Az állam szerepe és a szolidaritás

Az államot a gyengék hozzák létre az erősek ellen. Ez a felszínen nem mindig nyilvánvaló, de könnyen belátható. Az első államok a mezőgazdaság miatt alakultak ki: őrizni kellett a magtárakat a közösség megbízásából, ehhez őrség kellett, az őrséghez meg parancsnokság. A készletek kezeléséhez nyilvántartást kellett vezetni, továbbá szabályozni kellett, ki hogyan jut hozzá a magtárban lévő gabonájához. Ez határozza meg az állam alapszerkezetét és alapfunkcióit a mai napig.

Az erőseknek sosem volt szükségük államra, ma sincs. Van elég pénzük/katonájuk, hogy megvédjék magukat. Államra csakis a gyengébbeknek van szükségük, részint a közös érdekeik védelmében, részint meg az erősek magánhadseregei ellen. Jobb elfogadni egy közös értékrend szerint működő államszerkezetet, mint a kiskirályok önkényuralmát. Az államok ebből a belátásból születtek meg. Thomas Hobbes 1600 táján leírta az államot létrehozó polgári együttműködés 10 alapszabályát, valamint az államigazgatás 10 szabályát. Ezeket természeti törvényeknek nevezte, mivel belátható, hogy ha ma éjjel a világ összes állama összeomlana, holnap reggel kénytelenek lennénk őket a 10 alapszabály betartásával újraszervezni, ha nem akarunk kipusztulni. Hobbes természeti törvényeit mai szóhasználattal evolúciós kényszerszabályoknak nevezhetnénk, érdemes őket figyelmesen tanulmányozni, és felismerni a szükségszerűségüket.

Az államot a gyengék hozzák létre, de nem a leggyengébbek, hanem az öntevékeny viszonylag gyengék. Más szóval: a középosztály. Az állam jó működése a középosztálynak áll érdekében, ezért minden állam alapértelmezetten a középosztályt részesíti előnyben a felső és az alsó osztályhoz képest. Ha nem ezt teszi, gyengül az elfogadottsága, akár el is veszítheti a legitimitását.

Ez rossz hír a felső osztálynak: az állam feladata viszonylag háttérbe szorítani, és adófizetői szerepre korlátozni. Következésképp a felső osztály nem mondhat nemet az adófizetésre és a hatalmának ellenőrzésére, mert ha ez sikerülne neki, az állam elveszítené a tömegbázisát jelentő középosztály támogatását, és összeomlana. Az anarchiából diktatúra lenne, majd ismét átvenné az irányítást a létszámfölényben és közösségi erőfölényben lévő középosztály, azaz magától újjáalakulna a Hobbes szabályai szerinti állam.

Rossz hír ez az alsó osztálynak is, mivel nincs feléje semmiféle szolidaritási kényszer. A középosztály semmivel sem tartozik az alsó osztálynak. (Nota bene: a felső osztály sem tartozik semmivel a középosztálynak, ám a középosztály elég erős és összetartó ahhoz, hogy törvény és karhatalom útján elvegye, ami szerinte jár neki.) Az alsó osztályt az erő, az összetartás, az öntudat és az öntevékenység hiánya különbözteti meg a középosztálytól. Aki keveset keres, de öntudatos, összetartó és öntevékeny, az automatikusan középosztálybeli. Aki nem öntudatos, nem összetartó, nem öntevékeny, az a középosztály önkéntes könyöradományaiból tengődik.

A középosztály kétféle megfontolásból érdekelt az alsó osztály létminimum felett tartásában: ha kétségbeesetten szegény tömeg alakul ki, akkor kitör a forradalom, összeomlik az állam, és automatikusan olyan formában alakul újjá, hogy magába olvasztja a kétségbeesettek öntevékennyé (azaz középosztálybelivé) vált részét. Ám ez forradalom nélkül olcsóbban és egyszerűbben megvalósulhat, célszerű önként a létminimum fölé emelni a tömegeket. A másik ösztönző a humánus szempont: a cél az, hogy egyáltalán ne legyen alsó osztály. A lecsúszottaknak öntudatossá, összetartóvá és öntevékennyé kell válniuk, hogy felemelkedjenek a középosztályba. A középosztály rengeteg gyakorlati problémát és feszültséget spórol meg magának, ha erre (vagyis tanulásra, szorgos munkára) serkenti és biztatja az alsó osztály tagjait. A fentiek egyike sem kényszer, csupán ésszerű megfontolás. Az alsó osztály épp az összetartás és az öntudat hiánya miatt sosem kerül tartósan hatalmi helyzetbe, vagy ha mégis (lásd: kommunizmus), akkor ez átmenetinek bizonyul, és a bukás után automatikusan újjáalakul a Hobbes szabályai szerinti, középosztályt preferáló állam. Szolidaritás csak a középosztályon belül létezik ténylegesen, a többi csoport az általános humánumra számíthat - lesz ebéd, de dolgozni kell érte.

A mai konkrét magyar helyzetben ebből az következik, hogy a felső réteg érdemtelenül szerzett javait a középosztály jogszabályi úton el tudja venni, és el is fogja venni, az alsó osztályt pedig célszerű jól megfontolt önérdekből felemelni, tehát bármennyire nem szeretne tanulni és dolgozni ez az önállótlan réteg, bármennyit hivatkozik a segélyosztással járó szolidaritásra, végül nem lesz más választása, mint hogy felzárkózzon a középosztályhoz.

Szólj hozzá.