A magyar kommentkultúra látszólag nem túl magas, tapasztalataim szerint pl. az amerikai kommentkultúrához képest. Az amerikai utca embere egyszerűen gondolkodik, A-ból megpróbál eljutni B-be, minél rövidebben, és nem tart közben városnézést, idegenvezetéssel. Viszont a kommenteket durván szűrik, így a termés alja nem jelenik meg. Nem magyarázzák ezt részletesen, legfeljebb egy fórum indulásakor megjegyzik, hogy az adminisztrátor moderál - ami nem tetszik neki, az nem megy át, vagy törlődik, indokolás nélkül. Így aztán valójában csak annyit mondhatunk, hogy a magyar kommenttermés zöme nem túl magas színvonalú. Ha úgy szűrnénk, ahogy amerikai fórumokon szokás, a zöm eltűnne, és nem lamentálnánk a színvonalon. (Tapasztalat: egy számomra érdekes, egyetlen ember által szerkesztett közügyi blogra beküldtem kb. 20 - szerintem - konstruktív észrevételt, ebből 2 jelent meg, és válasz nélkül maradt; a blogszerző nem vette a fáradtságot.) Ne feledjük, arról az Amerikáról beszélünk, ahol a szólásszabadságba belefér kiírni egy sajtótájékoztatón, hogy "Hülye kérdésekre nem válaszolunk" (Stupid questions won't be answered), és azután unszimpatikus kérdés elhangzásakor válasz helyett felmutatni ezt a táblát.
A Kádár-rezsim után mi kényesebbek vagyunk a szólásszabadságra és a válaszadás kötelezettségére. Viszont, épp a Kádár-rezsim véleménymonopóliuma alapján, erősebb bennünk a kizárólagossági igény: egy amerikai hozzászokott, hogy bármit is mond, a világ a szokott módon forog tovább; mi elvárnánk, hogy a véleményünk párközpontibizottsági orákulumként megállítsa a világot, és a világ attól kezdve a megfellebbezhetetlen álláspontunk szerint forogjon tovább. Azaz, bármit szabadjon elmondanunk, arra kötelező legyen tételesen válaszolni, és a véleményünk azonnal szilárduljon valósággá, különben megsértődünk, kiábrándulunk, kiszállunk. Tíz-húsz-harminc év alatt hozzá fogunk szokni, hogy mindenki fújja a magáét, radikális következmények nélkül, és ennek ellenére nem ábrándul ki, hanem elkezdi meglátni ebben a rendszerszintű értéket.
Hazai kommentelői tapasztalataim: sok helyen nincs kommentlehetőség, az egyik ilyen közéleti portálon legalább a - szerintem - erősen elfogult cikkszerző e-mail címe meg volt adva, elküldtem neki az észszerűnek vélt, visszafogott észrevételeimet, válaszra sem méltatott. Egy hitéleti portál szerzője megírta nekem a szabályait: ízlése szerint fog néha átengedni tőlem egy-egy kommentet, ha az teljesen releváns, konstruktív, és nem hoz szóba egy konkrét, a blogszerző szemében vörös posztó témát; a többi kommentem felszívódik a kiberűrben. A közéleti portálok szabadabban kommentálható csoportjáról meg az derül ki, hogy egy-egy külföldi alapítvány finanszírozza őket a maga eszméinek terjesztése érdekében, vagy egy magánszemély álarca mögé bújó agytröszt álblogol rajta propagandacéllal. Vagyis, kommentálhatsz, amit akarsz, egy hamis látszatra.
Ez a blog más: a szerző valódi, finanszírozás nincs, közhaszonfejlesztés van.
Ennek megfelelő a kommentlehetőség is, két körben azt kommentálsz, a poszt témájához némileg kapcsolódva, amit csak akarsz (max. a poszt - 1 karakter összterjedelemben), utána pedig az megy át, ami szerintem fejleszti a közhasznot, ami értéket ad. Érdemes az első két kommentben frappánsan kifejteni minden ellenérvet, előhozakodni a "K.O." munícióval, az alternatív látásmód összes részletével, mert később erre már nem lesz mód. A két komment lehetőségével az tud igazán élni, aki maga is képes (lenne) megírni egy posztot az adott témáról - és nem keveredik a rajtvonalnál egzisztenciális vitába a "közjó", "közérdek", "közhaszon" fogalmakkal.
A közéleti fórumok között tudtommal egyedülálló módon, e poszt alatt megnyitom a dühöngő-edzőtermet. A kommentálási lehetőség (szinte) végtelen (de ezzel nem lehet visszaélni), igyekszem szakszerű választ és szerkesztési tanácsokat adni. Az első: tégy rendet a fejedben, írj néhány saját posztot, amire büszke vagy, akár az asztalfiók számára, mielőtt ide öntenéd a strukturálatlan gondolataidat. Ha úgy érzed, már vannak általános elveid, szabályaid, amiket magadra nézve is kötelezőnek tartasz, kezdődhet az edzés.
Évekig írtam olyan blogot, ami napi átlag 300 olvasó mellett tucatnyi szakdolgozat forrásjegyzékébe került be és az ország legfontosabb közéleti hetilapja csinált róla velem interjút. Gyakran kommentáltak azok, akiknek a munkásságáról írtam. Azt tudom tanácsolni, hogy valahogy úgy írj, hogy sokan olvassanak és sokan kommentáljanak.
VálaszTörlésA másik tanácsom: ha konstruktív komment érkezik (hibajavítás, ténybeli pontatlanságra mutat rá valaki), akkor érdemes azt megfontolni, javítani a hibát és megköszönni a hozzájárulást. Több év tapasztalatom, hogy az ilyen kommentelőkből alakul ki az a bázis, akik rendszeresen olvasnak, kommentelnek, megosztanak és vendégposztokat írnak. Persze lehet úgy is moderálni, hogy aki konstruktív kritikát fogalmaz meg, azt kimoderálod, de ennek az szokott lenni az eredménye, hogy egymás után tizenöt-húsz poszthoz se kommentál senki.
A harmadik tanácsom az, hogy ne ereszkedj le annyira, hogy a kommentálás feltételévé teszed, hogy MÁSNAK a fejében rend van-e. De ennél rosszabb, hogy kevés ember megy szívesen helybe a lóf@szért, ha a vitára invitálást azzal kezded, hogy mielőtt kommentel, “tegyen rendet a fejében”, aztán a válaszaidból gyorsan kiderül, hogy ahelyett, hogy hagynád, komment maga beszéljen magáért, te törsz pálcát felette “pedagógiai szándékkal”, ahogy az elmúlt tizenévben írt posztjaid alatt életvitelszerűen tetted.
Közéleti blog az, amely körül közélet zajlik; próbálj ilyet írni.
Úgy véled, a fejedben rend van? Ha igen, mi táplálja az indulataidat? Figyeld meg az ellentmondásaidat: rengeteget blogoltál, állítod, de reakcióra sem méltattad a javaslataimat, hogy írj önálló posztot. Igazad van, hogy a leereszkedés nem szerencsés, de részemről ez a mércéhez való felzárkóztatást jelenti. Amikor te ereszkedsz le a fenti kommentedben hozzám, akkor 1. szintén nem szerencsés; 2. valójában nem fogalmazódik meg mérce. (Pl. ne így áss, kisöcsi, ha aranyat akarsz találni, hanem bármilyen más módszerrel, figyelj engem, én sem találtam soha egy grammot sem.)
TörlésCalculus megfelelő helyre áttett kommentje:
Törlés(1) Igen, rend van a fejemben, és ez kulturált emberek közt nem témája a beszélgetésnek. (2) Nem vagyok indulatos. Ez az egyik jó példa: egy kommentből még az sem megítélhető, hogy a másik indulatos vagy csak asszertív. Azt nem látod, hogy csapkodom-e az asztalt (nem). :D És ha azt nem tudod megítélni, indulatos vagyok-e (nem), valszeg azt sem, hogy @rend van-e a fejemben”. Azzal érdemes foglalkoznod, amit írok; a partner “indulataira” hivatkozni az ad personam egyik alfaja. (3) A javaslataid javaslatok; szabadságomban áll eldönteni, hogy írok posztot vagy nem. Nyilván kényelmesebb, ha nem a te posztod alatt kommentelek, de ha közügyekről köztérben közölsz, akkor a közt vonod be a beszélgetésbe. (4) Nem voltam leereszkedő, de számos mércét javasoltam, csak valahogy nem mennek át sose: ne alkalmazz ad personam technikákat (az érvekre, gondolatokra reagálj, ne azzal foglalkozz, hogy “tend van-e a fejében”; örülj a kommentnek és ne cenzúrázd; stb., stb., stb.). (5) Én nagyon sok aranyat találtam már azzal a módszerrel, amelyet Neked is javasoltam; olyan vitapartnerekre tettem szert, akikkel nem feltétlenül értünk egyet mindenben (sőt, az alapvető világnéztünk sem azonos), de érdemi párbeszédet tudunk folytatni. Rendszerint én posztolok és ők kommentálnak (és általában sok más ember is beszáll), de eszembe se jut elküldeni őket, hogy kommentálás helyett posztoljanak. (Egyébként sem iszod a prédikáltad vizet: amikor “intuitíve” azt mondod, az irracionális számokat ne nevezzük számnak, Te is csak kommentálsz, pedig szabadságodban áll saját axiómarendszert alkotni.)
Nem válaszolsz érdemben, javaslom, hogy röviden, és érdemben szólj hozzá, az visz előre. (És a megfelelő helyre tett komment is.)
TörlésIndulati elemek az első kommentedben: "aki konstruktív kritikát fogalmaz meg, azt kimoderálod, de ennek az szokott lenni az eredménye, hogy egymás után tizenöt-húsz poszthoz se kommentál senki"... "kevés ember megy szívesen helybe a lóf@szért"
Érdemes elidőzni ezen a ponton: ezek az én olvasatomban indulati elemek, és azt jelzik, hogy nincs rend a fejedben. A tényekhez sincs semmi közük, hiszen épp a konstruktív kommentelést kértem, amit te következesen nem adtál. Aki nem konstruktív, az maga is tudja, hogy miért megy házhoz.
Benne vagy, hogy kidolgozzuk ezt a szálat, mielőtt további témákba kezdenénk?
Az, hogy a “te olvasatodban” indulatos-e valami, és hogy én valójában indulatos vagyok-e, az két dolog. :D
TörlésDolgozzuk ki a konstruktív kommentálás szálát.
Két kérdést teszek föl:
Konstruktív-e
szerinted, ha megírom, hogy a posztod tényszerű tévedést tartalmaz, és ezzel lehetővé teszem, hogy golyóálóbbá tedd a posztod?
(2) Konstruktív-e, ha egy ilyen kommentet törölsz, anélkül, hogy javítanád a tárgyi tévedést, sőt, lezárod a kommentelést?
Azt értem, hogy adminként azt csinálsz, amit akarsz, de ha konstruktív vitát akarsz, akkor annak a kölcsönösen érvényes szabályait és kereteit kell megteremteni. Tudod, aranyszabály.
Konstruktív: látsz egy homokvárat a tengerparton, megdicséred, hogy milyen szép, és jelzed, hogy egy tornyot te még szebbre építenél, így és így. (50+%-ban egyetértesz)
TörlésFélkonstruktív: szólsz, hogy a vár szerinted úgy rossz, ahogy van, de mutatsz egy szépet, amit te építettél. (50-%-ban értesz egyet, de van egy kidolgozott és vállalt alternatív javaslatod)
Destruktív: csak a problémáiddal állsz elő; minek vár, miért ide; rossz az alapja; meg a felépítménye. Te ugyan nem építesz ilyesmit, de nem is kell, és különben, jogod van semmit építeni.
Melyik kategóriában ismersz magadra? Amikor egy posztot olvasol itt, kis csinosítást javasolsz az egyébként szerinted szép építményre; lebontanád nullára, de mutatsz egy szép sajátot; vagy lebontanád nullára, és nem mutatsz alternatívát?
Ahogy én látom, te a destruktív kategóriában ténykedsz, mindent lebontanál itt, és nincs kidolgozott alternatívád. Az én szememben cinikus duma, hogy "golyóállóvá akarod tenni", amit épp lendületesen bontasz. Visszaigazolod, hogy jól látom? Érthető, hogy a lebontási lehetőségek végesek, az építésiek meg sokkal tágabbak, nem?
Van magadra is kötelezőnek tartott szabályod meglátási kérdésekre? (Pl. popperi falszifikálhatóság) Amit te látsz, az mindig tény, amit én, az mindig olvasat? Amíg így van, logikus, hogy soha semmi ne tisztázódjon, és ne is épüljön (mármint a kettőnk interakciója során). Hasznos, hogy elhangozzék mind a fekete, mind a fehér álláspont, de nem hasznos ezt hosszan ismételgetni.
Jól látod, hogy konstruktív vitát szeretnék, ehhez konstruktív hozzáállás (lásd fentebb) kell.
Ha szerinted a körnek “átlója” van, én meg szólok, hogy nincs neki, az konstruktív. Ha javítanád, golyóálóbb lenne a posztod (ez tény). Ha konstruktív vitát szeretnél, nem törekednél arra, hogy mindig a tiéd legyen az utolsó szó (anélkül, hogy megfontolnád, amit írok).
TörlésEgy apróság: az, hogy szólok, hogy a körnek nincs átlója, nem “lerombolja”, amit írtál. Az, hogy a körnek “átlója van”, a konstrukciód hibája (tényszerűen). Maradhat javítatlanul, eleve romosan, a te döntésed.
Durván másik az alapelveink. Én úgy működöm, hogy nem érdekel, mi a kritika szándéka, ha tudok tanulni a kritikából. Te ehelyett szűröd, milyen kritika maradhat fenn a posztod alatt, és így nem kell vele foglalkoznod — elintézheted azzal, hogy a kommentáló személyét támadod.
A kérdéseim egyikére sem válaszoltál, ez ténykérdés, hiszen látszanak a kérdések, és látszik az is, hogy írsz ugyan, de nem válaszolsz rájuk. Szerinted mi haszna így kommentet váltani? Hogy lefoglalod a processzoridőmet, és ennyi?
TörlésÉrdemben akkor van értelme kommentelni, ha foglalkozunk az érdemmel, és nem elkerülni igyekszünk. A világ akkor működik, ha az emberek között korrekt partnerség van, ami feltételezi, hogy nem csak processzoridőt foglalunk, hanem megpróbálunk eljutni A-ból B-be.
Amikor egy posztot olvasol itt, az jut eszedbe, hogy "hű, de klassz, szívesen csinosítanám még egy kicsit a magam ötleteivel, hogy még hű-de-klasszabb legyen"? Ugye, nem ez jut eszedbe. Miért gond ezt beismerni?