2017. május 3., szerda

Világvédelmi útmutató bal-libeknek 2. rész

2. lépés – szakítás az idealizmussal
Egy idealista úgy látja, hogy a 99%-ig teli pohár valójában üres, és türelmetlenül követeli a maradék 1% betöltését. Nem tud nyugodni addig, amíg a legapróbb tökéletlenséget sikerül felfedeznie. Az idealista veszélyes, mert szélsőséges, radikális, intoleráns. A „csak” jó megoldás neki sosem elég jó. Irreális igényekkel lép fel, ugyanakkor érzéketlen az ötletei árára. Végül is, nem neki fáj...
Kantot nem érdekelte a legjobb barátjának halála, számára a „ne hazudj elv” könnyedén megért ennyit. A kommunisták nem érzékenyek az emberek tömeges halálára, szerintük ez csekély ár az eszme érdekében. A bal-liberálisok a mai tudatállapotukban nem érzékenyek 1,4 millió afrikai gyermek éhhalálára. Mi ez a jövőképük ideájához képest? Vajon lesz-e más tudatállapotuk?
Az idealizmus azzal is összefügg, hogy a bal-liberális értékrend főleg értelmiségieket vonz, akik nem rendelkeznek gyakorlati tapasztalatokkal, és nem is tartják fontosnak a gyakorlatot. Egy idealistát nem szabad bevonni az autófejlesztésbe, mert szerinte a megfelelő fogyasztás 0,0 l/100km. Az autóiparban nem is dolgoznak idealisták. Sajnos annál többen működnek világméretekben, a nemzetközi szervezetekben. Én azt mondom: menjenek kapálni. De ez csak egy a sok lehetőség közül, rájuk bízom, hogy találjanak maguknak ártalmatlan, a fölös energiáikat lekötő gyakorlati tevékenységet. Ez a Nobel-díjas bal-lib közgazdászokra is vonatkozik – imádkozzunk, nehogy valahol az emberekre kényszerítsék a sok ezer oldalon leírt fantáziadús badarságaikat, amikkel tönkretennék a világot.
Miért ne legyünk idealisták? Azért, mert a világ állapotát nagy önszabályozó rendszerek határozzák meg, így a világ fejlesztésében nincsenek sürgős feladatok, nincs szükség türelmetlen értelmiségiekre. A háttérbe húzódásuk ellenben sokat javítana a világ állapotán.
Hogyan teszik a nagy önszabályozó rendszerek fölöslegessé, sőt nem kívánatossá a beavatkozást? Ha Sztálin elfogadja, hogy a piac és a magánérdek jobban szabályozza a termékek választékát és elérhetőségét, mint az állam, akkor (talán) lenyugszik, és nem akar mindent kézzel vezérelni. Ha belátja, hogy a kiegyensúlyozott sajtó (nagyjából) a közérdeket képviseli, akkor nem akarja megmondani, hogy mit írjanak, legfeljebb létrehozza a maga alternatív sajtóját. Mint Trump vagy Orbán. Ha Mao Ce Tungot felvilágosítják az ökoszisztéma működéséről, nem irtatja ki a verebeket, és egy év múlva nem hal éhen 30 millió honfitársa.
Ha bal-libék elfogadják, hogy a legtöbb ember (nagyjából) tisztában van a maga érdekeivel, és hosszú távon azokat követi, akkor nem akarják az emberiségre rálőcsölni a nem működő tömeggyilkos ötleteiket. Érdemes bízni embertársaink képességeiben. Külső megoldások helyett a tudatos érdekérvényesítést célszerű hangsúlyozni és fejleszteni.
Konkrétan ma: nem kell megmondani az iszlám alapú társadalmaknak, hogy miről mit gondoljanak; fogadjuk el a döntéseiket, és mindjárt nem lesz szükség beavatkozásra. Töröljék el a halálbüntetést? Az ő fejlettségi fokozatukban ez bődületes ökörség lenne! A társadalmaik nincsenek rá felkészülve. Még a keresztény alapú társadalmak sincsenek. Lehet, hogy soha egyetlen társadalom sem lesz erre az idealista elgondolásra igazán felkészülve. A reális elvárásainkat pedig hatékonyabban tudjuk érvényesíteni kereskedelmi megállapodások formájában. Az egyiptomi muszlimok ne zaklassák ezer módon a kopt keresztényeket? Jogos elvárás. Nem Ferenc pápának kell szeretettől csöpögve mosolyognia erről a nagymecset sejkjével, aki szemrebbenés nélkül hazudik – ez így nem működik. (És a koptok kiirtásához vezet, ami megint csak a jó érzésű embereknek fájna, bal-libéknek cseppet sem. Nekik fontosabb az elvi ideál, hogy a koptok gyilkosaira már ne legyen halálbüntetés. Hogy közben eltűnnek a koptok? Na és?!) Kegyesen eredménytelen parolázás helyett egy datolyakereskedelmi megállapodásba kell foglalni a koptok egyenjogúságát – ez működik. Emberi jogi poharunk sosem lesz tele (a legtöbb halnak nem lesz szárnya, a madárnak sem nő kopoltyúja, a férfiből nem lesz gombnyomásra nő, stb.), mégis jobb eredményt érünk el a gyakorlatban a jól megfontolt egyéni érdekre építve, mint az erőszakos idealista nyomulással.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése