Mivel közeledik a 2022-es országgyűlési választás, érdemes röviden tudatosítani, mi felé haladunk, és mi fog történni útközben. Kiinduló véleménybuborék állapot: X párt fekete, Y párt fehér; vagy minden párt fekete, és az egyéni ideál fehér.
Ahogy jönnek a fekete-fehér képet árnyaló információk, lassanként felsejlik Philippa Foot erkölcsfilozófus vonatdilemmája, miszerint az A. vágányon egy ember fekszik, és jön a vonat.
A választó bevonódik, tudatosítva hogy a vonatot meg kell állítani. Nem hagyhatjuk, hogy elüssön egy embert, ez a választás az alapvető emberi tisztességről szól!
Ahogy halad előre a kampány, feldereng a teljes vonatdilemma: B. vágányon két ember fekszik, és a vonat arra tart, kezednél a váltó, átállítod? Már nem az a kérdés, hogy megmentünk-e egy embert, hanem hogy kettő megmentéséért beáldozunk-e egyet? A vonat ugyanis nem fog megállni. A választó nem szereti ezt a dilemmát, hasonlóan a Philippa Foot által megkérdezettek többségéhez.
A finishez érve kimenekül a dilemmából, keres magának egy irreleváns részletet (melyik jelöltnek szebb a nyakkendője/hangja), és arra kezd hivatkozni a döntése indokaként. Vagy beleáll a dilemmába, érvelni kezd, hogy merre álljon a váltó, és ezzel népszerűtlenné teszi magát a környezetében.
A választás után talán feltámad benne a gyanú, hogy esetleg a másik vágányra kellett volna szavazni... bár mégsem, hiszen azon is feküdt ember... vagy semerre sem kellett volna szavazni... vagy leginkább megállítani a vonatot... az a baj a világgal, hogy minden vágányon fekszenek, és nem áll meg a vonat. Mert nincs hatalmi vákuum, így aki sehová sem ikszel, az is ikszel valahova. A közélet Foot-dilemmák sorozata.
Aztán újra légmentessé válik a véleménybuborék, Y párt vagy az egyéni ideál újra fehérnek tűnik, a következő kampányig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése