A demokráciára leselkedő veszélyek
A demokráciát három fő veszély fenyegeti: 1. a jóléthiány; 2. az erkölcsromboló jólét; 3. az irracionalitás.
A jóléthiány juttatja hatalomra a diktátorokat. Amikor a lét alapjai megrendülnek, a többség úgy érzi, hogy szükséghelyzetben most már elég a szép szavakból, jöjjenek a tettek, akár erőszakos formában is. A demokrácia ettől rövid úton összeomlik, de a felelősség nem az evolúciós reflexeket követő többségé, hanem azé, aki miatt a lét alapjai megrendültek. Az 1930-as évek gazdasági világválsága juttatta hatalomra Hitlert, de ezért nem a német nép, hanem a válság kirobbantói felelnek. A jóléthiányból ugyanis mindig radikalizmus lesz, ezen a ponton a folyamat már nem befolyásolható. A valódi döntési lehetőség a jóléti válság kirobbantása előtt van: ne okozz jóléti válságot, és nem lesz radikalizmus. Vagy: ne áraszd el Európát más kultúrából jövő, alkalmazkodni nem hajlandó menekültekkel, és Európa nem fog jobbra tolódni.
A jólét időről időre eléri azt a szintet, amikor az egyén úgy érzi, hogy jó dolgában neki már mindent – és bármit – szabad. Elkezd az egyre rafináltabb jogaira hivatkozni, a kötelességeit elhanyagolja, és ebből szintén rövid úton összeomlás lesz. A közösség fenntartása ugyanis mindig némi lemondást és önmérsékletet igényel az egyén részéről, ezt nevezhetjük kötelességnek vagy erkölcsnek is. Ahol az egyén semmilyen rövid távú érdekéről nem hajlandó lemondani, ott nem alakulhat ki közösség, vagy ha már kialakult, akkor összeomlik. Az erkölcs rövid távon sosem indokolható, nem nyilvánvaló az értelme, hosszú távon viszont közösségi jóléthez vezet, és áttételesen egyéni jólétet, boldogságot, kiteljesedést okoz. Az úgynevezett egyéni jogokat ezért mindig egyensúlyban kell tartani a kötelességekkel.
A harmadik veszély az irracionalitás, amely két formában tör a jóléti társadalmakra. Egyrészt a közéleti alkuk keretében, másrészt véleménymanipulációként. A kormányon lévő többség sosem mondja, hogy 2+2=4, e helyett vagy 3-at, vagy 5-öt mond. Az ellenzék sosem mond 4-et, hanem szintén 3-at vagy 5-öt helyez ezzel szembe. A 4-es eredmény nem „szexi", nem izgalmas, nem lelkesít. Olyat, hogy 2+2=4 bárki tud, de tömegekkel elhitetni, hogy 3 vagy 5, csak a karizmatikus politikus képes. Tény, hogy a kétszerkettő józanságára appelláló párt még soha nem lett sikeres. A logikai középúthoz képest ennyi torzulás elkerülhetetlennek tűnik. Akkor válik problémává, ha a kormány és az ellenzék egymásra licitálva növeli a torzítást: például az egyik 16. havi nyugdíjat ígér, a másik meg 18. havit. Ebből is összeomlás lesz, mert a helyes intézkedések a logikai középút felé mutatnak. Az irracionalitás másik formája a véleménymanipuláció: az emberek maguktól meglehetősen tisztában vannak az egyéni és közösségi érdekeikkel. A józan (paraszti) eszüket használják. Ha azonban a média híranyagát fogyasztják, eltorzul a látásmódjuk, pontosabban, szűrt, elferdített információkkal eltorzítják a látásmódjukat, és ilyenkor gyakran a saját érdekeik ellen szavaznak. A politikai korrektség például elfedi a józan ésszel még nyilvánvaló érdekeket. Bizonyos dolgokat nem illik kimondani, bizonyos vélemények szalonképtelenek, bizonyos álláspontok az intenzív érzelmi nyomás miatt vállalhatatlanná válnak, az ésszerű érdekek átmenetileg háttérbe szorulnak. Öt évvel később aztán senki sem érti, hogyan születtek meg azok a rossz döntések, amelyek a pillanat érzelmi nyomása alatt még nagyon jónak tűntek. Minél előbb kijózanodik a választó, annál jobb. A demokrácia jó működése azt feltételezi, hogy az emberek hosszú távon a józan paraszti eszük és a jól megfontolt érdekeik szerint szavaznak.
A fentiekből úgy tűnhet, hogy a demokráciának több oka van összeomlani, mint tartósan fennállni, de a látszat ezúttal csal: a rendszeres választások képesek semlegesíteni a veszélyforrásokat, és stabilizálni a vészes kilengéseket. A demokrácia legfontosabb féke és ellensúlya nem holmi intézményi garanciarendszer, hanem maga a választói többség. Ez a többség úgy leng jobbra és balra, hogy a rendszer egésze nagyjából középen marad.
A három kritériumból kettő szükségszerűen mindig fennáll. Sőt, ha úgy vesszük, mindhárom egyszerre.
VálaszTörlésAz ember alapvetően érzelmi alapon, tehát irracionálisan hoz döntéseket. A véleménymanipuláció működését nagyon jól le is írod.
"A demokrácia jó működése azt feltételezi, hogy az emberek hosszú távon a józan paraszti eszük és a jól megfontolt érdekeik szerint szavaznak." - Ez akkor teljesülhetne, ha megszűnne a véleménymanipuláció, csak korrekt és tényszerű tájékoztatás lenne, így az észnek és az érdeknek lenne némi esélye az érzelmek fölé kerekedni. De miért is szűnne meg a véleménymanipuláció? Kinek áll érdekében megszüntetni?
A jólét kérdése kicsit bonyolultabb, és részben szubjektív megítélés alá esik. Magyarországon az emberek 99,99%-a biztosan azt mondaná, hogy jóléthiány van, én viszont azt mondom, hogy már erkölcsromboló jólét van. Az egész "nyugati" világban erkölcsromboló jólét van. A jóléthiány-érzést pedig szintén a véleménymanipuláció hozza létre, ezt ugye mondanom sem kell.
Nem, a demokráciát nem a választások stabilizálják, hanem a véleménymanipuláció. A demokrácia addig marad fenn, amíg az uralkodó gazdasági-pénzügyi elit hasznosnak érzi. Ha találnak jobb eszközt a tömeg manipulálására, akkor a demokrácia megy a süllyesztőbe. Jobbra-balra kilengés - ugyan hol van már a valódi jobb és bal oldal? Iszonyúan beszűkült a mozgástér, minél nyugatabbra megyünk, annál inkább.
Kicsit patópálosnak találom az eszmefuttatásodat, mintha arra lenne finomhangolva, hogy cselekvés nélkül megőrizd a pesszimizmusodat. A választás annyit mégis csak változtat, hogy a közvéleményt pár évig egy másik csoport fogja manipulálni, ellenkező irányba - és ez nem kis változás.
TörlésPraktikusan: a kormány eddig azt állította, hogy 2+2=5 vagy több, ha az ellenzék kerül hatalomra, azt fogja állítani, hogy 2+2=3 vagy kevesebb. Ez 180 fokos változást jelent a retorikában, amivel elégedett lehet a váltásra szavazó választó, nem kell forradalmat csinálnia (v.ö.: Antall József). A pár évenkénti irányváltás lehetősége ily módon valóban képes stabilizálni a demokráciát.
Úgy is elképzelheted a helyzetet, mint amikor túrakenuban ülsz: ha a kormányos elkiáltja magát, hogy „balra evezünk", akkor a retorika erről szól, de az irány rövid távon csak egy kicsit tér el a középvonaltól. Még mielőtt igazán elfordulnánk, a kormányos máris azt kiáltja, hogy „jobbra evezünk". Ez szóban teljes irányváltás, a gyakorlatban viszont csak kis korrekció, a kenu rövid távon továbbra is +/- középvonaltájon halad, azaz stabil útvonalon.
A patópálságot dicséretnek veszem! :) Ebben a témában lásd a következő írást: http://monarchista.blogspot.hu/2012/06/lobogonk-patho-pall-hangos-jegyzettel.html
TörlésA pesszimizmust vállalom, alapvetően pesszimista alkat vagyok. Ez a helyzet, ebből kell kihozni, amit lehet! :) A demokráciáért viszont nem emiatt nem rajongok.
"A választás annyit mégis csak változtat, hogy a közvéleményt pár évig egy másik csoport fogja manipulálni, ellenkező irányba" - Bizonyos kérdésekben igen, de az alapvető kérdéseket fel sem lehet tenni. A véleménymanipuláció (sőt itt már inkább érzelmi, mint véleménymanipulációról kellene beszélni) az alapkérdések tekintetében egy irányba mutat.
Köszönöm az ajánlott linket, szórakoztató olvasmány, ami nem jelent a részemről egyetértést.
TörlésNagyszerűen illusztrálod az idevágó bölcsességet: „Ne vitatkozz a pesszimistával, mert minden megoldásodra lesz egy újabb problémája." Én megoldásokban gondolkodom, te meg a velük szemben felhozható újabb problémákban.
Kérdés: mi motivál egy pesszimistát a vitában való részvételre? A remény, hogy aki ma még optimista, holnapra pesszimistává tehető? Mi lenne ebben a jó?
Csak annyit mondtam, hogy alapvetően pesszimista vagyok, ez nem azt jelenti, hogy mindenben abszolút mértékben az vagyok. Megoldásokban én is gondolkodom, de ugyanúgy próbálom körbejárni és boncolgatni a saját megoldásaimat, mint a másokét. Ez a jó értelemben vett patópálság, hogy fontoljuk meg alaposan, nézzük meg minden oldalról, és csak azután tegyünk valamit. Inkább előbb fedezzük fel a lehetséges hibákat, mint azután, hogy már tettünk valamit és talán késő. Ez a konzervatív gondolkodásnak is lényeges eleme. Ez egy jó dolog, ha nem esünk túlzásba, és nem akarunk mindent annyira megfontolni, hogy a végén már nem merünk lépni semerre. Elismerem, hogy hajlamos vagyok erre a szélsőségre, nekem ez ellen kell küzedenem.
TörlésPesszimistának lenni amúgy nem jó érzés, nem "kéjeleg" benne az ember (lehet, hogy van ilyen is, de az már pervezség), és nem akar másokat is pesszimistává tenni. Egy adottság, ami adott esetben haszonos is lehet, és van némi pozitív oldala is: a pesszimista csak kellemesen csalódhat.
De most már túllendülve a pesszimizmuson azt szeretném megkérdezni, hogy a fogyasztói társadalmat és a mögötte lévő gazdasági-pénzügyi rendszert jónak tartod? És mit gondolsz a fenntarthatóságáról?
VálaszTörlésIgen, alapvetően jónak tartom, és némi ötleteléssel fenntarthatónak is. Ki kell dolgoznunk a fenntarthatóság részleteit, de a fogyasztói társadalom pontosan megfelel az ember evolúciósan kialakult ösztönvilágának, ezért nincs alternatívája. Aki mást akar, kudarcra ítéli magát. Mivel elkerülhetetlenül fogyasztói társadalomban fog élni a teljes emberiség, ne küzdjünk hiábavalóan ellene, tegyük inkább konstruktívan a lehető legfenntarthatóbbá.
TörlésEbben nem értünk egyet. Az emberi kultúra az öszönvilág legyőzésére irányul. Ha az ösztönvilágra építünk, a kultúra legalacsonyabb szintjét célozzuk meg. Ennek hatása már látszik is a világban. Az anyagi jólétnek az emberi minőség hanyatlása az ára. De ha elfogadnánk is a fogyasztói társadalmat, a fenntarthatóság akkor is nagy probléma. Egy kis ötleteléssel, barkácsolgatással nemigen oldható meg.
TörlésAnnyiban értek egyet, hogy a jelenlegi helyzet adott, alapvető változást nem lehet gyorsan elérni, ezért most, rövid távon ebből a helyzetből kell a lehető legjobbat kihozni. De itt sem feltétlenül az anyagilag legjobbra, legtöbbre kellene törekedni. Hosszú távon viszont az alapvető változást kellene megcélozni.
