2021. szeptember 25., szombat

Miért nem népszerűek a vadászó politikusok

Régi uralkodóinktól kezdve a földesurakon és a kommunista eliten át egészen a mai kormánytagokig szinte minden "nagy ember" vadászott/-szik. Bár ne tenné, ha számít neki a közvélemény. Vadászni bizonyára nagyon hasznos és fontos, elősegíti a vadállomány-szabályozást, a kapcsolattartást, a döntéselőkészítést (vérnőszést, szeszfogyasztást), és így tovább, mégsem népszerű a választók szemében. Három példa segítségével megérthetjük, miért.
Ha valaki magánemberként hentes, az nem akadálya a közmegbecsülésnek, sőt. Ám ha mások ügyei iránt érzékeny képviselőként szeretne megjelenni a nyilvánosságban, az már összeegyeztethetetlen az állatok trancsírozásával.
Ha magánember Mercit, Béemvét vagy Audit vezet, egészségére, becsülik és irigylik a rátermettségéért. Politikusként viszont kifütyülik, ezért jól teszi, ha mielőbb átül egy Skodába.
Üzletemberként off-shore céggel rendelkezni nem ügy, sokaknak van. Párttisztséggel kombináltan off-shorekodni ellenben politikai öngyilkossággal ér fel.
Mindhárom példával kapcsolatban lehet hitetlenkedni, hogy "igazából miért?", "ha másnak szabad, politikusnak miért nem"? A válasz önkényes és rövid: csak. De mindenkor igazolható közvélemény-kutatással. Akár kormányszínekben, akár ellenzéki zászló alatt kampányol valaki, vadászatért pontlevonás, súlyosabb (kérkedő, trófeákkal pózoló) esetben diszkvalifikálás jár.

2 megjegyzés:

  1. ""ha másnak szabad, politikusnak miért nem"? A válasz önkényes és rövid: csak."
    Hát azért nem egészen. Körülbelül tudható a válasz. A vadászatot a közvélemény hatalom- és gazdagságfitogtató luxusszórakozásnak, úri huncutságnak tekinti, kivéve a vadgazdálkodást végző hivatásos vadászok munkáját. A vadászatnak ez az arculata történelmileg nagyon jól tetten érhető, és valahogy a mai napig fennmaradt, még akkor is, ha ma egy politikus messze nem hivalkodóan űzi ezt. Persze sok múlik a politikus személyiségén, habitusán is.

    VálaszTörlés