2015. március 13., péntek

Keresztényüldözés - kényelmetlen tények

Az Iszlám Állam (IS) harcosai célzottan irtják a keresztényeket, mert - szakítva a „könyv népei"-nek igaz hitre térését váró hagyományos iszlám állásponttal - a szentháromság tanát hivatalosan többistenhitnek minősítették. A keresztények ezzel a „szent vallásháború" elsődleges célcsoportjává léptek elő.

Keresztényként/humanistaként kötelességünk őket megvédeni, de hogyan? Az alábbiakban bemutatom a jelenlegi stratégiákat, és hogy miért nem működnek, majd leírom, hogy mi a működőképes stratégia.

1. stratégia - tolerancia autogén tréning
Obama amerikai elnök és számos európai vezető hangsúlyozza az IS előretörése óta, hogy az iszlám mennyire toleráns, remélve, hogy ettől majd toleránssá válik. Csakhogy az iszlám sem régen nem volt toleráns, sem ma nem az. Egykor nem ölték meg a zsidókat és keresztényeket, hanem különadót fizettettek velük. Ötszáz éve talán - valamilyen értelemben - toleranciának nevezhettük volna ezt a hozzáállást, ma aligha. Nézzünk szembe a ténnyel, hogy a „nem ölünk meg, ha védelmi pénzt fizetsz, de ne beszélj a világnézetedről, mert akkor hiába fizetsz, megölünk" nem tolerancia, hanem zsaroló intoleráns diszkrimináció. A PR-önhipnózis nem működik. Magunkat átverhetjük, a vezetőink átverhetnek minket, de mi értelme ennek, ha a muszlimokra nem hat?

2. stratégia - hazudozás a hadi helyzetről
Hitler nem hazudott annyit a katonai kudarcairól, amennyit a nyugati média hazudik az Iszlám Állam elleni „offenzíváról". Hivatalos hírek szerint az IS folyamatosan veszít, visszaszorul, miközben mára elérte Belgium méretét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a nyugati hírforrások átverik a közvéleményt. Mi értelme ennek, ha nem alakítja át a valóságot?

3. stratégia - a megnevezetlen vallási szélsőség elítélése
A terrorizmus nem az iszlám, hanem az általános vallási szélsőségesség terméke - így szól a hivatalos nyugati álláspont. Nem az iszlám ellen harcolunk, hanem a vallási szélsőségesség ellen. Érdekes, hogy a terrorizmus túlnyomó részben egyetlen vallás, az iszlám terméke. A „szépen viselkedő" nyugati muszlimok ellen nem hirdetünk össznépi vallásháborút, ez rendben. De a jövő nyugati terroristái sajnos a „szépen viselkedő" muszlimok soraiból kerülnek ki, az ő családjaikban nevelkednek, az ő mecsetjeikben radikalizálódnak, erre nem kellene vaknak maradnunk. Ha figyelemmel követjük a muszlimok nyilatkozatait, ők rendre elhatárolódnak a terroristáiktól, elmondják, mennyire nem ez az igazi iszlám, a nyugati többségtől pedig azt kérik, hogy ne kezelje előítéletesen a muszlimokat. A jelek szerint mást mondanak a saját családtagjaiknak, vagy bármit is mondanak, tehetetlenek a soraikban felnövő szélsőséges muszlimokkal, a jövő terroristáival szemben.

4. stratégia - szekuláris emberiséget
A fejlett nyugati országokra jellemző a szekuláris szemlélet és annak abszolutizálása: minden kultúra egyenrangú, minden vallás egyenértékű, egyformán magánügy, egyik se domináljon a közéletben. Ha a föld minden országa ilyenné válik, ránk köszönt a Kánaán. Ez a szemlélet számos ponton ütközik a tényszerű helyzettel, így legfeljebb a kitalálóira és a „jámbor" (vagy inkább: balga) keresztényekre hat, a többiekre nem. Jelesül, nulla hatással jár a muszlimokra, akiknél a vallás központi kérdés volt és maradt, és céljuk nem egy vallássemleges közélet, hanem világméretű kalifátus. A gyengébbek kedvéért: nem elvont lelkiségi területről, hanem a mai „szekuláris" államokat is bekebelező, a saria egyeduralma alatt élő földi iszlám kalifátusról van szó.

A fenti stratégiák mind kudarcot vallottak, miközben az Iszlám Állam tömegesen kivégzi a keresztényeket. Akár keresztény testvérként, akár népirtás áldozataiként kötelességünk megvédeni őket. De hogyan?

Rövid távú stratégia
Az Iszlám Állam útjába kerülő keresztényeket  kollektíven ki kell menekíteni, a választásuk szerinti országba szállítani, és ott letelepíteni, segélyezni, támogatni, iskolázni, képezni, munkába állítani. Sokba kerül? Igen. Probléma ez? Nem. Kevesebbe kerül, mint vadászgépekkel lőni a sivatagi köveket és homokot. Eredményesebb is, mint az Iszlám Állam területét folyamatosan növelő nevetséges „offenzíva". Szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy az Iszlám Állam a szunnita muszlimok lelkes egyetértésével épül, és ők nem egy szélsőséges szekta, hanem közel kétmilliárdan vannak. Az egyetlen ésszerű és humanista megoldás a lehető leggyorsabban elszállítani az útjukból az összes keresztényt, mielőtt kiirtanák őket.

Hosszú távú stratégia
Iszlám Állam van, és amíg a muszlimok többségének érdekében áll, hogy legyen, addig lesz is, sőt egyre nagyobb lesz. A nyugati világ pedig nézzen szembe azzal, hogy keresztény fejedelemségek utódja, keresztény alapokra épül, keresztény etikája van, a „polgári tisztesség" gyakorlatilag azonos a keresztény erkölccsel. A „szekuláris" hozzáállás nem vallássemleges, hanem a keresztény tolerancia terméke. Ezért keresztény ünnep a legtöbb állami ünnep, ezért szünnap a vasárnap, ezért Gergely pápáról elnevezett a naptár. A szekuláris társadalom önkéntes keresztény többségből áll, és ha elveszíti ezt a többséget, közel a vég. Azaz kitör a válság, amelynek kezelése során helyreáll a keresztény többség. A fejlett nyugati világ a kereszténységtől fejlett, demokratikus és jogállami. Szólásszabadság pedig azért van, mert a keresztény többség fontosnak tartja, hogy legyen. Ha nincs fejlett keresztény világ a maga technikájával, az iszlám országok olaját nincs kinek eladni, és életképes gazdaság híján az iszlám világ éhen hal, elsorvad, szegénységbe és káoszba hullik. Erőszakba csak azért nem, mert Mohamed színre lépése óta benne van, a feje búbjáig. A hosszú távú üzenet tehát az, hogy a kereszténység nem egy kultúra a sok közül, hanem az emberiséget az elérhető legnagyobb testi-lelki jóléthez juttató kultúra. A kereszténység nem egy vallás a sok közül, hanem az egyetlen világnézet, amely toleráns fejlettséget biztosít. A keresztény erkölcs nem egy a sokféle lehetséges társadalmi konvenció közül, hanem az egyetlen, amely testvériséget, egyenlőséget, felelős szabadságot, fenntartható társadalmat és világméretű meritokráciát teremt, az egész emberiség javára. Világméretű öldöklő kalifátust, vagy világméretű fenntartható jóléti meritokráciát szeretnénk? Ép eszű és erkölcsi érzékű emberek számára ez nehéz döntés?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése