Az 1990-es években Magyarországon még bal-liberális hegemónia volt, a baloldallal szövetkezett liberálisoknál volt pénz, paripa, fegyver. Mára nagyjából egyensúly alakult ki a két nagy oldal között, és a démosz érdemben megfontolhatja, melyik oldal narratívája tűnik hitelesebbnek, jólétibbnek. E folyamat lépéseit áttekintve a nyugat jövőjét látjuk, mivel a fejlett nyugat közélete ma tart ott, ahol a miénk a '90-es évek elején.
Első lépés: a démoszhoz hű gazdasági elit kialakítása. Evidensnek tűnhet, hogy a saját zsebén és a saját népén kívül még kihez lehetne hű egy nagyvállalkozó, de a nyugati példa azt mutatja, hogy a marxizmushoz és a nemzetköziséghez is lehet hű, a népe ellenében. Ehhez képest célszerű a gazdasági elitet visszafordítani a saját néphez.
Második lépés: alternatív média felépítése. Naivan gondolhatnánk (gondoltuk is sokáig), hogy adott híranyagot csak egyféleképpen lehet tálalni, ezért aztán mindegy, milyen világnézetű az újságíró. Kiderült, hogy amennyiben marxista világnézetű, akkor tények tálalása helyett a saját világnézetét vetíti rá a híranyagra, amelynek vajmi kevés köze lesz a valósághoz (memento: az 1930-as évek ukrán éhínsége idején az oda látogató nyugati „újságírók” véletlen ellátási problémaként tudósítottak a sztálini tervszerű népirtásról). Mai párhuzam: csak a marxizmus felé haladó újságírók képesek a bevándorlók által kiváltott bűnözési hullámot jelentéktelenként tálalni a hazai ótvarbunkóparasztfasiszta „szélsőjobb” erősödéséhez képest. Alternatív médiára azért van szükség, mert egypólusú médiától a jelek szerint nem várhatjuk, hogy azt mutassa be, ami van. A valóság képe – jobb híján – az egymással ütköző médianarratívákból bontakozik ki. A hidegháború tanulsága szerint mindig a jólét győz, így a jóléti narratívát toló média szerencsére kisebbségből is egyensúlyban van, ezért akarják nyugaton (is) ravaszul elfojtani. Figyeljük meg, hogy a Fox News „választókat megosztó” szerepe kapcsán aggódók célja az alternatíva nélküli bal-liberális médiahegemónia fenntartása. Számos nyugati országban nincs érdemi alternatíva, de a következő évtizedekben ki fog alakulni.
Harmadik lépés: iparfejlesztés, hogy a fizikai dolgozóknak is legyen munkalehetősége. Sokáig az volt a trend, hogy a termékgyártás keletre települ, csak a szellemi tevékenység marad nyugaton. Mivel nem mindenki tud versenyképes szintű szellemi munkát végezni, fizikai dolgozók milliói követelik/üdvözlik a gyártás hazatelepítését.
Negyedik lépés: a valódi demokráciát szolgáló jogi háttér megteremtése. A balra tolódó demokráciák aggasztó jellemzői a szólásszabadságot korlátozó, kreatívan kitalált „bűncselekmények”, amelyek lényege, hogy csak a balos álláspontot lehessen nyilvánosan előadni, a jobbos álláspont ellenben ütközzön a büntető törvénykönyvbe. A tényleges demokrácia velejárója, hogy sokféle, egymásnak akár teljesen ellentmondó álláspont legyen előadható, és persze véleményezhető.
Az új Alaptörvény elfogadásakor úgy tűnt, semmi szükség rá. Ma inkább úgy tűnik, hogy azon a ponton még nem látszott a bal-liberális nyomulás, amelynek az Alaptörvény a féke és ellensúlya lett.
A fenti lépések révén Magyarország a fejlett nyugat előtt jár, példánkat követni fogják a következő években, évtizedekben. (Vagy ahol nem, ott a fékezetlen balra tolódás következményeivel, elsősorban rosszléttel, büntetik önmagukat.)
A fejlett világ sosem volt homogén, az USA-n belül folyamatosan léteztek az aktuális központi iránytól eltérő értékrendű kisebb-nagyobb területek, államok, így a fősodorhoz képest másként gondolkodók mindig találhattak maguknak szimpatikus közéleti környezetet.
Európában is hasonló politikai változatosság valószínűsíthető, többek között a terület nagysága és az észak-dél különbségek okán. Így akinek az olasz vagy a skandináv életfelfogás jobban bejön az aktuális hazainál, az egyszerűen oda költözhet ahelyett, hogy otthon dühöngene, amiért nem sikerül a többségre lőcsölnie jó- vagy rosszléti nézeteit. Feltehetően hosszú távon is lesznek, akik nem a jólétet választják. Ameddig a határok szabadon átjárhatók, és nem kötelező velük egy területen, valamint közös (üres) kasszán élni, addig semmi gond: osszák csak el egymás között „társadalmilag igazságosan” a rosszlétüket.
Ötven éve még arról szóltak a viták, vajon milyen egyformaság lesz világszerte (lásd pl.: Francis Fukuyama – A történelem vége). Mára úgy áll a helyzet, hogy a jóléti demokráciának csupán területi többsége várható, és nem egyetemes érvénye – egy valódi demokrata megtanul ezzel együtt élni.
– vége –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése