Mennyire szabad a véleménynyilvánítás?
Nyugaton nagyjából, de nem teljesen. Különböző társadalmak a toleranciájuktól és vérmérsékletüktől függően szabályozzák ezt a területet, ám sehol nincs korlátlan szabadság e téren.
Az Egyesült Államokban például akár még tudatosan hazudni is szabad közéleti véleménynyilvánítás keretében, mert az amerikaiak bíznak benne, hogy valaki más majd elmondja az igazat, és a közvélemény józan belátás alapján úgyis az igazságnak ad hitelt. Másrészt, a tudatos hazugság megakadályozására hivatott törvények több kárt okoznának, mint hasznot - véli az amerikaiak többsége. Harmadrészt, a tudatos hazugság kimerítheti a rágalmazás/hírnévrontás tényállását, amiért már perelhető az elkövető, és adott esetben hatalmas kártérítésre kötelezhető. Amerikában tehát bárkiről bármiféle szemenszedett hazugságot szabad fennhangon hirdetni, de pervesztés esetén ez sokba kerülhet a rágalmazónak. Elvben azonban semmi sem zárja ki, hogy bárki tetszése szerint tagadja a holokausztot, vagy hogy újságcikkben tudatosan hamisan vádoljon valakit bűncselekménnyel. Két korlátot ismer az amerikai társadalom: 1. tilos közveszélyt okozni: egy zsúfolt moziban senki nem kiálthat fel, hogy véleménye szerint tűz van, sem minisztériumba nem telefonálhat azzal, hogy meglátása szerint bomba van az épületben; 2. tilos közvetlen bűncselekményre biztatni: egy adott népcsoport ellen szabad akár folyamatosan indulatokat kelteni, de nem szabad ellene pogromot hirdetni. A kép akkor teljes, ha hozzátesszük, hogy az amerikai társadalom nem jogszabályi-hatósági, hanem egyéni és közösségi szinten védekezik a tisztességtelen magatartás ellen: aki nem szalonképes (politikailag korrekt), az közösségi értelemben ellehetetlenül.
Az európai felfogás kevésbé szabadelvű, és inkább a hatóságokra bízza a védekezést: számos országban bűncselekmény mind a holokauszttagadás, mind a hamis vád. Az európaiak kevésbé bíznak abban, hogy a közvélemény józan belátás alapján különbséget tesz igazság és hazugság között. Furcsa ellentmondás, hogy az amerikaiak szerint alapvetően mindenki igazat mond, az európaiak szerint pedig mindenki elég gyakran hazudik - ennek ellenére az amerikaiak tudják jobban megkülönböztetni a tényszerű állításokat a tényszerűtlenektől.
A világ többi táján pedig NINCS véleménynyilvánítási szabadság, nem létezik ilyen jog. Vagy ha nyugati nyomásra, kereskedelmi megfontolásból bevezetnek valami annak nevezettet, akkor az legfeljebb látszatra emlékeztet a nyugati tényleges véleménynyilvánítási szabadságra. A nyugati régió az egyetlen a világon, ahol a jogok önmagukban és önmagukért betartandók, mindenhol máshol a „jogok" olyan, fontosabbnak tartott szempontok alá rendelődnek, mint az államérdek, a hagyomány, a vallási rendelkezések, a közerkölcs, a jó ízlés vagy az uralkodó szeszélye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése