Nézzék, milyen szép vagyok, és aki szép, az jó is, tehát nem lehetek bűnös - érvelt egy bírái előtt levetkőző ókori görög nő. Nem tudjuk, felmentették-e, de azt sejthetjük, hogy egy mai bíróság nem hatódna meg az érvelésétől.
A minden cselekvőképes felnőttre kiterjedő választójog korában azonban rendre a jobb megjelenésű, szebben beszélő, elegánsabban öltözködő jelölt nyer – vagyis e tekintetben még az ókorban tartunk, a felületes benyomásokból levezetett, elhamarkodott érzelmi következtetések korában.
Egy kifejezetten jó kiállású, jól kommunikáló jelölt esetében meglehetősen biztosak lehetünk, hogy hivatali ideje alatt fontosabb lesz számára a szimpátiában lubickolás, a lájkok begyűjtése a kitartó munkával elért eredményeknél. Bolond lenne vitákat előidézve érdemben dolgozni, amikor magasabb tetszésindex mellett úszhat is az árral, nem sokat téve azon túl, hogy főállásban ő a szimpatikus.
Ebből nem következik, hogy ne szavazzunk jó kiállású jelöltre. Ha egyben gyakorlatias patrióta is, akkor akár elnézhetjük neki, hogy – mellesleg – szimpatikus.
Szintén nem lényeges, hogy jómódú legyen, és pláne nem, hogy olcsón vagy ingyen vállalja a feladatot. Ahogy fogorvosból, nőgyógyászból, védőügyvédből, optikusból, de még csokoládéból sem szokás a legolcsóbbat választani, úgy politikusból sem bölcs dolog – nincs ingyen ebéd, legfeljebb nem írták ki az árát.
Figyeljük meg, hogy a szimpatikus döntéshozóik által válságba sodort nyugati társadalmak ma rendre unszimpatikus „trollokat” (lásd: Shrek) választanak, mert tőlük remélnek érdemi változást, őket tartják rátermettnek, ha a mocsár lecsapolásáról van szó.
Egy troll nem sírja el magát, amikor politikai inkorrektséggel vádolják. Büszkén kihúzza magát, hogy igen, ő ilyen, és nehéz helyzetekben a többség szerint pont ilyennek kell lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése