Húsvét közeledtével azon gondolkodom, hogyan lett Jézus, a judaista Messiás követéséből mára egyfajta lelki jojó. Ebben a formában különösebb haszna nincs, de elvan vele az ember, amíg játszik. Nem így kezdődött, és szerintem nem is így kellene folytatódnia.
Úgy kezdődött, hogy a judaisták őrizték az egész emberiség boldogságához szükséges Törvényt (a Tórát). Várták a Messiást, aki majd az egész világ számára irányadóvá teszi a boldog földi és örök életre vezető egyetlen tanítást. 2000 éve megérkezett a Messiás, és judaista tanítványai segítségével terjeszteni kezdte a Tórát. Az emberiség egyre nagyobb része egyre boldogabban élt, egyre nagyobb jólétben, egyre fejlettebb körülmények között. Majd lassan beletunyult a jólétbe, fokozatosan elfelejtette, hogy mindezt a judaista Messiásnak köszönheti, és végül elkezdett hátat fordítani a tanításnak.
Itt tartunk most, 2000 évvel később. Keleten ölik a keresztényeket, és nyugaton egyesek nem átallanak ennek örülni, valamiféle lelki értéket látva a felesleges, megelőzhető halálukban. Remélem, a szenvedés ideológusai ugyanolyan megítélés alá esnek majd, mint Auschwitz kárörvendői (bármi lesz is e megítélés). A keresztények többsége elvesztette a normális emberek fejében meglévő tájékozódási pontokat, és próbálja magyarázni a magyarázhatatlant, indokolni az indokolhatatlant, elfogadni az elfogadhatatlant. Az érvelések körbe-körbe pörögnek. Ezt nevezem lelki jojónak. A lelkiség indoka, hogy még több lelkiséghez vezet, és hogy máshoz nem, az a lelkiségen kívül eső probléma, amelyet megold, ha visszamenekülünk a lelkiségbe, amelynek indoka a még több lelkiség, stb., stb.
Jézus nem azért jött a világba, hogy lelki jojó tárgyává silányuljon, és a restség, a tunyaság indokaként hivatkozzanak a kereszthalálára. 2000 éve óriási fordulatot hozott. A judaizmust (mai szemmel) rasszista apartheid törzsi bezárkózásból világjobbító demokrata mozgalommá változtatta, követői által többek között emancipálta a nőket és megszüntette a rabszolgaságot, hogy minden ember testvérként, jólétben, szabadságban éljen. Ha restségből hátat fordítunk ennek a világjobbító küldetésnek, akkor lemondunk a keresztény civilizáció vívmányairól, és az emberiség visszalép az időben.
Mi indokolja, hogy írástudatlan, civilizálatlan emberek (civilizált tudósok által fejlesztett) rakétákkal lőjék szét egymás házait a sivatag határán ahelyett, hogy Jézus tanítása szerint békében, jólétben, igazságosságban élnének? Mi indokolja, hogy félreértelmezett udvariasságból ne mondjuk ezt el nekik? Hazudjuk tovább, hogy nincs is kockafejük? Ne is hozzuk szóba, hogy meg kellene tanulni olvasni, meg kellene ismerni azt a messiási tanítást (a személyközi szabályokat, a konstruktív kölcsönösséget, az egységes mércét), amelynek a jólétünket köszönhetjük? Erre semmi ép eszű indokunk nincs, legfeljebb a tunyaság, és hogy szeretünk lelki jojózni, visszaélni az adottságainkkal.
Az üzenet, amely boldoggá teszi az emberiséget, meglepően egyszerű: Jézus, a judaista Messiás tanítása az egyetlen Út, a keresztény civilizáció elképesztő sikere, fejlettsége és jóléte mutatja, hová vezet. Nincs más út, amely egyszerre ígér földi és örök boldogságot. Aki jólétet, demokráciát, jogállamot, igazságosságot, esélyegyenlőséget, szólás- és sajtószabadságot, szekularizmust(!), toleranciát szeretne, ismerje meg és kövesse Jézust, a judaista Messiást. A kereszthalálát és feltámadását ünneplő Húsvét a legjobb alkalom, hogy letegyük a lelki jojót, komolyan vegyük a Jézustól kapott küldetést, és a tanítványává tegyünk minden népet, az egész emberiséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése