2015. június 29., hétfő

Ismerd meg az iszlámot 5. rész

Az előző részben láttuk, hogy Mohamed önkényesen át szeretné írni a történelmet, de lebukik, mert a történelem makacs dolog, az összefüggéseket nem lehet büntetlenül megbolygatni. Ez a téma „megér egy misét".

Mohamed kinyilatkoztatáskísérletében legalább két alapvető következetlenség mutatható ki. Az első, hogy amennyiben Izmail lenne a kiválasztott, akkor hol az izmaelita Biblia? Sehol, tehát Izmail nem lehet kiválasztott, Mohamed érvénytelenül hivatkozik rá.

A másik ellentmondás, hogy ha Jézus Isten fia, akkor a 600 évvel később élt Mohamed nem lehet próféta, mert Isten egyszülött fia után nem jöhet több próféta. Ha Jézus nem Isten fia, hanem „csak" próféta, Mohamed akkor sem jöhet, mert a judaisták szerint a próféták kora mintegy 700 évvel Jézus előtt lejárt. Azaz Jézus vagy a Messiás volt, aki után nem jön senki, vagy egyszerű zsidó közember volt, akire nem lehet előzményként hivatkozni. Mohamed minden forgatókönyv szerint veszít, logikailag kizárt, hogy judaista keretben Istentől üzenetet kapjon. Ha pedig a judaista kereten kívül kap üzenetet, akkor semmi köze a judaista-messiáskövető hagyományhoz, amelyhez annyira igyekszik tartozni.

Ha nem lett volna tanulatlan, alighanem maga is rájön, hogy az elképzelése lehetetlen, és más keretet választ. Mohamed kizárólag politikai mozgalmat vagy egy vadonatúj izmaelita vallást alapíthatott volna következetes módon. Kétségtelen, hogy Mózesre, Ábrahámra és Jézusra hivatkozni erőt és hitelességet ad, csakhogy a hivatkozás logikája kötelez. Mohamed így két szék között a pad alá esik, a malomjátékból ismert kifejezéssel: ha elfogadja Mózest, Ábrahámot és Jézust, akkor „csiki", ha bármelyiküket nem fogadja el a Biblia szerinti formában, akkor pedig „csuki". Egyik változatban sem lehet érvényes próféta, minden kombinációban veszett ügye van.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az iszlám csakis egy összefüggésekben nem gondolkodó, erőszakos barbár populáció vallásaként tűnhetett fel. A klasszikus alapműveltséget nélkülöző arab népesség megelégedett a legitimáció halvány látszatával, amelynek észérvek hiányában karddal adott nyomatékot. Mohamed kijelentette, hogy a katonailag győztes vezér definíció szerint Isten küldötte. Mivel katonai sikerei kétségtelenül voltak, ezzel a kijelentéssel megalapozta az erőszakos politikai-ideológiai-vallási rendszerét. A judaista Messiással szemben elvárás volt, hogy katonailag sikeres zsidó király legyen, de emellett a nemzeti hős Dávid király törzséből is kellett származnia. Jézus Dávid törzséből származott, de katonailag sikertelen Messiásként lépett fel, követői egyedül a feltámadására tudtak sikerként hivatkozni, és ez nekik elég volt, de a messiásváró judaisták többségének nem. Mohamednek esélye sem volt rá, hogy judaista szempontból Messiás legyen, ám mivel kardja és nagy serege volt, ráadásul az akkoriban pusztító aszály miatt kénytelen volt vízzel ellátott területet foglalni, átírta a bibliai történetet, és az új verzióra hivatkozva megtámadta a másként gondolkodókat.

Ősidőktől érvényes, hogy ki-ki a saját érdekei szerint készít erkölcsi szabályzatot. A judaisták érdeke az volt, hogy Kánaánt elfoglalják, és átvegyék az ott élő népek felett az uralmat. Ennek megfelelően alakult a judaizmus modellje. Jézus követőinek érdeke abban állt, hogy a Messiással kapcsolatos követelményeket földi értelemben nem teljesítő „emberfia" nem földi értelemben győztes legyen, ennek megfelelően alakult a kereszténység modellje. Mohamed követőinek érdeke pedig abban állt, hogy a zsidó-keresztény keretből minden értelemben kilógó „Próféta" mégis belül maradhasson, ennek megfelelően alakult az iszlám modellje. Ebből nem következik, hogy a három ábrahámi vallás közül bármelyiknek, vagy akár mindegyiknek ne lehetne igaza, sőt Igaza. Emberi tudásunkkal ez megállapíthatatlan. Az azonban következik, hogy a judaizmus Jézus nélkül titkos törzsi apartheid kultusz maradt volna; az is következik, hogy Jézus judaista szempontból nem volt dokumentált és elvitathatatlan Messiás; és az is, hogy Mohamed kívülről jött erőszakos trónkövetelő, aki egy dák-óromán stílusú saját mítosszal próbálta felszínesen, legalább a katonái szemében legitimálni magát. A többi történelem.
A teljes sorozat:http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-2-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-3-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-4-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-5-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-6-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/06/ismerd-meg-az-iszlamot-7-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/07/ismerd-meg-az-iszlamot-8-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/07/ismerd-meg-az-iszlamot-9-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/07/ismerd-meg-az-iszlamot-10-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/07/ismerd-meg-az-iszlamot-11-resz.html
http://kozlogika.blogspot.com/2015/07/ismerd-meg-az-iszlamot-12-resz.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése