Donald Trump többször figyelmeztette Venezuela választáson alulmaradt, mégis hivatalban ragadt elnökét, hogy adja át a helyét az ellenzéki győztesnek, hagyjon fel a kokainszállítmányozással az USA irányába, ellenkező esetben el lesz távolítva. Mivel nem hagyott fel, el is lett. New Yorkban áll bíróság elé kábítószerkereskedelem, engedély nélküli fegyvertartás, Amerika-ellenes szervezkedés, stb. vádjával.
Aki „szabályalapú” nemzetközi rendben gondolkodik, most tiltakozik: a nemzetközi jogba ütköző rendszerbedöntés történt emberrablással kombinálva, továbbá miféle elgondolás egy venezuelai állampolgárt Venezuelában elkövetett állítólagos cselekményekért az Egyesült Államokban bíróság elé állítani?! Amerikai bíróságnak ebben az ügyben nincs joghatósága, nem illetékes.
Aki precedensekben gondolkodik, most aggódik: emlékezhetünk, hogy az Ukrajna elleni háborút nagyon hasonló akcióval indította az orosz kormány. Megpróbálta elfogni és orosz bíróság elé állítani Ukrajna elnökét, hogy feleljen az ellene folhozott orosz vádakra. Csak nem sikerült, ebből lett a szélesebb körű háború. Ha Trumpnak elnézik a Maduro-akciót, Putyinnak is el kellene nézni a Zelenszkij-műveletet? Azután Fehéroroszországot, Grúziát, Moldáviát, és így tovább. Ki lesz a következő, hová süllyed így a világ?
Aki a formán túl tartalomban is gondolkodik, megfigyelheti az orosz és az amerikai fellépés közötti különbségeket: 1. az Egyesült Államok nem területet igyekszik szerezni barbár módszerekkel; 2. nem évekig elhúzódó véres konfliktusban; 3. nem százezrek élete árán; 4. nem a fél világot bevonva; 5. nem hatalmi játszma részeként; 6. nem egyéni dicsőségért; 7. nem a biztonságot csökkentve, hanem azt fokozva; 8. nem a demokrácia ellenében, hanem annak érdekében. Ezek döntő különbségek, így az amerikai „precedens”, a zavarba ejtő formai hasonlóságok dacára, aligha tekinthető orosz felmentésnek.
Aki de facto világhelyzetben gondolkodik, megállapíthatja, hogy a nemzetközi rend továbbra is szabályalapú, csak a szabályok száma csökkent le háromra: 1. Az Egyesült Államok mint katonailag legerősebb nagyhatalom úgy tart demokratikus felhatalmazású rendet a világban, ahogy neki tetszik; 2. A többi állam mozgástere addig terjed, ameddig az Egyesült Államok azt jóváhagyja; 3. Vita esetén az Egyesült Államoknak lesz igaza.
Fenyeget ez bármi rosszal? Igen – ha a művelet félresikerül, mint anno Iránban, ahol az amerikai beavatkozás célja a sah eltávolítása volt a demokratikus átmenet érdekében, az eredmény pedig egy továbbra is antidemokratikus, és még ellenségesebb, még erősebb nagyhatom létrejötte lett.
Tanulság: ha Amerika világcsendőrként lép fel, nem bénázhat Louis de Funes-ként; továbbá a demokrácia lehetőségeit reálpolitikai szemlélettel kell felmérnie.