2020. október 1., csütörtök

A demokratikus minimumok lakmuszpróbája

Kétféle politikai minimumról szoktak beszélni: 1. liberális minimum; 2. nemzeti minimum. Az első a bal-liberális oldal vesszőparipája, a második a jobboldalé. Ugyanakkor, a szabadság szeretete általános egy demokráciában, ezért a jobboldal nyitottabb a liberális minimumra, mint a baloldal a nemzetire.
Pontos képet kapunk a demokrácia állapotáról és hangulatáról, ha megnézzük, mennyire érvényesül e két minimum. Nyugat-Európára jellemző, hogy a liberális minimum messzemenően érvényes, a nemzeti minimum pedig alig-alig, ugyanis kiszorulóban van. Az ok egyszerű: média össztűz és véleményvezéri kritika zúdul mindenre, ami "nemzeti", ezért nehéz felvállalni. A liberális minimum viszont piedesztálon áll, könnyű és trendi is azonosulni vele. A nemzeti értékek megfogalmazása eközben fokozatosan szellemi karanténba, sőt büntető törvénykönyvbe kerül, pl. gyűlöletbeszéd kategóriában.
A nyugati sajtó "konzervatív" termékeit olvasva feltűnik, hogy szinte ugyanazt írják, amit a bal-lib lapok, legfeljebb halk és óvatos kritikát fogalmaznak meg néha, sorok között, mintegy bocsánatot kérve, hogy tizedmilliméternyire el mernek térni a bal-lib kánontól.
Az " egységes szakmai sztenderdek" érvényesüléséről lenne szó? Sokkal inkább arról, hogy a konzervatív álláspont haldoklik a nyilvánosságban.
Jó példa erre a tömeges bevándorlás kérdése, ami a logika és a dolgok természete szerint homlokegyenest ellenkező álláspontokat kellene, hogy kiváltson bal- és jobboldalon. Ennek azonban nyoma sincs, az ellenvélemény automatikusan "szélsőség"-nek számít, és a btk határán billeg. A nyugati "demokráciák" értelmiségi, jogalkotói- és médianyomásra egészségtelenül és veszélyesen balra tolódtak. Az egyoldalúság nem csak az identitásukat, hanem a biztonságukat, a jól(l)étüket is fenyegeti. A fölénybe került baloldalt ez nem fogja vissza, közéleti hegemóniára tör. Célja, hogy a jobboldali vélemény mumusként vegetáljon a közbeszédben: lehessen vele riogatni, de győzni halovány esélye se legyen.
Ezt a balra tolódott mércét kényszerítenék "demokrácia" címszóval a nyugat-európai országok a volt szocialista országokra, amelyek azonban, az eltérő előzményeik miatt, a megszokottnál jobban ellenállnak. Nem rég dobták le magukról a baloldali igát, még abban az illúzióban leledzenek, hogy nemzeti vélemény is létezhet akár - és nem csupán vakcina elölt vírusaként. Újonnan visszaszerzett nemzeti identitásukat nem akarják mindjárt el is veszíteni, ezért meg merik fogalmazni a tömeges migrációval kapcsolatban azt az álláspontot, ami nyugaton pellengérre állításhoz vezet.
Befagyott konfliktus, állandósult nézeteltérés várható e téren: a nyugat-európai országok még éveken át balhegemónia-deficitet panaszolnak fel keleten, persze nem ezzel a kifejezéssel. A kelet-európai országok pedig válaszul balos elfogultságról, a "demokrácia" szóval való csalárd visszaélésről beszélnek majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése