jó képességekkel ne jutnál előre, sőt akármilyen magasra. Ha rossz helyzetben vagy, arról pedig alapvetően magad tehetsz, ahogy ellene is. Ha keveset keresel, egyszerűen többet kell tanulnod, fejlődnöd, több erőfeszítést kell tenned. Egy ilyen társadalomban a hagyományos baloldaliság elvesztette a vivőerejét: persze lehet hivatásszerűen sajnálni azt, aki a bénasága/lustasága/életdöntései miatt rosszul él, de ez a hozzáállás egy ponton túl megmosolyogtató, vagy legalábbis, nem számíthat a szavazatok 50,1 százalékára. Drága – és többnyire eredménytelen – mulatság az adófizetők pénzét önsorsrontó emberek után hajigálni.
Ha egy alapvetően igazságtalan társadalom problémáit nézzük, az egyén rossz helyzetéről fő szabályként a társadalom tehet. Ez a hagyományos baloldali hozzáállás, amely a 20. század végéig nagyjából működött. Egy alapvetően igazságos társadalomban viszont fordított a helyzet, és a baloldal még nem alkalmazkodott az új körülményekhez.
Ha az utolsó rosszul élő ember után kutatunk, belefutunk a strukturális munkanélküliség jelenségébe: nincs 0% munkanélküliség, mert egyesek mindig épp ott hagyták a munkahelyüket, és új munkát keresnek, hamarosan találnak is, de per pillanat még nem találtak. Aki ezt a „strukturális munkanélküliséget” szeretné felszámolni, azt kinevetik: nem olvasta a tankönyvet. Hasonló a helyzet az utolsó rászorulókkal: van aki még épp nem reformálta meg az életét, de hamarosan meg fogja; nem célszerű a közéletiség alapjává tenni, hogy megkeressük az utolsót is, és nem nyughatunk, amíg ő rászorul, mert közelebbről megvizsgálva az egyes eseteket, ki fog derülni, hogy a „rászorultság” önhibás/átmeneti eseteivel állunk szemben, és nevetségessé válunk.
Ha a baloldaliság lényege a társadalmi igazságtalanságok felszámolása, a szociális érzékenység, a gyengék melletti kiállás, akkor egy 21. századi, lényegében igazságos és teljesítményarányos társadalomban a baloldaliság kisebbségbe szorul, és addig nem kerül kormányra, amíg a társadalom újra igazságtalanná nem válik. A „minél rosszabb, nekünk annál jobb” hozzáállás eleve vesztes pozíció.
Mi lehet az új baloldaliság lényege
1. Kisebbségből küzdeni a vitatható „igazságtalanságok” ellen? Ez marginalizálódáshoz vezet. 2. Új igazságtalanságokat keresni? Ez ideológiaváltást és önfelszámolást jelent. 3. A szegénységcsökkentés helyett a jólétnövelés felé fordulni? Ezt tette a brit Labour, és többé-kevésbé bevált, meg lehet fontolni.
Ha a 3. opciót választja, a baloldal megkülönböztető jellegzetessége lehet, hogy együttérzőbben emeli fel a szuboptimális életvitelű egyéneket, szemben a rosszéletű csőcselék szociáldarwinista megregulázását hangsúlyozó jobboldallal. A különbség már nem angyalok vs. ördögök, hanem +/- 5% adó.
Folyt. köv.

16 megjegyzés:

  1. Elég már a leamortizálódott lózungokból! Pro és kontra egyaránt!
    Kérdezzük meg inkább ébred-e szégyen, kel-e bűntudat a szereplőkben a méltatlan, elvesztegetett évtizedekért, s ha igen valaha is, vajh megérjük-e? Ellenzékre van szükség a tisztességes –mondanám: jelentsen az bármit is … de tudjuk, nagyon is jól körülírt jelentése van e szónak- hatalomgyakorláshoz?!?! Mostanság állítólag konzervatív állítólag neveltetett állítólag hűdetemplomjárók fújják a passzátszelet … phfhííí!

    A homokozóban taknya-nyála egybefolyva üvöltve hisztiző, kis lapátot mindenkitől elzabráló örök pszichopatuskák potenciálja tagadhatatlanul mindent visz … mindenkitől … Kitől mit lehet: kitől erőforrást, kitől önbecsülést…

    A pszichopata mindig lépéselőnyben van: előbb üt s aztán sem gondolkodik. A progresszivitásnak manapság nagyon is van/volna frontfelülete csak éppen strukturálisan alapvetően máshol, mint eddig. A progresszív eredendően nem üt, mondhatni ez a progresszivitásának a lényege … Feloldhatatlan ellentmondás. Mintha nem is egy morális univerzumban mozognának … ezért a baloldal-jobboldal-jellegű kétdimenziós grund háború eleve nonszensz. A progresszivitás ma sokkal, de sokkal mélyebben nyúlna a társadalom szövetéhez, nagyon is jól látható a cél, és akiknek van füle a halláshoz, azok hallják már a morajlást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy ütőképes ellenzék alighanem közelebb lenne az általad látott problémák megoldásához, ez a sorozatom célja.

      „A progresszivitásnak manapság nagyon is van/volna frontfelülete csak éppen strukturálisan alapvetően máshol, mint eddig.”
      - Lehet, hogy így van, kifejthetnéd. Te pl. milyen jövőkép felé haladnál?

      Törlés
    2. Utópia: a "mezítlábas" társadalmi vezetők kora .... első lépésnek

      Törlés
    3. Az első lépés nem jövőkép, és az utópia sem az. A jövőkép egy elérhető jövőbeni állapot, ahová el szeretnél jutni, és amiről feltételezed, hogy mindenkinek tetszik, vagy ésszerűen elvárható módon tetszenie kellene.

      (Pl. nem jövőkép, hogy menjünk ki Budapestről Érd határába, és ott majd meglátjuk, merre tovább. Az a jövőkép, hogy Érd központjába akarunk eljutni, és ott boldogan megállni, mert számos kifejtett okból pont jó lesz ott nekünk. Első lépésként elhagyjuk Budapestet Érd irányába. Ez haladás Érd központja felé.)

      Ha van ilyen jövőképed, akkor haladásként értelmezhetők a felé tett lépések.

      Szerintem a meritokrácia (az érdemesek kormányzása és az ennek magukat önként alávető vezetettek demokráciája) felé akarunk haladni. Ennek lehetne első lépése, hogy a szolgálataikkal érdemessé válók kerülnek kormányra, de ez valójában nem egy lépés, hanem több. Az első lépés valószínűleg az, hogy kitaláljuk, mitől ismernénk el bárkit is vezetésre érdemesnek. Pillanatnyilag ez nincs kitalálva, így sokszor összekeveredik, hogy ki a szimpatikus, és ki a kormányképes. Egy vezetésre érdemes egyénnek egyszerre kellene viszonylag szimpatikusnak és viszonylag kormányképesnek lennie.

      Jelenleg azonban mintha úgy állnánk, hogy aki szimpatikus, az egyáltalán nem kormányképes, aki kormányképes, az meg egyáltalán nem szimpatikus. Ésszerű társadalmi diskurzussal lehetne ezen változtatni: tanítani a kormányzás tudományát, szélesíteni a jelentkezők körét, és így növelni annak a valószínűségét, hogy minél több szimpatikus és kormányképes jelentkezőnk legyen a kormányzásra. Ezzel párhuzamosan a társadalmat is képezni kell, hogy amikor egy csapat végre viszonylag kormányképes és viszonylag szimpatikus, akkor a társadalom viszonylag hagyja magát kormányozni (ne tüntessen csak azért, mert dafke).

      A jobboldal szemlátomást kormányképes, ám egyre kevésbé szimpatikus, és három ciklus után már abszolút nem lesz az. A baloldalon jó néhány szimpatikus fickó van, aki sajnos nem néz ki kormányképesnek, de négy év alatt azzá válhat, ha tudatosul benne, hogy van ilyen elvárás.

      Törlés
    4. Nem volt megadva időlépték, a jövő pedig elég tág fogalom :D ... az első lépés a jövő jellegzetes egysége .... megint csak megegyezés kérdése, hogy rövid lépés, vagy hosszúlépés (bár bizonyos körökben késdobálás jár érte, ha az utóbbi nem elég hosszú) Egyébként csak a kifejtés első lépésének szántam a rövid félmondatot, de mintha kerülnéd a "mezítlábas" kép értelmezését ... ?

      (Az utópia? "Az utópia többnyire jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent.")

      Mennyire fejlett az a társadalom, ahol a vezetők nem akarnak megtollasodni a hatalommal való visszaélés által, ellenben a mezítlábasság alázatával veszik fel a szolgálatot és ugyanúgy lépnek ki belőle, ha eljön az ideje ... és a népek önként vetik alá magukat a csendes bölcsességnek, nem kell hatalmi eszközökkel ösztökélnie annak, akinek mezítláb is van tekintélye ... nem drága öltönyök/táskák/helikopterek/vadászkastélyok/stadionok pótcselekvése előtt esik hasra a pór, hanem önként belátja az aktuális szükségszerűséget?! Egy ilyen társadalom igencsak fejlett lenne! Ez az utópia, ez a kép kibontása. Az első lépés pedig a kép megteremtése, elképzelése ... csak képzeljük el, de tényleg: államférfiak és államnők - mezítláb.

      Törlés
    5. Félre ne érts: nem diktálni szeretném, kinek mi legyen a jövőképe, hanem katalizálni a folyamatot, amely különböző átgondolt jövőképekhez vezet. Ha te mezítlábas vezetőket szeretnél, és ezt összefüggő, a gyakorlat által igazolt rendszerré formálod, értékes dolgot alkotsz. Kíváncsian várom.

      Én speciel – ma még – nem hiszek abban, hogy egy országos nagyvállalatot mezítlábasok tudnának sikerrel irányítani. Vagy hogy az emberek vályogból épült bankba vinnék a megtakarításaikat, amíg márvánnyal borított bankot is választhatnak. Vagy hogy többet fizetnének egy szerény megjelenésű autóért, mint egy luxuskinézetűért. Oké, a kereszténységben volt egy mezítlábas uralkodó, aki nem csak volt, hanem van. De belőle egyetlen egy van, és pont az a szerepe, hogy mindenki helyett invertálódott, és nem mindenki inverzióját tette alapszabállyá.

      Mi történne egy olyan vállalkozással, amelynek a főnöke mezítlábasabb a dolgozóinál? Az esetek 99,9%-ában tönkremenne, átvenné a céget egy lakkcipős. A politikát szerintem 90%-ban működő koncepciókra, és nem 0,1%-ban működő koncepciókra lehet építeni. Az olyan politika, amelynek alapfeltevése, hogy mindenki szent, legfeljebb néha csalódunk, borzasztóan rossz politika, mert folyton csak csalódni fogunk, nulla sikerélménnyel. Az a politika, amelynek alapfeltevése, hogy mindenki önző és ilyen alapon motiválható, fő szabályként működik, és néha még kellemes csalódáshoz is vezet. Kiderülhet, hogy még sem mindenki önző az élete minden pillanatában és vonatkozásában.

      Ettől függetlenül, akinek másféle, de következetes, reálisan kidolgozott jövőképe van, és halad felé, azé minden tiszteletem.

      Törlés
    6. OK., látom elképzelted ... és jó szokásunk szerint meg is magyaráztad, hogy miért nem jó :D Pedig vagy-vagy! Vagy tömegesen önreflexívvé váló egymást követő generációk belátásos alapon beállítják Földi léptékben az ideális populációszámot és a minimális és elégséges elfogyasztható erőforrás mértékét és egyensúlyát mezítláb .... vagy - a nem is túl távoli jövőben- lakkcipőben és márványbankba temetkezve lövik egymást halomra olyan dolgokért, amikre valójában - de most tényleg- nincs is szükségük.

      A progresszió 'támadásfelülete' tehát az egyéni önfejlesztés és önmeghaladás ... ezt a fokozatot nem lehet átlépni.

      Az 'ellenzék a hatalomért való harc vesztes pozíciójából még kiabál, aztán kocka fordultával maga is hatalomra jutván ugyanolyan despotává válik, mint akivel addig izmozott, csak épp pepitában ... akkor mire is ez az egész bohózat?! A hatalmi rotáció csak olyan, mint a mélyszántás a nagyüzemi földművelésben: kizsigereli és megöli a termőföldet. Pár évig gazdag a termés, de lassan kimerül a termőközeg életereje.
      Tömegpárt és a dicsőségben őrjöngő karizmatikus vezető - atommeghajtású traktor gigantikus ekével felszerelve....és utánuk sivatag és éhhalál.

      Az én utópiámban egy egyensúlyban lévő fajgazdag erdő képét látom, ahol minden szereplőnek joga van épp ott lenni, ahova született, csak annyi forrást használ, ami feltétlenül szükséges, szimbiózisban élnek egymással, betöltik de egyben meg is osztják a teret egymás között. A besorolás nem 'gaz vagy 'haszonnövény, hisz azt már tudjuk, hogy mindenkinek megvan a maga pótolhatatlan szerepe és felelőssége a teljes ökoszisztémában - ahogy nagyban, úgy kicsiben is.

      Törlés
    7. „Az én utópiámban egy egyensúlyban lévő fajgazdag erdő képét látom, ahol minden szereplőnek joga van épp ott lenni, ahova született, csak annyi forrást használ, ami feltétlenül szükséges, szimbiózisban élnek egymással, betöltik de egyben meg is osztják a teret egymás között. A besorolás nem 'gaz vagy 'haszonnövény, hisz azt már tudjuk, hogy mindenkinek megvan a maga pótolhatatlan szerepe és felelőssége a teljes ökoszisztémában - ahogy nagyban, úgy kicsiben is.”

      – Részemről oké. Az utópiákkal sosem az volt a gond, hogy nem hangzanak szépen.

      Törlés
  2. : )

    Sejtettem, hogy ezt fogod írni!
    Most már bevallhatom, hogy titkon el is kezdtem kidolgozni utópiámat (Lillanyó utópiája) részleteiben. Valahogy úgy, ahogy Te is tiszteletre méltó kitartással, rendületlenül ügyködsz itt valami " 21. századi, lényegében igazságos és teljesítményarányos társadalom" megálmodásán, ahol a meritokrácia uralkodik (az arisztokrácia helyett :D ) és tarol a közjó.

    Pár évfolyam, sok-sok ezer karakternyi írásbéli alkotásod figyelemmel kísérése után persze látható egy jól kirajzolódó íve is ennek az ... remélem nem bánod, ha ezt is utópiának nevezem (László utópiája) ... utópiának a fejlődése.

    (Az utóbbi időkben, ahogy látom, nemigen kommentelnek itt. Nem szállt Veled vitába, nem adott hozzá és nem vitatta a gondolataid helyességét senki, bár a számláló híven mutatta, hogy heti 30-40 alá ritkán, tán sosem esett az idelátogatók száma.
    Csak tényszerűen jegyzem meg ezt, de az okok találgatásába szándékosan nem merülnék bele.)

    Szóval magam egy regény, egy 300 év múlva játszódó történet keretein belül képzelgek valami ideális társadalom hogyan s mikéntjén. Ahogy a mérnökök mondják: a papír, a modell még sok mindent elbír. De vajon tényleg mindent elbír a papír?! Nem láttuk-e már százszor is a történelem során, hogy amit ember elképzelt az -tűnjön is bármilyen nonszensznek anno - egyszer csak materializálódott?! Ember tervez, Isten végez! - tartja a mondás ... de sokszor nem vagyunk annak tudatában, hogy ez bizony így is van. Lásd president Trump és a Simpson család esete, csak hogy az egyik legbizarrabbat említsem a közelmúltból. Az igazi, verhetetlen klasszikus ebben persze Jules Verne!

    Miért is írom le mindezt?! Mert úgy gondolom, hogy igenis tiszteletre méltó munkát végzel Te 'itten. Minden ember jólétének mikéntjén munkálkodol a magad eszközeivel, s ekként valahol ugyanabban hiszünk. Kitalálható valami ideális társadalmi modell, még ha nagyon is nehéz feladat az! Talán nem is annyira elvetemült gondolat elhinni, hogy megvalósulhat, károgás és szitkozódás helyett éppenséggel célravezetőbb is lenne azon agyalnunk, hogy hogyan legyen.

    Hahahaha! - mondhatná valaki... Majd pont mi, névtelenek és senkik -ahogy mostanában dívik nevezni a népet ?!

    ... Miért is ne?

    (... kéretik csipetnyi öniróniát is kiolvasni a sorok közül :) csak épp annyit, amennyi által már megbocsátható a laza laikus kotnyeleskedése ;) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a szimpátiát, örülök, hogy benned is dolgoznak hasonló gondolatok. Egyébként, a polgári társadalmakra jellemző ez a tevékenységforma, én csak polgárian viselkedem – és közvetetten még egyéni jólétnövekedést is tapasztalok.

      Mindenkit csak lelkesíteni tudok: megéri szabadidőben a köz ügyeit előmozdítani.

      Törlés
  3. Igen, ez jó.

    Valahogy így is találtam ide egyébként pár éve, hogy egyszerűen ilyen dolgokról akartam beszélgetni valakivel: mit tehetünk mi magunk? Hatalom nélkül, hivatalos társadalomtudós végzettség nélkül, még pártoskodástól is ódzkodva … de mégis vannak gondolatai az embernek.

    (Mondanám, hogy „civil” de ugye ez mára valami szitokszóvá vált… )

    Nyilván nem mindig értünk mindenben egyet, de ez valójában nem baj. Az volna a jó, ha az ember nem akarna mindig mindenkit tűzzel-vassal meggyőzni a vélt igazáról.

    Nekem egyébként nagyon tanulságos személyes 'lelkigyakorlat' volt ez a mögöttünk álló politikai viaskodás. Erősen igénybe vette minden mentális, pszichikus és talán még spirituális tartalékomat is, hogy megóvjam méltóságomat a nyilvánvalóan méltatlan helyzetekben és megőrizzem a tiszteletemet és szeretetem azon ismerőseim kapcsán, akik nyilvánvalóan más politikai platformon állásukat indulatosan fejezték ki, nem ritkán egyenesen gyűlölködve.

    Az a mániám, hogy nem kell ahhoz agresszívnek lenni, hogy az ember progresszív legyen.

    Ám … a bicskanyitogató/izléstelen/gusztustalan közéleti történések viharában a fegyelmezetten, önmérséklettel, jó ízléssel viselkedni akaró jó polgár minimum a tehetetlen/impotens/balfék/lúzer/senki kategóriába csúszik egyénileg is és úgy ámblokk ellenzékileg is. Mondhatni önhibáján kívül.

    Nagy csavarás ez …

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Két dolog: ha valaki a programozást népszerűsíti, nem várhatja reálisan, hogy az új programozók pont a neki tetsző programokat írják majd meg. Én sem várhatom, hogy az új közéletfejlesztők az én szám íze szerint fejlesszenek.

      „a bicskanyitogató/izléstelen/gusztustalan közéleti történések viharában a fegyelmezetten, önmérséklettel, jó ízléssel viselkedni akaró jó polgár”
      – Ha az ember bemegy a ringbe, ahol pofozkodnak, nem maradhat jó polgár. Ha jó polgár akar maradni, kommentálhatja kívülről a pofozkodást, de azt sem olyan megközelítésben, hogy „miért verekedtek, ti cúnya fiúk, szeressétek inkább egymást”. A politika nem kalapgyűjtemény-simogató verseny (lásd: Dávid Ibolya), hanem hol látványpankráció, hol meg valódi miskárolás.

      Számomra a közéletfejlesztés több profi pankrátort jelent a ringben, akiket lehet sportkommentálni. Kalapsimogatás nem lesz, ez kihaló műfaj.

      Törlés
  4. Szóval azt mondod, nem létezik a "jólnevelt forradalmár" kategória? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Frappáns válasz. Amire gondolok, az pl. a BBC Radio4 The Week in Westminster c. műsora, vagy a francia LCP.

      Ezen a téren a régen polgárosodott társadalmak előttünk járnak, de ez jó, mert nem nulláról találódik ki a közélet, hanem vannak létező és jól működő minták, csak át kell őket ültetni a hazai viszonyok közé.

      Ha az LCP-n néz az ember vitaműsort, 5 résztvevőből 4 párhuzamosan beszél, és még sincs káosz, hanem jó gondolatok hangzanak el.

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés