2017. május 5., péntek

Ki nyer jövőre (2018-ban)?

Ahogy a vasárnapi francia elnökválasztás végeredménye erősen valószínűsíthető (Emmanuel Macron lekörözi Marine Le Pent), úgy a jövő évi magyar választás eredménye is jól modellezhető, sőt ha a jelen helyzet folytatódik, borítékolható. Íme.
Az evolúciós-egzisztenciális-közjószolgálati hármas lesz a döntő.
A kormány azt állítja, veszélyben a jövőnk, a civilizációnk. Kívülről veszélyeztetik a bevándorlók és menekültek, belülről a veszéllyel mit sem törődő ellenzék, középen pedig a kontinensünket szükségtelenül menekültekkel elárasztó brüsszeli szakpolitika-formáló apparátus.
Magam is így látom, de nem kívánom az olvasó helyett eldönteni, tényleg így van-e. Ki-ki gyűjtsön adatot, mérlegeljen, és ennek alapján alakítsa ki a saját álláspontját.
A magyar ellenzék azt állítja, a veszély nem valós, hanem hatalommegtartó céllal kitalált. Igaz, sorok között hozzáteszi, hogy amennyiben a bevándorlók/menekültek létszámfölénybe kerülve átveszik felettünk az irányítást, az nem probléma. Vagyis nem a jelenséget és annak valószínűségét vitatja, hanem csak azt, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség tényleges probléma lenne. Példa: a kormány szerint aki autóba ül, csatolja be magát, mert a balesetveszély számottevő, és öv nélkül nagyobb lesz a sérülés – lárifári, mondja az ellenzék, felesleges magunkat becsatolni, mert a baleset esélye számottevő ugyan, a sérülés öv nélkül tényleg súlyosabb lesz, ám a súlyos sérülés mint olyan nem valós probléma. Én úgy látom, az ellenzék nem gondolta át ezt az üzenetet, de ezt sem kívánom eldönteni az olvasó helyett. Ki-ki alakítsa ki a saját álláspontját.
A brüsszeli apparátus érvelése megegyezik a magyar ellenzékével: a tömeges bevándorlásból azért nem lesz baj, mert ezt ideológiánk definíciós szinten kizárja. Vagyis minden pont úgy alakulhat, ahogy a magyar kormány állítja, ám attól még brüsszeli definíció szerint nem lesz probléma – ha az áldozatok esetleg annak gondolják, akkor tévednek, ideológiailag képzetlenek. Tényleg lehet, hogy felrobbansz, de ez említésre nem méltó egyéni diszkomfort, nem adódik belőle közfeladat. Nos, erről is ki-ki alakítsa ki a saját álláspontját.
Példa: a kormány szerint jövőre valószínűleg kávét akarsz majd inni, és nála lesz az egyetlen kávéfőző; az ellenzék elismeri, hogy nála nem lesz kávéfőző, de biztosan tudja, hogy nem akarsz kávét inni... Brüsszelnek sem lesz kávéfőzője, és zordan leszögezi, hogy az európai értékeknek ellentmondana, hogy kávét kérj. Ejropéerként lásd be, nem vagy rá jogosult. A három szereplő közül csak egy készült fel az eshetőségre, hogy te, ideológialag talán kifogásolható módon, kávézni akarsz.

Megfontolandó

- A magyar politikai piacon jelenleg a közjó képviselete az értékmérő. Az nyer, aki a választók szerint hitelesebben képviseli a közjót. Aki a közjó létét sem ismeri el, az nulla értéket testesít meg.
- A kormány a közjóra hivatkozva kormányoz – az ellenzék szerint „közjó” mint olyan nem is létezik; akkor miért akar „köz”hatalmat és „köz”pénzt? Ez önlenullázó stratégia.
- A kormány szerint a határon túli magyarok szavazzanak – az ellenzék szerint ne; olyan ötlet, mint a nyugdíjasokkal megszavaztatni, hogy a jövő hónaptól ne kapjanak nyugdíjat.
- A kormány törődik a népszerűséggel – az ellenzék lenézi a „populizmus”-t; pedig választást legalább 50,1%-os népszerűséggel lehet csak nyerni.
- A kormány gyakorlati jólétet teremt – az ellenzék elvi értékekre gyúr; ingyen sör és virsli helyett über„jogállam”, vagy mindkettő? Jó csomag ez pl. a közjó szempontjából?
- A kormány a sikeres közösséget hangsúlyozza – az ellenzék a szabad egyént. Nincs örök szabály arra, hogy mikor melyik a nyerő, de az egyéni szabadsághoz előbb kell egy sikeres közösség.
- A kormány biztonságot és működőképességet garantál, és elhanyagolja az elegáns nemzetközi stílust – az ellenzék elegáns nemzetközi stílusra törekszik, de mi lesz a többivel?
- Bármit mond a kormány, az ellenzék mechanikusan, gondolkodás nélkül kijelenti az ellenkezőjét. Mire lesz ez elég? Milyen képet ad az ellenzék ésszerűségéről, kormányképességéről?
- A kormány frappáns jelmondata: a haza nem lehet ellenzékben. Mit mond erre az ellenzék? Habozás nélkül az ellenkezőjét?
Így az események jelen szakaszában már elég adattal rendelkezünk a 2018-as választás eredményének borítékolásához.
1. A kormány várhatóan folytatja a veszélyjelenséget tudatosító retorikát, és a védekezés egyetlen eszközeként (kávéfőzőként) ajánlja magát.
2. Az ellenzék várhatóan nem a jelenség valószínűségét, hanem annak probléma jellegét tagadja. (No kávé – no problem.)
3. A brüsszeli apparátus szintén nem a jelenséget, hanem annak veszély voltát cáfolja. Főzője nincs, ellenben van tíz érve, hogy te miért nem kér(het)sz kávét.
4. A választó ebből annyit ért, hogy – ha szerinte fontos védekezni/kávézni, akkor – az egyetlen lehetőség tényleg a jelen magyar kormányra szavazni. Ha szerinte nem fontos védekezni/kávézni, akkor értelemszerűen mindegy, kinél van eszköz.
5. A magyar kormánynak a dolgok változatlan menetét feltételezve legalább 90%-os esélye van az újraválasztásra.
6. Ismeretlen apróság, hogy a magyar választók többsége veszélynek tartja-e a kormány retorikájában említett jelenséget, vagy az ellenzékkel és Brüsszellel egyetértve nem lát valós veszélyt.
7. Ha a választók többsége szerint a kormány által emlegetett jelenség jöhet nyugodtan, nem veszélyes, akkor a kormány elveszíti a legerősebb érvét, és a választás kimenetele bizonytalanná válik. (A többség nem kér kávét, sem főzőt.)
8. Ha az ellenzék és a brüsszeli apparátus rádöbben, hogy lefedetlenül hagyott egy kulcsterületet (miszerint a többség jó eséllyel kér kávét), és kidolgoz egy alternatív megoldást, a választás eredménye szintén bizonytalanná válik. E téren azonban mind az ellenzék, mint az apparátus ideológiailag gátolva van, a védelem/kávé felkínálását „tiltja a vallása”, ezt értékrendi kudarcként élné meg. Az ideológiavezéreltek furcsasága, hogy inkább veszítenek egy körben, mint hogy „megszentségtelenítsék” az ideológiát. Hosszú távon hasznosabbnak tartják az ideológiai tisztaságot. Így a hiányzó kulcsterület lefedése nem valószínű, a kormánynál marad az egyetlen kávéfőző.
9. Az elérhető legjobb szociálpszichológiai modellek szerint az evolúciós-egzisztenciális fenyegetettség adu ász érv, így ha a kormány fenn tudja tartani a fenyegetettség érzetét a választói többségben, akkor a 2018-as választás előre lejátszott meccs. Abraham Maslow szükséglethierarchiája alapján sem az ellenzéknek, sem Brüsszelnek nincs esélye. A választás persze akkor dől el, amikor minden cédulát megszámoltak, az eredményt bejelentették és elfogadták.
10. A két apró bizonytalanság tehát, hogy sikerül-e fenntartani a fenyegetettség érzetét, illetve hogy a fenyegetettség tényleg mindent vivő érv lesz-e a többség szemében.
Kiderül a következő lármás (ám az elemzendő lényeget tekintve unalmas és eseménytelen) hónapok során. Lázas sürgölődésnek látszó uborkaszezon várható. Ha egy darabig nem írnék, annak oka, hogy nem kommentálom az uborka zöldülését.

1 megjegyzés:

  1. Fast Approval, Simple & Easy to Apply
    DR JAMES ERIC LENDER with Installment Loan
    Personal Loan
    Business Loan
    Loan Consolidation
    Approved loan in few hours
    Online Fund transfer services

    Please contact our financial advisor.
    Call us : 8929509036
    Whatsapp : 918929509036
    https://wa.me/918929509036
    Email financialserviceoffer876@gmail.com

    VálaszTörlés