A közügyek logikája 18. rész

Kilábalás a paternalista gondolkodásból

A nagy régi demokráciákkal ellentétben Magyarország még csak tanulja a demokratikus működést. Egyrészt elutasítjuk a keleten hagyományos paternalizmust, a bábáskodó és basáskodó államot, másrészt sok téren sokat teszünk és mulasztunk azért, hogy az állam igenis maradjon paternalista.

Olyan ez, mint amikor az alkoholista fejben le akar szokni az ivásról, de a teste ezer szálon kötődik hozzá, ezer erő húzza vissza. Nézzük, hogyan szabadulhatunk meg a paternalizmustól.

Úgy, hogy nem az államtól várjuk a helyzetünk megoldását, hanem mi magunk teszünk érte. Mondani könnyű, csinálni viszont nem lehet olyan könnyű – különben már rég így viselkednénk.

Az önálló problémamegoldás azt jelenti, hogy amikor nem tetszenek a demokratikus módon adódó alternatívák, akkor új alternatívát hozunk létre. Új pártot alapítunk, mozgalmat szervezünk, ötletelünk, javaslatokkal állunk elő. Ez az, ami nem igazán történik Magyarországon, sőt fájdalmas mértékben nem történik.

Ha nincs társadalmi szintű öntevékenység, akkor marad a természetes módon adódó választék, a passzivitás, a panaszkodás, a kilátások hiánya. Ha jobban belegondolunk, kilátáshiány helyett inkább belátáshiányról van szó. Azt kellene belátnunk, hogy a demokráciához aktív társadalmi részvételre, konstruktív gondolkodásra, felelős és eredményorientált magatartásra van szükség.

Ha három lángossütő működik a falumban, és közvélekedés szerint mind a három pocsék lángost süt, akkor arra gyártsak elméleteket, hogy miért NEM LEHET lángost sütni, mitől gazember minden lángossütő, és milyen kozmikus összeesküvés miatt nem lesz sosem finom lángos az én drága-átkozott akáclombosomban? Vagy önmarcangolás helyett kezdjek inkább olyan lángost sütni, amilyen nekem ízlik, ami szerintem finom, és azt kínáljam mindenkinek? A nagy régi demokráciákban ez már évszázadok óta nem kérdés. Ha a 'zemberek úgy látják, hogy épp nincs jó lángos, akkor maguktól, öntevékeny polgárként elkezdik sütni. Ezért nem élnek paternalizmusban.

A pozitív, konstruktív hozzáállást angolul „can-do attitude"-nak („meg tudom csinálni hozzáállásnak") hívják. Erre van szükségünk a jóléti demokráciához.