2020. december 18., péntek

Isten tényleg mindenkié?

D. Tóth Kriszta szerint igen, ebben véli megragadni a hit lényegét, és a hitből következő erkölcsi szabályzatot. Keresztény felfogás szerint viszont fordítva van: minden ember Istené. Minden embernek lehetősége van beilleszkedni a Teremtett Világ rendjébe, és azon belül kiteljesedni.
A keresztény ember jogok és kötelességek összhangjában gondolkodik: vannak feladatok (állapotbeli kötelességek), amelyeket teljesítve testi-lelki békét remélhetünk (már-már jogként) - de nem követelhetünk. Hiszen nem az ember a világ ura, hanem Isten. Nem az ember dönti el, hogy miért mi jár, hanem egyedül Isten. (Aki mindenkor figyelembe veszi a világ állapotát, az egyén és az egész emberiség javát, valamint a többi, számunkra kifürkészhetetlen szempontot.) Ezzel együtt tapasztalati tény, hogy az állapotbeli kötelességeket teljesítő emberek közössége hosszabb távon viszonylagos, szerény földi jólétbe kerül. Nem úszómedencés, terepjárós, sajátrepülős talmi csillogásba (mint pl. a "prosperitás evangéliuma" fedőnevű felháborító csalás), hanem visszafogott, ám a kötelességteljesítést nagyjából visszatükröző és visszaigazoló jólétbe.
Az is sok generációs tapasztalat, hogy az állapotbeli kötelességeket elhanyagoló, jogait követelő egyének halmaza rosszlétbe zülleszti magát. Ez tulajdonképpen nem Isten "büntetése", hanem az önsorsrontás világi következménye. Aki bolondgombát eszik, rosszul lesz, c'est la vie.
A jogait követelő emberből feltűnően hiányzik az önismeret és a belátás. Mármint, mások számára feltűnően, mert neki, sajátos tudatállapotában, ez nem szokott feltűnni. A posztmodern (vallását vesztett) ember csak jogokat lát a világban, kötelességei ellen lázad, és mivel ez rosszléthez vezet, állandóan elégedetlen is. Gondolatai maga körül forognak, elégedetlenségét úgy véli csillapítani, hogy még több jogot követel, még kevesebb kötelességet teljesít, még rosszabb léthelyzetbe hozva magát, amiből még több jogot követelve vél kilábalni, és így tovább, körbe-körbe. Az én és a "jogai" körüli pörgésből nehéz észrevenni, hogy a kereszténység a szerető Isten világ feletti uralmának belátásával kezdődik, és a Teremtett Renden belüli feladatteljesítéssel folytatódik. A többi pedig a Jó hírekben (evangéliumokban) olvasható, érdemes őket tanulmányozni.

6 megjegyzés:

  1. A prosperity theology eléggé jól rímel a saját társadalomképeddel: nincs szegénység, nincs igazságtalanság, és főképp meg kell szerezni a politikai hatalmat (Trumppal most éppen besültek, de ez semmit nem jelent). Mindeközben a magyar miniszterelnök fia karizmatikus szektát gründolt, majd adópénzből 40.000.000-ért tiszti diplomát szerzett Angliában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "prosperity theology" szimpla csalás, és semmi köze a társadalomképemhez, még a valódi jóléthez sincs köze: egyes csalók azt hirdetik, hogy abból lesz a jólét, hogy a gyülekezet úszómedencés villát és magánrepülőt finanszíroz nekik. Ez csak egy embernek jólét, a többiek át vannak verve. A jólét: a gyülekezet tagjai ne szégyelljenek jól élni a társadalomban, és a pásztornak is adjanak annyit, amennyi átlagban megvan nekik.
      A politikai hatalom megszerzése tényleg szükséges, ahogy minden más érdekcsoport számára is. Ez alól nincs kivétel, minden érdekcsoportnak politikai hatalom kell ahhoz, hogy az érdekei érvényesüljenek. A kérdés nem az, hogy a te csoportodnak kell-e hatalom (persze hogy), hanem hogy ha megvan, melyik csoport él legkevésbé vissza vele, melyik törődik leginkább az összes többi csoport jólétével. A válasz: amelyik csoport (egy adott pillanatban) a legbelátóbb, a leginkább hajlik az önreflexióra, mások jogos szempontjainak az elismerésére. Ezért is kell váltogatni, hogy épp melyik csoport legyen hatalmon - vagy kidolgozni a közös hatalomgyakorlás működő modelljét.
      Az utolsó mondatod érzelmi vagdalkozásnak tűnik, a pártprospektusok szintjén mozog. Pártprospektust írsz, vagy közügyekkel foglalkozol? Nagy a különbség.
      A prosperity theory vicces önleleplezése: https://www.youtube.com/watch?v=4lS-SFaKWCA

