A Wikipedia szócikke szerint: "A homofóbia félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések, hátrányos megkülönböztetés általános megnevezése."
A homo- előtag a homoszexualitásra vonatkozik, a -fóbia utótag pedig (görög szóból kiindulva) a félelemre, aminek szintén van szócikke: "A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle."
Ha nem furkósbotként akarnánk használni a homofóbia szót, hanem a fóbia szó értelme szerint, akkor a homoszexualitással kapcsolatos, belátottan indokolatlan félelmet/viszolygást jelentené - és nem szeretnénk feltétlenül kiterjeszteni.
Nézzünk néhány fóbiát: akrofóbia = tériszony; xenofóbia = idegengyűlölet, félelem az idegenektől; klausztrofóbia = félelem a bezártságtól; szociofóbia = félelem az emberektől; technofóbia = félelem a technológiától. Ezekben az összetételekben kimondatlanul benne van, hogy a többség nem osztja a félelmet, ilyen alapon tekinthető indokolatlannak. Ösztönösen igazodni próbálunk a többséghez. Aki -fóbiás, az a fóbiája tekintetében nem tartja magát normálisnak (belátja, hogy nem olyan, mint a többség, és ez zavarja).
Próbáljuk ki a -fóbiát új összefüggésekben: fasisztofóbia = félelem a fasisztáktól; diszkriminofóbia = félelem a hátrányos megkülönböztetéstől; kriminofóbia = félelem a bűncselekményektől; populofóbia = félelem a populizmustól... Ezek elterjedése nem túl valószínű, mert a többség osztozik e félelmekben, így nem tekintjük őket indokolatlannak, leküzdendőnek, betegségnek, abnormalitásnak. Populofóbia ellen nem szorgalmazunk kezelést, legfeljebb a "populizmus" szó helyes használatára tartunk igényt.
Görög gyorstalpaló 2. lecke: a fóbia ellentéte a fília, pl. pedofília. A homofóbia ellentéte a homofília, vagy a heterofóbia (lásd lentebb). A fasisztofóbiáé a fasisztofília lenne, és így tovább.
Ha a fentiek fényében átgondoljuk a homofóbia jelentését: ösztönös félelem a homoszexualitástól, amelyben a többség nem osztozik, ilyen alapon "abnormálisnak" érezheti az érintett, és szeretne belőle kigyógyulva felzárkózni a többséghez. Csakhogy a heteroszexuális identitás kialakulása nagyrészt érzelmi, a nemi irányultság a "gusztustalan" alternatívák elutasításával szilárdul meg. A lelke mélyén tehát minden heteroszexuális némileg homofób, és e fóbiájából csak annyira akar kigyógyulni, mint a fasisztofób a magáéból.
Logikusan, minden homoszexuális némileg heterofób a lelke mélyén, mert ha nem lenne az, máris biszexbe hajlana. De mire megyünk ezzel az evidenciával?
Képzeljünk el egy félgörögül lefolytatott parlamenti vitát: - Képviselőtársam, ön patriofób, kezeltesse magát. - Ez nem igaz: kozmofil vagyok, míg ön kozmofób, keresse fel a szakrendelést. - Patriofil vagyok, és önnek is ezt javaslom, kérdezze meg a gyógyszerészét. (Képlet: -fóbbal támadunk, -fillel védünk, majd -fóbbal visszatámadunk, amit -fillel védünk, majd...). Ki hallgatná ezt örömmel napestig? És egyébként, mi menne tőle előre?
Nem sokat érünk el a fóbiákat furkósbotként egymás fejbe verésére használva. Nem attól lesz jobb hely a világ, hogy oda-vissza fóbiásozzuk egymást. A világ a toleráns együttéléstől lesz jobb hely - attól, hogy az ösztönös és kiiktathatatlan viszolygásainkat tompítva elviseljük egymást.
Következésképp, egy homoszexuálistól nem várjuk el, hogy heterofillá váljék, ahogy a heteróból sem akarunk homofilt csinálni. Fekete-fehér gondolkodással úgy tűnhet, hogy ami pellengéren volt (homoszexualitás), azt az igazságosság jegyében piedesztálra kell állítani, de árnyalt gondolkodással ez nem tűnik célszerűnek, hiszen a lónak két oldala van, ám egyiken sem akarunk lovagolni. Az érzékenyítés célja a tolerancia elérése, mint azt a Tiltás-Tűrés-Támogatás kategóriákat elemző korábbi posztban olvashattuk.
Izgalmas kérdés, hogy (tű)pontosan milyen jogok következnek a tűrésből az egyik oldal, és milyen kötelezettségek a másik oldal számára. Erről szól a következő poszt.
Arra nem gondoltál, hogy az a fogalmi mező, amelyről beszélsz, nem bináris (kétértékű), hanem skálaszerű (range)?
VálaszTörlésA "homofób"-nak a "homofil" akkor lenne ellentéte, ha az ember binárisan vagy homofób lenne, vagy homofil. Ez nem így van; az emberek hozzáállása a homoszexualitáshoz skálaszerű (range); aki nem homofób, az nem feltétlenül homofil; lehet, hogy semleges; elfogadja, de nem érinti érzelmileg; nincs indoklatlan félelme és nem érvel úgy, hogy a homoszexualitás "eltévelyedés", "betegség" vagy "rossz" lenne.
Ez ugyanaz, mint hogy a "hidrofilnak" a "hidrofób" csak logikailag ellentéte (a skála két végpontja), de ha a szappan, amivel biciklilánc-csere után kezet mosol, nem lenne EGYSZERRE hidrofil (lipofób) ÉS hidrofób (lipofil), akkor nem tudnád vízzel lemosni a zsírt a kezedről.
A "valaki fasisztofób" ellentéte az, hogy valaki nem fasisztofób (egyébként nem értem, hogy egyáltalán hogy jut eszedbe a fasizmus jogos elutasítását előhozni a homoszexualitás megítélése kapcsán -- ez elég sunyi relativizálás).
Nagyon sok embert ismerek, aki nem antiszemita, de nem is filoszemita.
Egy szóval: a ló túloldala pontosan azért áll elő, mert bináris fogalompárokkal manipulálsz ahelyett, hogy a valóságot látnád, amely nem bináris.
'A "homofób"-nak a "homofil" akkor lenne ellentéte, ha az ember binárisan vagy homofób lenne, vagy homofil'
Törlés- Ha tényleg így lenne, akkor a nappal pl. nem tudna ellentéte lenni az éjszakának. Amitől eléggé összezavarodna a gondolkodásunk. Egy skálaszerű tartomány két végpontja egymás ellentéte szokott lenni, és közben vannak a fokozatok. (Pl. a tiltás ellentéte a támogatás, és közben van egy fontos fokozat, a tűrés. Vannak ennél több fokozatú tartományok is, ilyen a heteró és a homó végpontok által kijelölt tartomány.)
'a ló túloldala pontosan azért áll elő, mert bináris fogalompárokkal manipulálsz'
- A ló túloldalára (jelesül, pellengérről piedesztálra) ugrani általános emberi hajlam, miközben többnyire nem célszerű.