Amit változás alatt értek, azt röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy a minőség forradalma a mennyiség felett. A hosszútávú cél a fogyasztás jelentős csökkentése, a minőség növelése, az önellátás, a helyi termelés előnyben részesítése a távolsági kereskedelemmel szemben, a teherforgalom minimálisra csökkentése, a pénzvilág jelentős visszaszorítása, a spekulációk lehetetlenné tétele lenne. De ezt nem hirtelen, forradalmi változásként, hanem lassú folyamatként képzelem el. Tudom, hogy idealista vagyok, de nem látok más utat.
Én nem idealistának látlak, hanem fejletten érvelő passzivitás pártinak. A nem cselekvést sokféleképp meg lehet indokolni, te mesterré képezted magad. Bravó. Ha ezt a szellemi energiát aktivitást indokoló érvekbe fektetnéd, akkor e téren is mesterré válhatnál.
TörlésAz emberi kultúra sokkal inkább az ösztönvilág reális mértékű meghaladásáról szól, illetve a testi és a szellemi igényeink összehangolásáról.
Jó hír, hogy a minőség automatikusan győz a mennyiség felett: sorra zárnak be a legolcsóbb kínai boltok, mert a vevők már nem akarnak annyiért olyat, inkább többért jobbat kérnek. Aztán: aki naponta 2 kiló párizsit ehetne a pénzéért, ma inkább 10-20 deka minőségi húsárut (pl. bajor füstölt sonkát) vesz, és azt fogyasztja. Ehetnénk műanyag „sajtot" is kilószámra, mégis egyre inkább a tejből készült, természetes módon erjesztettet és érleltet választjuk. Régen cukros-aromás vizet ittunk literre, ma pár deci 100%-os gyümölcslét iszunk helyette. Lakóhelyem határában bezárt a meki, mert annyira lecsökkent rá az igény. Szó sincs róla, hogy minőség helyett a mennyiségre hajtanánk. Ez a szellemi területre is igazzá tehető, bár ma még kevesen értenek velem egyet abban, hogy egy igazi, életre szóló párkapcsolat, amelyben a résztvevők elkötelezettek a problémáik közös megoldása mellett, többet ér, mint számos max-heppiségre hajtva induló, majd keserű szájízben, csúnya anyagi vitákban és elhanyagolt gyerekekben végződő kapcsolatocska.
A fenntarthatóság könnyebb, mint gondolnánk: papírból lesz a szatyor, nem dobáljuk el, hanem szelektíven gyűjtjük, újrafeldolgozzuk, a kivágott fákat újraültetjük. A folyamat költségeit beépítjük a papírszatyor árába. Ezt a logikát kell sok-sok területen megvalósítani.
"Szó sincs róla, hogy minőség helyett a mennyiségre hajtanánk."
TörlésLehet,hogy te nem, de mit látsz a világban?
Kétségtelen, hogy van egyfajta minőségi javulás, de ez inkább annak tudható be, hogy minőségileg már olyan alacsony szintre süllyedtünk, hogy onnan, a gazdasági helyzet némi javulásával szükségszerű a felfelé emelkedés. Ha ez annak a folyamatnak lenne az előszele, amit fentebb leírtam, boldog lennék, de attól tartok, nem az. Be fog állni egy egyensúly a minőség és a mennyiség között, de még mindig a mennyiség lesz a meghatározó. Az igazán minőségi dolgoknak csak egy szűk, luxuskategóriás piaca lesz, és az alsóbb szinteken marad a mennyiség uralma. Az alapfelállás nem változik, amíg a marketingeszközökkel keltett birtoklási vágy határozza meg a keresletet a reális szükségletek helyett. A mennyiségen nem csak azt értem, hogy valamiből sok van, hanem, hogy olyan is van, ami nem kéne! :)
A papírszatyor édeskevés, de nem rossz irány. Csak nagyon széles területre kellene kiterjeszteni. Tejet üvegbe, vizet kannába, zsírt bödönbe, amit ha kiürül, szépen kimosunk, és megyünk a következő adagért. De nem ám autóval, hanem biciklivel vagy gyalog.
Kétségtelenül el kell kezdenünk gondolkodni egy fenntartható életforma részleteiről, szerintem mindketten ezzel próbálkozunk. A lényeg talán nem is a teljes egyetértés, hanem a gondolkodásba fektetett szellemi munka. Meg fog térülni.
Törlés