2018. május 14., hétfő

Építsük fel az ellenzéket 7c rész Az IQ-hátrány ledolgozása

A baloldal kollektív IQ-hátrányának következő tényezője a kizárólagosságba vetett hit: a baloldali credo szerint a bal-lib nézeteknek nincs értelmes alternatívájuk. Aki nem bal-lib, az egyszerűen buta, tájékozatlan, stb. Olyan, hogy egy konzervatív álláspontot nagyon magas IQ-jú – és érvényes – érveléssel támasszanak alá, egyszerűen nincs, mert definíció szerint nem fordulhat elő. Pedig de.
A blogom olvasóit nem lepi meg, mert többször levezettem, hogy a közéletben nincs egyetlen tudományos út, amelyhez képest minden más tudománytalan. Ha lenne ilyen tudományos etalon, minden jóléti országot tudományos bizottság irányítana. Ez esetben a „tudományos” alapon működő egypártrendszerrel nem lenne semmi baj – márpedig a szocializmusban szerzett tapasztalataink szerint elég sok baj van vele.
A közélet alapvető alternatívái megérvelhetők nagyon alacsony és nagyon magas IQ-szinten is, és azonos érvénnyel bírnak. Pl. az, hogy a 10 millió Ft/év feletti jövedelműek, 10% vagy 90% adót fizessenek, nem dönthető el tudományosan, hanem politikai kérdés. Mindkét álláspont indokolható 300-as IQ-val, vagy akár 100-assal is, ám ez csak a felszíni benyomáson változtat. A magasabb IQ-jú érvelés tűnik erősebbnek.
A Fidesz rendszeresen előadja azt a trükköt, hogy egy 300-as IQ-val kidolgozott hátterű intézkedést 100-as IQ-val prezentál, az ellenzék erre 110-es IQ-val reagál, és azt hiszi, 10 pont előnyben van. Azután belebukik az érvelésébe, és nem érti, miért. Kézenfekvő, hogy azért, mert egy 300-as IQ-val előkészített döntésre 110-es IQ-val reagálva 190 pontos IQ-hátrányba hozta magát. Ez történt a „Stop Soros” esetében.
A Fidesz a belső, magas IQ-jú érvelést kifelé csak utalások formájában kommunikálja, de valójában a magas IQ-jú érvelésre kellene ellenérveket találni ahhoz, hogy az ellenzék jól jöjjön ki egy ilyen vitából. Célszerű megbarátkozni a helyzettel, hogy a politikai preferenciák közül egyik sem tudományosabb a másiknál, az ember azonos érvénnyel lehet bal- vagy jobboldali.
Folyt. köv.

4 megjegyzés:

  1. A közéletnek azt az általános állapotát, amiben úgy általában jól, de legalább nem rosszul érzi magát az ember, nem is annyira a domináns csoportok -vélt- átlagos IQ-ja, inkább jobban EQ fejlettsége határozza/határozná meg.

    Ha el bírnánk szakadni a kiürült (vagy éppen történelmileg leamortizálódott) jobb és bal kategóriáktól, akkor jobban lehetne egy jövőbeli "ideális" társadalom képét festegetni. (Már ha nem csak a regnáló hatalom alig burkolt ajnározása cél....)

    Belemelegedtél ebbe az IQ dologba, de azt mondom, egy "300-as" IQ-jú pszichopatának diliházban a helye, nem a közéletben. A '300-as szociopaták talán független tanácsadóként jó szolgálatot tehetnek a közösségért, de a jó közösségeket magas érzelmi intelligenciájú ('mezítlábas :) ) vezetők teszik/tehetik elviselhetővé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az EQ fogalmát Daniel Goleman erről szóló könyvének megfelelő értelemben kéretik használni. A szó kontraintuitív, nem azt jelenti, amire te gondolsz (sokakkal együtt).

      Az agytröszt 300-as IQ-járól beszélek, az meg egy kollektíva.

      Én nem ideális társadalomról posztolok, hanem arról, hogyan kerülhet kormányra a baloldal (nem elméletben, hanem a gyakorlatban).

      Törlés
  2. Na ezt nem árt tisztázni: agytröszt IQ-ja ... értem (értem?). Ez valami önkényesen kimondott mérték (300) vagy inkább arány, úgy mint 300 a 100-hoz .... valami ilyesmi, ugye?

    Aztán még kérdés, hogy egy jól szervezett véd és dacszövetségnek még csak-csak értelmezhető "agytrösztje" ... de egy már ideológiai alapon is szedett-vedett, egymással is perlekedő 'másik oldalnak még metafora-szinten sem tudom látni valami agytrösztjét ... akkor meg mit hasonlítunk össze mivel?!

    Az 'érzelmi intelligencia' fogalma kapcsán rendre az első, amit el akar mondani róla, aki mibenlétének fejtegetésébe kezd, hogy nemigen létezik egységes meghatározása, és mérése még a mára már erősen vitatott IQ méréseknél is bizonytalanabb, különösen az egyes módszerekkel mért mutatók összevetése aggályos ... szóval nagyjából ja.

    De a lényeg a lényeg, amit ki akartam fejezni: az érzelmi intelligencia, mint olyan jobban kifejezi az egyén (és 'agytröszt, ha így akarjuk) szociális-közösségi-társadalmi érzékenységét/innovatív nyitottságát, mint a szintén meglehetősen önkényesen megválasztott mutatókkal manipuláló intelligenciahányadosok/zsenimutatók.

    Két, egyéni személyiségfejlődés magasabb fokán álló és magas EQ-val jellemezhető "jobb" vagy "bal" oldali ember között -tapasztalatom szerint- olyan kicsi, már-már nüansznyi a különbség a világlátás lényeges dolgait tekintve, hogy esetükben a két világkép "szembenállása" szinte már nem is értelmezhető. Míg a primitív érzelmi szinten működő, magát ordítva jobb vagy baloldalinak hirdető figurák nevetséges melldöngetésétől hangos és elviselhetetlen a közéleti cirkusz - bár ők is csak úgy vannak: egyik kutya, másik eb.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok értékes meglátás van ebben, köszönöm. A kollektív IQ csak becsülhető: képzeljük el, hogy egy agytröszt tölti ki az IQ-tesztet.

      Törlés