      Törlés
    2. Furán értelmezed az érzelmi vagdalkozást: az utolsó mondat szikár tényállítás (újkálvinista karizmatikus Felház és Sandhurst). Furcsa, hogy milyen gyakran élsz meg tényközléseket támadásként. — A hatalom dolgában egy dolgot nem látok: a mindent átitató demokratikus elkötelezettségedet, amely nem abból indul ki, hogy “melyik fél” a “jó”, hanem abból, hogy együtt akarunk élni úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen. (A szemléleted, nevezetesen hogy először legyen jólét, és majd utána foglalkozunk az egyenlőséggel meg az emberi jogokkal, továbbra is fordítva ülés a lovon.)

      Törlés
    3. A szikár tényállítások célja a belátás kiváltása (és nem a felháborodáskeltés), nézzük, mi látható be az említett mondatodból: "Mindeközben a magyar miniszterelnök fia karizmatikus szektát gründolt, majd adópénzből 40.000.000-ért tiszti diplomát szerzett Angliában."
      - a miniszterelnök fia (többedmagával) egy újprotestáns mozgalmat alapított: és? (a szekta érzelmileg töltött szó, ezúttal nem is pontos, nem azt társalapított)
      - utána hivatásos katonának állt, és (harmadmagával) állami ösztöndíjat kapott a Sandhurstre: és? Lett három elitképzett katonánk, ez jó hír. Szükségünk lesz a tudásukra. A mondatod első és második fele között mintha nem lenne összefüggés.
      Mit kellene (logikailag) belátni? Hogy lám, újprotestánsból lesz az elitkatona, és az baj? Hogy senki ne kapjon ösztöndíjat? Senki ne járjon katonai iskolába? Hogy a miniszterelnök fia ne kapjon semmit az államtól, függetlenül az adottságaitól?
      Szerintem a mondatod érzelmi sűrítmény (lásd: Dichtung), és nem lehet logikailag helytálló érveléssé alakítani, ezért is kerülendő a közéletben.
      Ha számodra világos, hogy konkrétan milyen tanulság igényével kötöd össze az újprotestáns mozgalmat és a katonai ösztöndíjat, bónuszkommentként kifejthetnéd, azután folytathatjuk a kommentálásról szóló poszt alatt.

      Törlés
    4. A “Dichtung” (költészet) megtisztel, de szerintem nem ezt akartad mondani. — Egyébként se tűnik sikeresnek a tényállításom: Téged láthatóan nem háborít föl, hogy a miniszterelnök fia kap 40.000.000-t két szemeszterre. Meg se hallod, meg se említed. (Jóslat: reagálni se fogsz, csak nem jeleníted meg ezt a kommentet. :) )

      Törlés
    5. Azt kértem, hogy írd már le lineárisan, logikailag végigkövethetően, hogy mi a gond, egyáltalán mit akartál üzenni a sűrű mondatoddal. Nem írtad le, ami ilyesmit sugall: "vagy átérzed, ami engem felháborít, vagy úgysem fogod megérteni". Pont ezen a szinten kellene felülemelkedni. Ha van mit belátni értelmileg, az kifejthető lineáris logikával. Ami nem fejthető ki linerális logikával, az meg belső délibáb, ami rögtön elillan, ha ki kell fejteni, így érdemes újragondolni.
      Általánosságban: közügyhöz csak linerális logikával végigvihető hozzászólásokat érdemes írni.

      Törlés