Sok minden változott tavalyhoz képest, az amerikai elnök személyétől kezdve bezzegrománia gazdasági helyzetén és a német előre hozott választásokon át egészen a lengyel-magyar aktuálpolitikai viszonyig. Érdemes friss szemmel áttekinteni a világ helyzetét, ebben segít a sorozat. Ahhoz, hogy a jelent és a jövőt tisztábban lássuk, először hátra kell lépnünk. Nem túl messzire, csak a hidegháború végéig.
Úgy alakult, ahogy a republikánus Ronald Reagan előrejelezte: „mi győzünk, ők vesztenek – ez az én hidegháborús stratégiám". Emlékezhetünk, hogy a győztes nyugat a jólétével került fölénybe. Fegyverkezési versenyre sarkallta a proletárdiktatúrába süllyedt keletet, amibe az addig is rogyadozó szocialista gazdaság beleroppant, majd összeomlott, az egypártrendszerrel együtt.
Mielőtt sajnálni kezdenénk szegény keleti (középeurópai, kelet-középeurópai) magunkat: a kommunizmus létező változatának kikiáltott szocializmus világuralomra tört, meg akarta dönteni a „gaz imperialistákat”, hogy ott is kitelepítse, bebörtönözze, lágerbe zárja az egypárti elithez képest másként gondolkodókat. Úgy volt, hogy világméretű proletárdiktatúra lesz. Nagy szerencsénkre, és többek között Reagannek köszönhetően, másként alakult. Nem a keleti szegénység terjedt át nyugatra, hanem a nyugati jólét jelent meg keleten, és terjed azóta is.
Erre már csak a régen születettek emlékeznek: Magyarországon folyamatos áruhiány volt a szocialista tervgazdaságban. Nem azt vettük, amit elképzeltünk, hanem amit épp kapni lehetett. Egy-egy fontos árucikkért (pl. tornacipőért vagy Trabant féltengelyért) tucatnyi boltot kellett végigtúrázni, napokig, hetekig. Jó minőségű barkácsszerszámért meg... nos, azért legalább Bécsig kellett elmenni (kellett volna, ha lehetett volna), mert ilyen belföldön nem létezett. Banán, narancs karácsony előtt került a boltokba, egy hétre, azután szünet jövő karácsonyig.
A szocializmust a legigazságosabb, legszabadabb, legjólétibb rendszernek hirdették. Gyakorlati tapasztalat szerint meg jólét nyugaton volt, szabadság szintén. (Aki oda vágyott, azt „tiltott határátlépésért” lelőtték.) Igazságosság? Tény, hogy az általános szegénység papíron igazságosabb, tehát e téren elvben a szocializmus vezetett. Ám ha hozzátesszük, hogy az egypárti elit külön neki fenntartott bolthálózatból vihette a nyugati cikkeket (mint Cognac, svájci csoki, minőségi cigaretta, Chanel No5) haza a régi elittől elvett rózsadombi és hűvösvölgyi villáiba, mindjárt kiviláglik, hogy dehogy volt itt igazságosság! Szemforgató, arcátlan képmutatás volt ez a „kommunista” elvtársak részéről.
A rendszerváltáskor ezek az idézőjeles „kommunista” elvtársak egyszerűen a magukévá tették az elvben a nép tulajdonában álló vagyont: gyárakat, bankokat, vállalati üdülőket, ingatlanokat, stb., így kommunista elitből szempillantás alatt kapitalista elitté váltak, és e minőségükben osztották tovább az észt, sokak jogos felháborodására. Ha megvizsgáljuk a „szabadságjogok”, a „jogállamiság”, a „liberális gazdaságpolitika” leghangosabb bajnokainak előéletét, egytől egyig megtaláljuk a kommunista elitből kapitalista elitté alakult, képmutató felmenőket/rokonságot, a kommunista kapcsolati tőkét.
A hidegháború tanulsága az emberek számára: a kommunista/szocialista gazdaság nem működik, a szocialista társadalom nem igazságos, a kapitalizmus győz és teremt jólétet az egész világon. A folyamat tanulsága a volt kommunista elit és utódai számára: régen minden jobb volt, a „fasiszták” pedig nem győzhetnek, azért sem!
Ebből az eltérő tanulságmegfogalmazásból vezethető le a világ mai (keleti és nyugati) állapota, valamint ebből jelezhetők előre a következő néhány év fejleményei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése