Mit mondanék bevándorlásügyben?

Fontolgatom, hogy valamit mondanék, de mit is? Ilyesmit:

A közel-keleti bevándorlók identitása világos, büszkeségük a csúcson, lelkiismeretük tiszta, önbizalmuk töretlen, jövőképük egyértelmű, harci kedvük erős, békevágyuk nulla. Nem látnak semmi problémát az értékrendjükben, a társadalmaikban, a civilizációs eredményeikben, a magatartásukban, az erkölcsi szabályaikban, a munkához való hozzáállásukban, a tanulási hajlandóságukban, az alkalmazkodó készségükben. Pedig lenne mit végiggondolkodni.

A befogadó európai társadalmak identitása zavaros, büszkeségük mélyponton, lelkiismeretük furdalásos, önbizalmuk törött, jövőképük nincs, harci kedvük nulla, békevágyuk löttyedt. Nem látnak terjesztendő példát az értékrendjükben, a társadalmaikban, a civilizációs eredményeikben, a magatartásukban, az erkölcsi szabályaikban, a munkához való hozzáállásukban, a tanulási hajlandóságukban, az alkalmazkodó készségükben.

Ebből így csak konfliktus lehet, amelynek az lesz az eredménye, hogy az európaiak identitása világossá válik, a büszkeségük emelkedik, a lelkiismeretük tisztul, az önbizalmuk helyreáll, a jövőképük világosodik, a harci kedvük egyensúlyba kerül a békevágyukkal, és meglátják a terjesztendő példát az értékrendjükben. Ez várható a következő években. 

Minél előbb lezajlik a folyamat, annál kevesebb negatív hatással kell számolnunk.