2021. január 3., vasárnap

Kinek van "joga" házasságra, gyerekre?

Egymilliárd dolláros kérdés: az azonos nemű pároknak van-e joguk (egymással) összeházasodni, és gyereket örökbe fogadni? Más szemszögből, hátrányos megkülönböztetés-e, ha kifejezetten azért nem tehetik meg ezt, mert azonos neműek?
Formálisan: minden felnőtt köthet heteroszexuális házasságot (biológiai férfi biológiai nővel, b. nő b. férfival), e téren nincs hátrányos megkülönböztetés. Gyereket pedig senkinek sincs joga örökbe fogadni: ez egy szigorú feltételrendszerhez kötött, az örökbeadó belátása szerint irányított lehetőség, amely a gyermek érdekeit helyezi előtérbe, és amiből a nem monogám heteró párkapcsolatban élők magukat rekesztik ki - e téren szintén nincs hátrányos megkülönböztetés. De dolgozzunk meg tisztességesen az egymilliárd dollárért, a forma után vizsgáljuk meg a tartalmat is.
Az emberi jogok rendszere nyugati találmány (az individuum védi velük magát a társadalom túlkapásaitól), keleten a kollektivista gondolkodás jellemző (a közösség érdekei szabják meg az egyén lehetőségeit). A nyugati civilizáció szinte minden téren nyerésben van, mert az egyén imád kiteljesedni. Családon belül is. Csakhogy a család köztes kategória: két (különböző biológiai nemű) felnőtt ember monogám párkapcsolatából kinövő társadalmi egység, amelyben magát a párkapcsolatot is ápolni, gondozni kell, mint egy kényes szobanövényt. A (heteró) család embert próbáló, az egyéni jogokat legfeljebb közvetetten kiteljesítő feladat mesterhármas funkcióval: 1. a házaspár részleges önfeladással elért kiteljesedése; 2. gyermekek világra hozatala; és 3. kiteljesítő felnevelése.
A családalapításból következő nehézségek kivonatos listája: gyerekpelenkázás, éjszakai felkelés, szabadidőhiány, intimitáshiány, többfelé oszló jövedelem, ritkább utazás, szerényebb nyaralás és autó, annak is a hátsó ülésébe dörzsölt karamellás csoki (soha nem jön ki), szülői értekezletek, zsúrok, edzések, kamaszkori indulatok, generációs szakadék, kapunyitási pánik, viták menyekkel és vejekkel (vagyonról, az unokák neveléséről), a hormonálisan átalakuló házastárs elviselése, a saját öregedés megélése (kapuzárási pánik), "ezekre áldoztam a fiatalságomat" felismerések - a boldogság futó, köztes pillanataival, amelyeknél ugyanakkor nincs nagyobb és igazibb boldogság az életben.
Ha a Vidám Park pénztáránál állsz, és nem engednek be, mert nem vagy heteró, érthető, hogy dühöngsz. Ha a szénbánya bejáratánál nem engednek be (tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér?!), mert nem vállalod, pároddal együtt, a szénfejtést, kevésbé érthető, hogy mi a gondod. A házasság kemény heteró szénfejtéssel megközelíthető Vidám Park, amelybe az útvonal vállalásával minden felnőtt bejuthat.
Dolgozzunk meg a maradék félmilliárd dollárunkért is: ki fogadhat örökbe gyereket? Aki vállalja, hogy felnövekedésének természetes (monogám heteró párkapcsolati) hátteréhez a lehető legközelebb álló körülményeket biztosítja számára, azaz biológiai anyja és apja helyett örökbefogadó anyja és apja lesz. Az örökbeadó feladata és felelőssége ezt előzetesen megvizsgálni, majd folyamatosan ellenőrizni.
Ha bemész egy játékboltba, vennél egy játéknyuszit, és nem adnak, mert nem vagy heteró, érthetően dühöngsz, követelsz, tüntetsz. Igazad is lesz. Ha bemész egy kisállat kereskedésbe, vennél egy igazi nyuszit, és nem adnak, mert nem vállalod a jóllétéhez szükséges feladatokat (élőlényről van szó, amelynek szükségletei vannak), nem érthető, mit dühöngsz, és örülj, hogy megúsztad az állatvédelmi eljárást, állatkínzásért akár a börtönt. Ha bemész egy gyerekboltba... Ott neked nem jogaid, hanem kötelességeid és feladataid lesznek. Vállalnod kell, hogy a biológiai szénbányász házaspár helyett örökbefogadó vájárpár lesztek a (monogám heteró) társaddal. Hogy napi tizenhat tonnát raktok, tizenhúsz évig, nem kérdve, mennyi a bér. Nem vállalod? Vagy vállalod, mégse kapsz gyereket, mert... csak? (Valahogy nem jó a kémia, nem jöttök be egymásnak.) Önkritika és belátás kérdése, hogy érdemes-e a jogaidra hivatkozva indulatoskodni, vagy bölcsebb felismerni, hogy az örökbefogadás középpontjában nem a te önkiteljesedésed, hanem a gyermek önkiteljesedése áll.
Ezzel megkerestük az egymilliárd dollárunkat, sőt, nagyon szerény árképzéssel dolgoztunk. A problémakör megértése és megfelelő kezelése ugyanis sok ezermilliárdot ér a társadalmainknak.
Természetesen másként is láthatjuk a házasságot: papíron létező, haszontalan, értéktelen, üres formaságnak, ami egyfelől mindenkinek jár (tehát fontos), másfelől senkinek sem használ (tehát nem fontos)... Az emberi szabadság része, hogy akár így is szemlélhetjük, kockáztatva, hogy a kiüresítés esetleg nem hoz, hanem elvisz sok ezermillárdot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése