Jelentés Dániából

A lányom Erasmus ösztöndíjjal Koppenhágában tanul, meglátogattuk a hétvégén. Íme néhány közérdekű tapasztalat.

1. Az árak olyanok, mint Londonban, miközben a város inkább Miskolcra hasonlít. Átszámítva: ásványvíz 900 Ft, üdítő 1100 Ft, kávé 1300-2100 Ft, főétel vendéglőben 6000-12000 Ft, kiadós dán szendvicstál 2500-3500 Ft. Utóbbi nagyon jó és laktató, minden más étel gyenge próbálkozás, sőt. Sertéssült címszóval például nem átalltak tepertőszerűvé égetett császárhúst felszolgálni. Egyszerre volt száraz és zsíros, legalább három anti-Michelin-csillagot érdemel. A közlekedési jegy 60 percre 1000-3000 Ft, zónától függően, napijegy 4500 Ft.

2. A városháza elől minden nap ingyenes városnéző séták indulnak, lelkes önkéntesek borravaló reményében hosszan mesélnek a városról, az országról, a svédekkel való konfliktusokról, a királynőt övező szeretetről, a magas adókról és a dán összetartásról. A túra humoros, elképzeltem, hogyan hangzana magyar változatban: „Tőlünk jobbra látható a Hősök tere, ahol sok kardos fószer pucsít bronzlovon. Ezek a muksók marhára tudták ám forgatni a kardot, amikor épp nem sajtot szeleteltek vele. Középen látják István, becenevén Pisti királyt, ő arról híres, hogy állítólag Vaj volt, mielőtt Asztrik apát fölkente a trónra. Vagy a pirítósra. Meg is sózta reggelire, és hamm, bekapta - jó étvágyat, Aszpik papa! Sok magyar ezért szereti Pisti királyt." Na, efféle hangnemben zajlik a koppenhágai idegenvezetés. A dánok büszkék a humorérzékükre és arra, hogy mennyivel jobb fejek a svédeknél.

3. Láthatóan sok a bevándorló, de nagyjából integráltnak nevezhető, beilleszkedő típus: másképp öltözködik, ám dolgozni és boldogulni akar Dániában... és magával hozta mind az öt vér szerinti nagymamáját. A közbiztonság jó, éjszaka is nyugodtan lehet biciklizni. A dán társadalom összetartó, annyi menekültet engedtek be, amennyit be tudnak fogadni - a többit nem engedik be, hanem vihogva áttolják Svédországba, ahol viszont nem kérnek belőlük, újra bevezették a határellenőrzést.

4. A Nemzeti Múzeum ingyenes, pazar kivitelű tárlatai jórészt azt bizonygatják, hogy a vikingek nem csak raboltak, hanem - két pogány emberáldozat bemutatása között - jó fejek is voltak. Reálisan belátták, hogy ezért a tartalomért kevés látogató fizetne...

5. A dán adók magasak, cserébe jó a szociális ellátás, az egyetemisták alapjogon ösztöndíjat kapnak, de tanulás mellett elvárják tőlük az önkéntes munkát. A jogok mindig mindenhol kötelességekkel járnak, és a dánok teljesítik a kötelességeiket. Elvben nem különösebben vallásosak, az egyik szép templomból például modern műcsarnokot csináltak, de pünkösd vasárnap és hétfőn zárva tartanak a boltok. A lelkük mélyén talán nem olyan szekulárisak az emberek, mint vélik, csak nem tudja a jobb agyuk, mit gondol bal.

6. Ötpercenként szembejön egy neurotikus járókelő, mintha a pesti nagy körúton járnánk. A zaklatott egyén itt ázsiai félvér hippi, vagy magában beszélő kócos viking, vagy strandpapucsos, piszkosfehér zokniban csoszogó balkáni figura. Az aluljárókban egy-két barátságos fedélnélküli lakik, mintha sikk lenne a homelesslét. A Christiania nevű városrészben az is, ott a hippik szabályoznak. Mottó: Ne lépj a fűre, tiszteld embertársad szívnivalóját. Állítólag a dán a legelégedettebb társadalom a világon. Nekem nem úgy tűnt. Inkább tudatos és a szomszédra is figyelő, szabályokon stresszelő társadalom. Pünkösd vasárnap délután mindenütt ellenőrök voltak, a jegy nélkül utazó büntetése 700 korona (kb. 30eFt). Több helyen el is kaptak bliccelőket, a metrón pedig egy kerékpárt szállító fiatal férfit büntettek a szemünk láttára. Biciklit általában be lehet vinni, kivéve a csúcsforgalmat, és ezek szerint a vasárnapot: Dániában a szabál az szabál, a szabálszegő sokat fizet.

8. A Tivoli (vidámpark) visszafogott méretű, de gyönyörű és hangulatos, mintha felújították volna és példás rendben tartanák a budapestit. Hja, futja a magyar vacsorányi belépőből és a menetenként borsos hátszínnyi jegyárból... A nagy hullámvasút egy percig robog, ám abba a hatvan hosszú másodpercbe három átfordulás is belefér. Kihagyhatatlan.

9. A dán formatervezés szép példáit láttuk: vörös tégla, fekete acél, zöld és szürke üveg, vidám színű műanyagok, egyszerű vonalak, mindez tökéletesen illeszkedik a haragoszöld északi tájba. A helyi érdekű vasút belseje másfél méterrel szélesebbnek hat a magyarnál, kétoldalt hordószerűen kidudorodnak a kocsik, hogy minél több biciklit lehessen bennük szállítani. Irigylésre méltók a fekete háttéren vörösen világító designos kijelzők és az újnak ható plüss ülések.

10. Rengeteg a tó, a kisebb-nagyobb sziget, Koppenhága hangulatát meghatározza a tenger. A kis hableány bronzszobra modern parti épületeken túl, jelentős sétával érhető el, tolonganak előtte a turisták. Mögötte csak azért nem, mert a parttól pár méterre áll. Így is háromszor lefűrészelték már a fejét (nem, nem a színesfémgyűjtők), ezért az önkormányzat fontolgatja, hogy messzebbre kellene tenni. A városnéző hajó tégla-acél-üveg techno lakóházak mellett halad el, a tehetősebbek erkélye alatt jacht is ringatózik. Egy szakaszon szünetel az idegenvezetés: az ott lakó polgárok csendrendeletét tiszteletben kell tartani.

A dán egy jól és olajozottan, kevés diszfunkcióval működő, tanulmányozandó társadalom. Koppenhága az észak Miskolca londoni árakkal, ha apropó adódik a látogatásra, megér egy hétvégét.