2026. március 11., szerda

Választási ismeretek 1. rész - Fogalommeghatározás és területi hatály

Választás alatt leggyakrabban önkormányzati vagy országgyűlési választást értünk, ennek során a választásra jogosultak a szavazataikkal önkormányzati / országgyűlési képviselőket választanak.
A választás területi hatálya egy-egy önkormányzatra, illetve az Országgyűlés esetén Magyarországra terjed ki. Az érdi választás során például Érd képviselőtestületét, Veszprém megye esetén a Veszprém megyei közgyűlés tagjait, Magyarország esetén a magyar Országgyűlés képviselőit választjuk.
Tehát Érden nem Százhalombattáról, Veszprém megyében nem Zala megyéről, Magyarországon nem Ausztriáról szavazunk. Romániában meg nem Magyarországról... fő szabályként.
Itt meg kell említenünk, hogy Magyarország határain kívül nagy létszámú magyar kisebbség él oly módon, hogy nem saját döntése, hanem a történelem fintora alapján lett más ország állampolgára, és a helyzetét jelentősen befolyásolja, hogy a mindenkori magyar kormány kiáll-e a jogaiért, vagy legszívesebben a sorsára hagyná, hogy olvadjon be.
Ezért, Európában szinte egyedülálló módon, a határon túli magyarok jelentős szerepet játszanak a magyar Országgyűlés összetételének meghatározásában – okkal és joggal, mivel Európában szinte egyedülálló helyzetbe hozta őket a történelem. Az osztrákok jelentős százaléka például nem került erővel más államok fennhatósága alá, így nincsenek a határon túl, hogy onnan szavaznának.

2026. március 9., hétfő

Választási ismeretek - Előszó

Kit ne zavarna a politika hangossága és érzelmi túlfűtöttsége? A politikusokon kívül, akik ebből élnek (nem is rosszul), mindenkit zavar. Ugyanakkor, megvan annak a logikus oka és háttere, hogy pont így működik, és nem másképp.
Az egyetemes választói jog vezet ehhez az anomáliához, ugyanis a naiv választói közönségnek a legalsó IQ-tartományát kell megcélozni és érzelmileg megszólítani a sikerhez, onnan jön a legtöbb szavazat.
Aki magasabb IQ-tartományban kampányol, az veszít. Aki nem érzelmi, hanem esetleg értelmi érvekkel próbálkozik, szintén veszít. A sikeres politikus szükségszerűen alacsony IQ-jú és érzelmekhez szóló érvekkel dolgozik tehát.
Mi lenne, ha a választói jogot választási ismeretekhez és azokból letett vizsgához kötnénk? Olyan változást hozna, mint ha egy vállalati tendert a söröző közönsége helyett szakemberek értékelnének, átgondolt szempontok szerint, és nem érzelmi zaklatottságban össze-vissza vagdalkozva.
A következő sorozat ilyen szempontokat vázol fel. Mi szerepelhetne egy Választási ismeretek vizsga tananyagában?
Nem jár ez olyan kockázattal, hogy „aki a pályát tervezi, a felé lejt”? Valószínűleg igen, így aztán a tananyagot nem írhatja egyetlen ember vagy érdekcsoport, csakis ellenérdekelt érdekcsoportok közös munkája, kompromisszuma lehet.
A sorozat ennélfogva vitaindító, hátha ellenérdekeltek is kedvet kapnak és beszállnak a maguk szempontjaival így, a 2026-os országgyűlési választás előtt bő egy hónappal.

Irán: mi az irány?

Az Iránnal kitört konfliktus megmozgatta az érzelmeket: ki örömmel (bukik a vérnősző rezsim), ki felháborodással (mit képzel Amerika és főleg Izrael) reagált. Ebben a 25 perces elemzésben a higgadt, gyakorlatias részletekről értesülhetünk.
Spoiler: a rezsim bukása nem, legfeljebb kevésbé ellenségessé válása várható, Venezuelához hasonlóan; a konfliktus nem szélesedik ki, többek között a terület hegyek általi védettsége miatt; Irán belső megosztottsága és nagy arányú kisebbségei nem teszik lehetővé a rendszerváltást: a lakosság 2/3-a ellenzi a rezsimet, de közben 2/3-a támogatja annak vallási nézeteit, egymás átfedő halmazokban; Irán meggyengülésével Törökország tör hegemóniára, és vonhat akár hasonló fegyelmezést magára; Kína az egész régió stabil olajszállításaiban, azaz a békében érdekelt.
Távoli területek konfliktusairól inkább átfogó érzelmi, mint gyakorlatias álláspontunk szokott lenni, Irán esetében sem valószínű, hogy tudjuk, hányféle nyelvjárást beszél a (7-8 milliós!) balucsi kisebbség.
Irán összefüggésében pedig érdemes tudatosítani, hogy míg Trump az ukrajnai háborúnak ígért rövid úton véget vetni és látszólag nem halad e téren, időközben Venezuela, Irán és eddigi utalásai alapján Kuba szövetségesi támogatásának kiiktatásával sorra szedi le Putyin értékes figuráit a globális sakktábláról, így közvetett úton tart a cél felé.

2026. január 20., kedd

Te is, fiam, Grönland?

Amerika Grönlandot akarja, baj ez, vagy inkább előny?
Alaszkát anno a cártól vették meg, jobb lenne neki ma is orosz kézen lenni?
A kontinensnyi méretű szigetet harcias retorikával védik a dán gyarmattartók, állig felfegyverezték és riadókészültségbe állították e célból a terület véderejét... mind a tíz főt.
Amerikának semmi joga Grönlandhoz - hangsúlyozzák dánok és britek egyaránt. Aztán kiderül, hogy egy 1957-es katonai egyezmény értelmében minden joga megvan hozzá.
Amerika az Északi-sarkért folyó versengésre hivatkozva formál igényt Grönland teljes ellenőrzésére, mielőtt Kína vagy épp a közeli oroszok szereznek döntő befolyást.
Ez nyilván teljesen irreális eshetőség, pont az oroszok? Területet? Ne már!
Különben is, ha támadnának, odacsap a véderő. Mind a tíz fő. Na jó, lehet, hogy addigra már húszan is lesznek.
El tudunk képzelni olyan „deal”-t, amit jobb forgatókönyvnek találnak a dánok, mint ha Oroszország csap le Grönlandra és viszi el, ingyen? Létezhet ilyen deal.
Szóval, érdekes fejlemények várhatók Grönlandon. Pl. újabb Starbucks nyílik?

2026. január 4., vasárnap

Venezuela, Maduro: lesz következő?

Donald Trump többször figyelmeztette Venezuela választáson alulmaradt, mégis hivatalban ragadt elnökét, hogy adja át a helyét az ellenzéki győztesnek, hagyjon fel a kokainszállítmányozással az USA irányába, ellenkező esetben el lesz távolítva. Mivel nem hagyott fel, el is lett. New Yorkban áll bíróság elé kábítószerkereskedelem, engedély nélküli fegyvertartás, Amerika-ellenes szervezkedés, stb. vádjával.
Aki „szabályalapú” nemzetközi rendben gondolkodik, most tiltakozik: a nemzetközi jogba ütköző rendszerbedöntés történt emberrablással kombinálva, továbbá miféle elgondolás egy venezuelai állampolgárt Venezuelában elkövetett állítólagos cselekményekért az Egyesült Államokban bíróság elé állítani?! Amerikai bíróságnak ebben az ügyben nincs joghatósága, nem illetékes.
Aki precedensekben gondolkodik, most aggódik: emlékezhetünk, hogy az Ukrajna elleni háborút nagyon hasonló akcióval indította az orosz kormány. Megpróbálta elfogni és orosz bíróság elé állítani Ukrajna elnökét, hogy feleljen az ellene folhozott orosz vádakra. Csak nem sikerült, ebből lett a szélesebb körű háború. Ha Trumpnak elnézik a Maduro-akciót, Putyinnak is el kellene nézni a Zelenszkij-műveletet? Azután Fehéroroszországot, Grúziát, Moldáviát, és így tovább. Ki lesz a következő, hová süllyed így a világ?
Aki a formán túl tartalomban is gondolkodik, megfigyelheti az orosz és az amerikai fellépés közötti különbségeket: 1. az Egyesült Államok nem területet igyekszik szerezni barbár módszerekkel; 2. nem évekig elhúzódó véres konfliktusban; 3. nem százezrek élete árán; 4. nem a fél világot bevonva; 5. nem hatalmi játszma részeként; 6. nem egyéni dicsőségért; 7. nem a biztonságot csökkentve, hanem azt fokozva; 8. nem a demokrácia ellenében, hanem annak érdekében. Ezek döntő különbségek, így az amerikai „precedens”, a zavarba ejtő formai hasonlóságok dacára, aligha tekinthető orosz felmentésnek.
Aki de facto világhelyzetben gondolkodik, megállapíthatja, hogy a nemzetközi rend továbbra is szabályalapú, csak a szabályok száma csökkent le háromra: 1. Az Egyesült Államok mint katonailag legerősebb nagyhatalom úgy tart demokratikus felhatalmazású rendet a világban, ahogy neki tetszik; 2. A többi állam mozgástere addig terjed, ameddig az Egyesült Államok azt jóváhagyja; 3. Vita esetén az Egyesült Államoknak lesz igaza.
Fenyeget ez bármi rosszal? Igen – ha a művelet félresikerül, mint anno Iránban, ahol az amerikai beavatkozás célja a sah eltávolítása volt a demokratikus átmenet érdekében, az eredmény pedig egy továbbra is antidemokratikus, és még ellenségesebb, még erősebb nagyhatom létrejötte lett.
Tanulság: ha Amerika világcsendőrként lép fel, nem bénázhat Louis de Funes-ként; továbbá a demokrácia lehetőségeit reálpolitikai szemlélettel kell felmérnie.