2020. december 28., hétfő

A kollektív hallucinációk jellegéről és fajtáiról

Helyesebb mindjárt idézőjelbe tenni a kifejezést, hiszen a "kollektív hallucinációk" többé-kevésbé valóssá válnak (részlegesen objektiválódnak) az emberi közösségekben (lásd: fikciók, Harari: Sapiens), csak nem azonos mértékben és haszonnal. Ilyen "kollektív hallucináció" többek között a magántulajdon, a pénz és a jog (ideértve az emberi jogokat is). E "hallucinációk" attól működnek, hogy a közösség tagjainak nagy többsége elfogadja, valósnak tekinti őket, mire többé-kevésbé valóssá is válnak, noha egyetlen pillanatra sem igaz, hogy kivétel nélkül mindenki érvényesnek tartaná őket. (Pl.: a tolvaj számára nem érvényes - mások - magántulajdona, egy remete számára irreleváns, azaz kvázi-nem-létező a pénz.) A "kollektív hallucináció"-t a kollektív volta szilárdítja mintegy valósággá.
Ilyen "kollektív hallucináció" egy vallási közösség számára a vallása, amíg annak nem mutatkozik külső objektív hatása; vagy egy jogvédő csoport számára az általa védett jog.
Egy konkurens közösség számára e "hallucinációk" nagyon is vitathatók. Könnyű a dolguk: elég, ha elhagyják a hallucináció körüli idézőjelet és/vagy felhívják a figyelmet a kollektív elfogadottság hiányára.
Némileg kontraintuitív módon, a "kollektív hallucináció" nem áll szemben a természettudománnyal, hiszen a látható-tapintható dolgok vizsgálata semmilyen szinten és értelemben nem kapcsolódik az eleve láthatatlannak és tapinthatatlannak tételezett dolgokéhoz, így ellentét sem állhat fenn közöttük. A fogalmak nem találhatók meg az agyunkon kívüli valóságban, ám ez nem érvényteleníti őket.
A "kollektív hallucinációk" hasznosság és elfogadottság szerint csoportosíthatók, hasznosság szerint: 1. létfontosságú kollektív hallucináció pl. a magántulajdon, a pénz(szerűség), az élethez fűződő jog, és az elemi tekintély, ezek nélkül ugyanis nincs emberi közösség; 2. fakultatív pl. a színvonalas oktatáshoz fűződő jog, az udvari etikett, a derivatív értékpapír és az ajándékhozó Mikulás, ezek nélkül - kevésbé szofisztikáltan - működik a közösség.
Elfogadottság szerint a "kollektív hallucináció" lehet: 1. köztörvényes (karhatalommal kikényszerített); 2. erkölcsi (érzelmi nyomással érvényesített) és 3. politikai (heves vitákban fel-le libikókázó érvényű). Ha ehhez hozzávesszük még a Tiltott-Tűrt-Támogatott kategóriahármast (az erkölcs közönnyel tűr, a jog jelentéktelen ejnyebejnyével, szankció nélküli előírással, a karhatalom pedig azzal, hogy a gyakorlatban nem intézkedik), meglehetősen bonyolult csoportosítást kapunk, amihez képest érdemes megfigyelni, hogy a hevesen vitatott "kollektív fikciók" (mint: szabadon választható nemi identitás, alapjövedelem, kötelesség nélküli jog emberi jogok) mennyire durván leegyszerűsítve szerepelnek a közéletben. Pedig az árnyalt, elemző látásmód segítene mederbe terelni a parttalan vitákat.
Szintén érdemes megfigyelni, hogy a "kollektív fikciók" a szükségletek hierarchiája szerint működnek: jóléti helyzetben egyre fakultatívabb fikciók nyernek kollektív elfogadottságot, csökkenő jólét esetén pedig ellenkező folyamat játszódik le, a szofisztikált fikciók leépülnek, és csak az alapvetőek érvénye tartható fenn. (Egy egzisztenciálisan szorongatott közösség örül, hogy két füle van, és nem szatyor.) Ebből következik, hogy a szofisztikált "kollektív fikciók" népszerűsítői érzékenyítés és meggyőzés mellett alapvetően csakis jólétnöveléssel és -fenntartással kombináltan érhetnek el sikert. Ez erre nyert rálátás szintén segít mederbe terelni az érzelmileg fűtött vitákat.

4 megjegyzés:

  1. “Magántulajdon nélkül nem létezik emberi közösség”: milyen definíciót tudsz adni a “magántulajdon” kifejezésre ahhoz, hogy ez az állításod szinkronikusan és diakronikusan is igaz legyen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A magántulajdon meghatározása: a tulajdonos a jogosult (egy adott vagyontárgy kizárólagos használatára, hasznainak szedésére, vele való rendelkezésre, megterhelésére, stb.), mindenki más pedig kötelezett (ezzel együttműködni, ill. ezt tiszteletben tartani). A legegyszerűbb emberi közösségekre is jellemző, hogy egy-egy illető igényt formál bizonyos dolgok/területek, stb. kizárólagos használatára, azaz a magántulajdon elemi formájára.
      Egy-egy konkrét példa érvénye egyébként nem befolyásolja a vele illusztrált kategória (az emberi közösségek számára létfontosságú "kollektív hallucináció") érvényét.

      Törlés
  2. Pontosítsuk. Az orromba dugott, személyes használatú kakadutoll vagy a tökből készített pénisztok esetében “magántulajdonról” nem nagyon lehet beszélni; a magántulajdon inkább a termelőerőkre és az azok által megtermelt javakra használatos kategória. Ha a kakadutollat a “magántulajdon elemi formájának” tekinted, akkor viszont “magántulajdon” nélkül állati közösség se létezik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van annyiban, hogy a magántulajdon iránti igény, illetve a legalapvetőbb emberi igények gyökerei evolúciósak, tehát homo sapiens előttiek - és ezért annyira elvehetetlenek.

      Törlés