2017. május 4., csütörtök

Világvédelmi útmutató bal-libeknek 3. rész

3. lépés – az önmérséklet begyakorlása
Egy idealista sosem látja úgy, hogy vissza kellene magát fognia az ideál felé vezető úton – kerüljön bár, amibe kerül. Tényleg nem logikus, hogy amit ma megtehetsz, miért halasztanád holnapra, holnaputánra, jövő évre, vagy még későbbre.
Rögtön logikussá válik azonban, ha az ideál erőltetett menetben történő hajszolásának árát és a társadalmi ökoszisztémát beépítjük a modellbe. Az ideál felé haladást azért érdemes fékezni, hogy ne legyen túl nagy a közben elkerülhetetlen szenvedés, és hogy ne romboljuk le a társadalmi ökoszisztémát.
Kant például beláthatja, hogy végül is, rossz ötlet az igazmondás oltárán feláldozni a legjobb barátját (agyonveretve őt a baltás gyilkossal). Ennyit nem ér meg az ideál, tehát bár ma is elérhetnénk, az emberségesség jegyében mégis inkább alkalmasabb időpontra halasztjuk ezt a dolgot.
A kommunisták beláthatják például, hogy a kommunista ideál nem ér meg több tíz millió „osztályidegen” és egyéb másként gondolkodó áldozatot – ami a kommunizmusból jó ötlet, az az önérdeket belátva automatikusan meg fog valósulni, hosszú távon. Ami pedig nem jó ötlet belőle, az nem baj, ha nem valósul meg sem rövid, sem hosszú távon. Későn jövő belátás? Utólag hasznos módszertani tanulság lehet.
A mai bal-liberálisok is beláthatják, hogy a liberális demokrácia kierőltetése az iszlám világban nem ér meg idén egymillió négyszázezer éhen haló afrikai gyermeket, és az emberiesség jegyében békén hagyhatják az iszlám alapú államokat. Végül is, ami a liberális demokráciából jó ötlet, az hosszú távon az önérdek alapján meg fog valósulni. A többiért meg nem lesz kár. Ebből bizony a muszlim harcosokkal való rövid távú megegyezés következik. Ha ők nem dúlják fel Afrikát, nem halnak éhen a gyerekek. Hadd legyen az ő életük és jólétük fontosabb az ideál kompromisszummentes hajszolásánál.
A társadalmi ökoszisztéma tisztelete
Minden környezetvédő tudja, hogy az ökoszisztémához intelligens körültekintéssel kell közelíteni. Az nem úgy van, hogy kiirtunk egy unszimpatikus állatot, és attól kezdve minden rendben lesz. Az unszimpatikus állat ugyanis táplálkozott valamivel, ami el fog szaporodni, így az elméleti ötletünk végül katasztrofálisan rossznak bizonyul. Ezt minden környezetvédő tudja, és el is tudja magyarázni bárkinek, aki radikálisan átalakítaná az élővilágot.
Mármost, a társadalom is ehhez hasonló ökoszisztéma, kölcsönös függésekkel. Nem tudjuk rövid távon úgy átalakítani a társadalmi tényezők oksági láncolatát, hogy abból ne legyen nagy baj. Ez a lassú, óvatos, apró, utóellenőrzött lépések terepe.
Mielőtt belépsz egy másik ember lelki világába, vedd le a cipődet – mondja a bölcs pszichológus. Mielőtt zsebkéssel műteni kezdenéd a társadalom szerinted hályogos szemét, ismerd meg a szem bonyolult rendszerét, nézd meg a zsebkésed élét, gondolkodj el az alkalmasságodon, egy esetleges műhiba következményein, és a felelősségeden – teszem hozzá én.
A fentiek belátásával elérhető önmérséklet milliók életét mentheti meg, már idén.
- vége -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése