2016. április 30., szombat

A közügyek logikája 14. rész

Szexinek látszani

A hatalmon lévők jó esetben ideig-óráig szexuális varázst bocsátanak a vezetettekre. Ettől szeretik őket, és nem attól, hogy tökéletesek. Rossz esetben technokrataként unalmassá teszik magukat, és hiába haladnak a tökéletesség felé, ez hidegen hagyja a választókat.

Szexivé úgy válik a vezető, hogy büszkén vállalja a hibáit, sőt mesterséges hibákat is bevet, hogy vonzóvá tegye magát. Például stadiont építtet, amikor technokrata szempontból erre semmi szükség. Felköltözik a várba, amikor – technokrata megközelítésben – Kőbányáról is kormányozhatna. Dunára néző erkélyt terveztet magának a kastély tetejére. De Gaulle is ezt tette volna, és még jobban imádnák érte a franciák. Vagy: rózsadombi villájából érez együtt a szegényekkel. Gyáriparosként felveszi a pár százmilliós osztalékát, majd ünnepi beszédben elmondja, ő aztán érti, milyen kora reggel felkelni és minimálbérért dolgozni. Menekülteket fogad be a sok négyzetméteres nappalijába, hogy sajtófotózás után mielőbb eltakaríttassa őket. Táncos videót tölt fel magáról a közösségi hálóra, majd szolgálati autóval leviteti magát, sportosan kocogni a Margit-szigetre. Minden megmozdulása nyomán tucatnyi szerelmes levelet írnak hozzá véleményformáló szerzők a mértékadó lapokban. Ilyen és hasonló bátor-szexi húzások révén lesz az emberből legenda. Figyeljük meg, hogy eközben vannak szerényen, hatékonyan dolgozó technokrata politikusok, akik nem építtetnek stadiont, nem integetnek rózsadombi villából a rászorulóknak – és ennek megfelelően nem is foglalkozik velük senki.

A politikai éleslátás része, hogy a vezető érezze, meddig szexi, és honnantól pojáca. E téren nem érvényesek a technokrata szabályok, a közvélemény – rejtélyes megfontolások alapján – dönt, és nincs fellebbezés. A politikusi karrier íve és hossza egyenes arányban áll a rejtélyes megfontolásokra ráérző képességgel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése